Skip to main content

Hírek

[Kis János]: Eltörölték a kettős publikálás tilalmát


A ’80-as évek eleje óta érvényben van egy pártutasítás, mely szerint a hivatalos folyóiratok és könyvkiadók nem közölhetik azt a szerzőt, aki engedély nélkül publikál külföldön, vagy a hazai szamizdatban jelentet meg írásokat. Ezt nevezi a hivatalos zsargon a kettős publikálás tilalmának. Az ilyen szerzőket feketelistára tették; ezt konzultációs listának nevezték el, mivel a rajta szereplők írásairól a szerkesztő, kiadó nem dönthetett önállóan; „konzultálnia” kellett a pártközpont vagy a Művelődési Minisztérium illetékesével.

[Kőszeg Ferenc]: Szamizdatért Baracska?


1987. október 14-én a fővárosi, V. kerületi Rendőrkapitányság mint szabálysértési hatóság felszólította Kőszeg Ferencet, lapunk szerkesztőjét, hogy október 30-án jelenjen meg a baracskai fogházban, 20 napi elzárásra. Indok: ez év júniusában Kőszeget „sokszorosítógéppel visszaélés” szabálysértése címén 6000 Ft pénzbírságra ítélték, s ő a bírságot nem fizette be.

Kőszeg két okból tagadta meg a fizetést. Egy: az eljárás jogszerűtlen volt, a szabálysértési ügy kiindulópontjául szolgáló „helyiség-ellenőrzés” során a hatóság semmit nem talált, amit írásba is adott.


[Kis János]: Szent a béke


Köpeczi művelődési miniszter interjút adott az Új Tükör szilveszteri számának, s ebben a közönség tudtára adta a jó hírt: „újból felvettük a kapcsolatot a szövetséggel”, feloldották a Magyar Írók Szövetségével szemben hozott korlátozó intézkedéseket. Az írók végre megint abban a helyzetben vannak, amely ellen 1986. decemberi közgyűlésük fellázadt.

S mit adtak cserébe?


Rusai László ismét fogoly


1987. november 9-én a hatvani rendőrség letartóztatta Rusai Lászlót, a Vox Humana Kör tagját (a Vox Humana adja ki az Égtájak között c. független kulturális és politikai folyóiratot). Indok: a szovjet emlékműre november 7-én zsírkrétával sértő szöveget írt valaki, és a nyomozóhatóság Rusait gyanúsítja. Mindjárt házkutatást is tartottak Rusai édesanyja, majd a fiú lakásán: kéziratokat, magánleveleket, írógépet, sőt pénzt és kötvényeket is lefoglaltak.

Országos Környezetvédő Egyesület alakult! – A környezetvédelem társadalmi csoportjai tovább dolgoznak


1988. február 3-án közölték a hírt a napilapok: a Hazafias Népfront keretében megalakult az Országot Környezetvédő Egyesület. A tájékozatlan olvasó azt gondolhatja: arról a Duna Országos Környezetvédő Egyesületről van szó, mely a nemhivatalos Duna Kör édes gyermekeként jött volna világra a múlt évben, ha az OKTH nem tiltja meg a szervezését, s a Minisztertanács nem utasítja el a környezetvédő hivatal döntése elleni panaszt (Beszélő 21, 22)

  • Tovább
  • Mécs Imre: Így kezdődött a forradalom


    Harmincegy évvel ezelőtt déltől ugyanitt gyülekeztünk, mivel előző éjszaka elhatároztuk, hogy lengyel testvéreinkkel szimpatizálva felvonulunk Bem apó szobrához. Marián István alezredes, a katonai tanszék fiatal, szimpatikus parancsnoka állt fel az akkori emlékmű magasabb talpazatára, s bejelentette, a belügyminiszter betiltotta felvonulásunkat. Delegációt választottunk, és elküldtük a minisztériumba.

    [Kőszeg Ferenc]: Röplap Budapesten


    Január első hetében az alábbi röplap terjedt el a fővárosban:

    KI A SZAKSZERVEZETBŐL!

    A szakszervezetek taglétszáma, a befizetett tagdíjak összege csökken. Rémületében a SZOT elhatározta, a tagdíjat egyszerűen levonatja a fizetésünkből. Egyetlen aláírás ellenében életünk végéig fizethetünk.

    MILYEN A SZAKSZERVEZET?

    Állítólag a mi érdekeinket védi – de a párt érdekét többre tartja a mienkénél. Állítólag demokratikus szervezet – de nem tűri, hogy tagsága beleszóljon a döntéseibe.








    Házkutatások, bírságok

    Háromnegyed év krónikája


    Január 28-án, az Inconnu csoport Harcoló város c. pályázatára

  • Tovább
  • Egy klubtag [Horváth Mihály]: A társadalompolitikai és honismereti klubok 2. nyári tábora

    Kunfehértó – 1987. augusztus 16–22.


    A tavalyi nagy sikerű fehérgyarmati tábor után az idei, második tábor baljós előjelek között készülődött. A szervezők először Martonvásárt szemelték ki táborhelyül, de a szálláshely gazdái felső nyomásra közölték, hogy nem tudják fogadni a táborozókat.

    Letartóztatás Csehszlovákiában


    1987. január 22-én Brnóban letartóztatták Petr Pospichalt, a Charta ’77 aktivistáját, választmányának tagját. Vele együtt büntetőeljárás indult bátyja, Ondrej és Jan Pukalik ellen.

    Pospichalt izgatásra való előkészület gyanúja alapján tartóztatták le, miután brnói otthonában házkutatást tartottak. Kihallgatása után közölték vele, hogy köztársaság-ellenes (államellenes) felforgató tevékenységgel gyanúsítják. E bűntett 3-10 évig terjedő szabadságvesztéssel és további három év rendőri felügyelettel büntethető.


    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon