Skip to main content

Külföld

Sándor László: Levél Albániából

Sándor László helyszíni tudósítása Tiranából


Amikor az árokba fordult az autó, percek alatt vagy ötven ember gyűlt ősze. Többen nekiláttak megszervezni a kiemelést, mások ezalatt azt bizonygatták, milyen szép tőlem, hogy nem ütöttem el a tehenet, amelyik kiugrott elém az útra. Hamar előkerült egy rendőr is, aki a rend kedvéért elém tartott egy alkoholszondát, majd megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes, mindig van a csomagtartójában elemózsia. Az arra vonuló szakasz katona ellátott őszibarackkal, egyikük – egy fogatlan idősebb baka – amikor megtudta, honnan érkeztem, azt mondta „csókolom”.

(K. I.) [Kiss Ilona]: Szemben az árral


A kedd esti híradások végre eldöntötték a hetek óta dúló csatát: Gorbacsovot újból megválasztották az SZKP főtitkárának. A jelek szerint tehát Gorbacsovnak talán sikerül felszínen maradni a nagy erővel előretörő konzervatív hullámmal szemben, ügyes ügyrendi manővereivel sikerült a saját szándékai szerint megoldania bizonyos kulcskérdéseket, különösen ami a pártvezetés és a Központi Bizottság személyi összetételét illeti.

Kiss Ilona: Oroszország, a birodalom sírásója

Beszélgetés Mihail Agurszkij szovjetológussal


– Meglepte a német egyesülés híre?

– Igazából az lepett volna meg, ha erre az eseményre már két évvel ezelőtt sor került volna. Egyes szakértők úgy vélik, Gorbacsov legalább 50 milliárd dollárt vághatott volna zsebre, ha időben átengedi az NDK-t a nyugatnémeteknek, így viszont csaknem ingyen és bérmentve kell lemondania egykori felségterületéről. Komolyra fordítva a szót: a német újraegyesülés következtében nemcsak a politikai egyensúly borul fel a térségben, hanem az egykori, sokat szidott, de valamelyest mégiscsak kiszámítható gazdasági egyensúly is.


Szergej Szkripnyikov: Többpártrendszer több párt nélkül


A politikai erőviszonyok alakulásának előrejelzésére manapság még az állambiztonsági szolgálat legképzettebb szakemberei sem képesek – véli Szergej Szkripnyikov, a Szvobodnoje Szlovo című ultraradikális lap munkatársa –, hiszen csupán május folyamán szinte a szó szoros értelmében gombamód szaporodtak a kisebb-nagyobb politikai pártok.

Pavel Ugyukin:


„Az ellendrukkerek táborából úgy látjuk, hogy ez lesz az SZKP utolsó kongresszusa. A kommunista pártnak egyetlen esetben van jövője, ha engedi, hogy bekövetkezzen a pártszakadás, ha a »nómenklatúra« hozzájárul, hogy a demokratikus platform és a konzervatívtól eltérő irányok egységesen kiváljanak a pártból.

K. I. [Kiss Ilona]: Szakíts, ha bírsz!


Május végén különös olvasói levelet közölt a Pravda: egy tudományos kutató arról ír, miért adja vissza a párttagkönyvét egy hónappal a 28. pártkongresszus előtt. „Ez a párt megbocsáthatatlan bűnöket követett el a néppel szemben. Kiirtotta az egész értelmiséget, az egész parasztságot, tönkretette az egész gazdaságot, korrupció, hazugság, demagógia, tömeges népbutítás uralkodik mindenütt stb.” Michal Heller, a Párizsban élő történész joggal jegyzi meg, hogy ez a bűnlajstrom egy csöppet sem csekélyebb, mint amellyel a nürnbergi perben a náci pártot vádolták.

Ara-Kovács Attila: Az emberi jogok diszkrét bája

Koppenhágai zárszámadás


Volt egy-két dolog, ami némelyeket az első pillanattól kezdve szkeptikussá tett. Az itteni célkitűzések között például ismét csak olyan általános emberjogi kérdések megoldása szerepelt, melyeknek mechanizmusát a korábbi bécsi és párizsi értekezlet már nagyjából kialakította.

Kiss Ilona: TúlÉLŐ élcsapat


Végül maga Gorbacsov is szalonképesnek minősítette Polozkov személyét, és korábbi nyilatkozataival szöges ellentétben a nagyobb vereséget kivédendő beletörődött abba, hogy ezen a „mérkőzésen” nem ő nyert. A vasárnap esti szovjet tv-híradóban közvetített nyilatkozata azonban más ellentmondásokat is tartalmazott, s Gorbacsov mintha más területeken is visszavonult volna. Alig száradt meg még ugyanis a nyomdafesték azon a határozaton, amellyel eltörölték a párt vezető szerepét deklaráló hírhedt 6.

Kovács András: Hagyományos rokonszenv, új érdekellentétek a magyar–lengyel kapcsolatokban


Talán pontosabban is lehetett volna fogalmazni: míg a korábbi politikai kapcsolatokat a „testvérországok” eleve feltételezett teljes érdekazonosságának tétele határozta meg, addig mára, a szovjet főhatalom által vezérelt kényszerszövetség fellazulása következtében egyre világosabban körvonalazódnak a Varsói Szerződés tagállamai közötti érdekellentétek. A keleti szövetségi rendszer bomlásának kezdetekor szinte azonnal megjelentek azok a feszültségek, amelyeket a különféle nemzeti kisebbségek megnyugtatóan sehol sem rendezett helyzete gerjesztett.

Szilágyi Imre: A Szlovén Demokrata Szövetség kongresszusa


A Szövetség a hét végén tartotta második kongresszusát. A párt, amely a DEMOS részeként hatalomra kerülve négy kulcsfontosságú miniszteri posztot (külügy, belügy, védelem, igazságügy) mondhat magáénak, az elfogadott program szellemében fontos határozattervezeteket terjeszt majd a parlament elé.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon