Skip to main content

Külföld

Vajna János: A pont és a nagybetű

Két helyszín: Helsinki és Moszkva


A történések a nevezetes, a táncoló bécsi kongresszust juttatják egy ismert német történész eszébe. Michael Stürmer, a Weizsäckerhez, Kohlhoz egyaránt közel álló konzervatív történész azt vallja, hogy a Napóleont legyőző hatalmak kongresszusa olyan békét teremtett 1815-ben – amelyet megingatott ugyan 1848–49, a krími háború, az olasz meg a német egyesülés –, de lényegében kitartott egészen a múlt század végéig. Bécsben – írja a történész – „megteremtették a németek egyensúlyát Európa közepén, és a hatalmak egyensúlyát Európában”.

Kovács Miklós: Leomlik a koreai fal is??

Lépések a koreai csoda felé


„A találkozókat folytatni kell, hogy elegendő hőt gerjesszünk a bizalmatlanság vastag jégpáncéljának felolvasztásához” – vélekedett a déli kormányfő, Kang Jung Hun, ám északi partnere – ha nem is jeges, de hűvös – kitérő választ adott: országa a „dzsucse” eszméjétől vezérelve továbbra is a szocialista fejlődés útján halad.

Révész Sándor: Mióta kérdés a törökkérdés?


Antonina Zseljazkova, a kiváló turkológus, a bulgáriai Nemzeti Megbékélési Bizottság alapítója a Beszélő 34. számában adott interjút a bulgáriai törökkérdés hátteréről.

Wojciech Maziarski: Sorompó nélkül


Amikor 1968-ban Prágába bevonultak a tankok, lengyelek is akadtak köztük. Most, több mint húsz évvel az események után csak egy tank vonult be a Vencel térre. Most ott áll magában a tér szélén, a gyerekek és a graffity szerelmesei érdeklődésének a középpontjában. Sajátos revans következtében került oda: húsz évvel ezelőtt a lengyel hadsereg nyújtott baráti segítséget a csehszlovák népnek a demokrácia fenyegetésével szemben – ma egy csehszlovák fémhulladékgyűjtő vállalat segítette meg a prágai Lengyel Kulturális Intézetet, melynek nehézségei támadtak a Szolidaritás fennállásának 10.

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: Örmény népfelkelők között

Hányadán állunk?


– Parancsnok úr, az önök fegyveres szervezete kitől akarja Örményországot megvédeni, a Vörös Hadseregtől vagy a környező államoktól?

– Szervezetünk általános védelmet kell biztosítson Örményországnak, bárhonnan jöjjön is a támadás, bárki is veszélyeztesse hazánk függetlenségét. E téren nagy tapasztalatokkal rendelkezünk. A század elején Örményországban úgynevezett fedain, azaz önkéntes fegyveres csapatok működtek, illetve létezett védelmi feladatokra szakosodott fedain mozgalom is.


Krasztev Péter: Négyszemközt a „rémmel”


Ahmed Dogan az idén januárban alakult Szabadság- és Jogi Mozgalom vezetője, filozófus, fél évet töltött börtönben 1989-ben, mert felemelte a szavát a törökök (és egyben a saját) átkeresztelése ellen. A mozgalom meglepően jó eredményeket ért el a választásokon, és ez hatalmas indulatokat váltott ki a bolgár társadalomban. A vita azóta is elsősorban Dogan személye és az etnikai alapon szerveződő párt létjogosultsága körül folyik.

Beszélő: Az önök mozgalmát egyszerűen „törökpártnak” nevezik. Pártként vagy mozgalomként határozzák meg magukat?

A.




Holka László: Lopakodó válság, gyengéd forradalom


Csendes krízis Cseh- és Morvaországban

Augusztus végén néhány dél-morvaországi járás már sztrájkot helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem gyorsul fel a Morvaország tartományi önállósága felé tartó mozgás. Fenyegetésük ismeretében már-már látnokinak tűnnek a július 6-án közzétett cseh kormányprogram célkitűzései: Petr Pithart cseh miniszterelnök ugyanis két hónappal ezelőtt a piacgazdaságra áttérés mellett fontos prioritásnak nevezte a regionális kérdés rendezését.


Földvári Sándor: Észt különút?

Hányadán állunk?


Elnök Úr, önök egyfajta felfüggesztett „függetlenségi nyilatkozatot” fogadtak el. A litván példa figyelmeztette önöket ezen lépés gazdasági veszélyeire?

Rüütel: Az Észt Köztársaság nem deklarálta az állami függetlenséget. Ezzel egyelőre még várunk. Ami a jogi helyzetet illeti, a szovjet alkotmányt köztársaságunk területén felfüggesztettük – hangsúlyozom, nem likvidáltuk, mint egyes megfogalmazások állítják –, így most Észtország területén az észt alkotmány hatályos, az észt jogszabályok szerint kell eljárni minden ügyben.


Wojciech Maziarski: Kelet-Európa Lengyelország nélkül?

Avagy ki kivel megy Európa felé?


A vasfüggöny leomlása óta Közép-Kelet-Európa országai azon tanakodnak, merre vezet a legrövidebb út Nyugat felé. A lengyelek úgy vélik, az lenne a legcélszerűbb, ha a Budapest–Prága–Varsó háromszögön belül együttesen határoznák meg az útirányt, így elkerülhető lenne a hiábavaló vetélkedés.

Ara-Kovács Attila: A háborúnak vége, ugye?


Amikor a román csapatok 1919-ben, 1944–45-ben, majd pedig 1956-ban megint csak bevonultak Magyarországra, akkor Románia mindannyiszor megnyerte velünk szemben a maga „furcsa háborúját”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon