Híreinkben még az áll, hogy nem lesz per a szegedi 12 pont magányos szerzője ellen; ám, mint kiderült, a vádat mégsem ejtették el. Haraszti Miklós Szegeden az alábbi értesüléseket szerezte:
1983. március 16-án Szegeden őrizetbe vették Benda Balázst, a helyi Ságvári Endre Gimnázium negyedikes tanulóját. B. B. fogva tartása alatt érte meg nagykorúságát. Ezen a napon, március 19-én szabadon engedték, és folytatták ellene az eljárást.
A vád a 148.
1982 augusztusában sorkatonai szolgálatra hívták be Bényi Ferencet (szül. 1960) és Szabados Tamást (szül. 1963), az Országos Rabbiképző Intézet beiratkozott hallgatóit. Bevonulásukkor mindketten kijelentették, hogy ragaszkodnak vallási szokásaik megtartásához: naponta kétszer, reggel és este imádkozni akarnak, csak rituális ételt vesznek magukhoz, és tartani kívánják a zsidó egyházi ünnepeket. Nyomban átszállították őket a kaposvári katonai fogdába. Itt mindkettejüket fenyegetéssel kényszerítették, hogy levegyék az ingük alatt viselt ún. szemlélő rojtot.
Kőszeg Ferenc: Könyvkiadói cenzúra Magyarországon c. cikkének II. részét – anyagtorlódás miatt – később közöljük.
A március 29-i házkutatások során elkobozták Tárkány Eszter[SZJ] vitacikkének kéziratát és egy fiatal olvasónk levelét gimnáziumáról. Minthogy nincsenek másodpéldányaink, kérjük t. szerzőinket, hogy írásukat ismét juttassák el hozzánk.
a lengyel szolidaritási akció gyűjtésének eddigi eredménye. December 1-jén du. 6 óra 5 perckor a Báthori expressz egyik tehervagonjában 75.474 feladási számmal 1895 kg összsúlyú küldemény indult el a Keleti pályaudvarról Varsóba, a Lengyel Gyermekbarát Társaság számára.
Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a – lapunk 2. számában is közölt – felhívásra, amelyben az aláírók 1981. december 21-én a lengyel néppel való szolidaritás kinyilvánítására, szegény sorsú lengyel munkásgyerekek megsegítésére szólítottak fel.
A Beszélő 5–6. száma röviden ismertette azokat a szlovákiai híreket, amelyek feltételezni engedték, hogy Pozsonyban per készül Duray Miklós, a szlovákiai magyar értelmiség ismert személyisége ellen. (1982. június 3-a óta folyt rendőrségi és ügyészségi vizsgálat ellene, szeptember-októberben több barátját, ismerősét zaklatták, majd november 10-én Durayt előzetes letartóztatásba helyezték.) A hírek igaznak bizonyultak. 1983.
1982. december 14. – Olvasóink a központi napilapok másnapi számában közölt MTI-hírből is értesülhettek róla, hogy a rendőrség „sajtórendészeti vétség” címen házkutatást tartott több lakásban, és engedély nélkül sokszorosított kiadványokat, valamint sokszorosító eszközöket foglalt le. „Csekély társadalmi veszélyességére tekintettel” az eljárást megrovással lezárták.
Az MTI-hír nem közölt neveket.
Ajándék ez a nap c. cikkünkben (Beszélő 4.) idéztük a Népszabadság tudósítóját, aki szerint az alumíniumkohászat dolgozói „elzárkóztak” az ötnapos munkahét bevezetésétől. Mint egyik olvasónktól megtudtuk, az újságíró leleményes fordulata szállóige lett Ajkán.
Simonyi Gyula székesfehérvári lakos, matematikus, 30 éves, három gyereke van. Tartalékos tiszt, tehát korábban már szolgált katonaként. Testvére, Simonyi Béla erdőmérnök, ez év május 1-jén szabadul börtönbüntetéséből, amelyet szintén második, nyolc hónapos szolgálatának megtagadásáért kapott (lásd: Beszélő 3.). Simonyi Gyula február elején kérelmet nyújtott be további katonai kötelezettségeinek elengedése végett, arra hivatkozva, hogy az erőszakmentesség időközben lelkiismereti meggyőződésévé érett. A kiegészítő parancsnokság nem foglalkozott érdemben az ügyével.
1982. november 6-án és 7-én a román állambiztonsági szervek több fiatal erdélyi magyar értelmiségit őrizetbe vettek. Lakásukon házkutatást tartottak; a magyarországi és az erdélyi politikai viszonyokkal foglalkozó dokumentumokat foglaltak le náluk. Az őrizetbe vettek pontos száma egyelőre nem ismeretes. Név szerint a következőkről tudunk: Ara-Kovács Attila filozófiai író, Kertész Attila színész, Szőcs Géza költő és Tóth Károly tanár.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 50 hét
10 év 23 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 32 hét