Skip to main content

Külföld

(Dr. Fazekas Sándor): Tisztelt Szerkesztőség!


A közelmúltbeli bukaresti eseményekkel kapcsolatban olvastam több helyen a magyar sajtóban és a Beszélőben is – melynek évek óta állandó olvasója vagyok –, hogy a „rendcsinálásban” Iliescuék oldalán a Zsil-völgyi és a máramarosi bányászok is beavatkoztak. Mivel éppen a kritikus napokban véletlenül Máramaros megyében, Nagybányán és Felsőbányán tartózkodtam, fontosnak tartom, hogy közöljem önökkel, és önökön keresztül esetleg a széles olvasótáborral, hogy onnan bizony nem mentek bányászok Bukarestbe megsegíteni a hatóságokat!

Kazimierz Wóycicki: A politikai megosztottság


Csodálatra méltó a békés lengyel átalakulás eddigi menete. Mintája lett a kommunista diktatúrából kilábaló más államoknak is. Az országon belüli változások legjobb receptje ez, s döntően befolyásolta Lengyelország külföldi presztízsét is. De nincsen rózsa tövis nélkül.

A kommunistákat legyőzte a mélyrétegeiben pluralizált, de külsőleg egységes Szolidaritás. Amíg ellensége veszedelmes volt, természetes és szükségszerű volt ez az egység. Az igazi demokrata nem keresi a hatalom monopóliumát. Az igazi demokráciában a szemben álló politikai erők viszonylagos egyensúlyban vannak.


K. I. [Kiss Ilona]: Belépés csak kötött pulóverben


A hétfő esti szovjet tévéhíradó nézői nem a megszokott sötét öltönyben láthatták elnök-főtitkárukat: Gorbacsov ezúttal laza kötött pulóverben fogadta a riporter kérdéseit a szintén pulóvert viselő Helmut Kohl oldalán. A jelek szerint Gorbacsovnak nemcsak öltözködési szokásait kell enyhíteni ahhoz, hogy bebocsáttatást nyerjen az Európai Házba, pontosabban, hogy katonai engedményekért cserébe, hozzájusson a hőn áhított kölcsönhöz.

Heltai Péter: A magurelei pokol


George Ronceát és Victor Ronceát június 15-én hurcolták el a képzőművészeti főiskoláról. George Roncea: „Reggel 6–6.30. Miután végigkergettek a bányászok az egész Intézeten, az utolsó pillanatban sikerült még négy lánnyal együtt elrejtőznünk az egyik rajzteremben, a tervezőállványok mögé. A bányászok ott is ránk találtak. Körülbelül tízen lehettek. Felmásztak az állványokra, és egyenként ráncigáltak elő. Azon nyomban ütlegelni kezdtek, vasdoronggal, bányászszerszámokkal, fejszenyéllel, deszkadarabokkal, fémszálas gumibotokkal.

Sándor László: Koszovói levél


A (szerb) pletykák szerint az albánok óriási fegyverkészleteket halmoztak fel, és csak a kedvező pillanatra várnak, hogy vérfürdőt rendezzenek. A szerb kisebbség ennek megfelelően szintén fegyvereket halmozott fel, és feszülten vár. Mindkét fél tartózkodik az utcai megmozdulásoktól, az elmúlt héten szervezett napi egyórás sztrájkoktól eltekintve az albánok nem reagálnak a televízió és rádió lefoglalására, a tartományi parlament és a kormány feloszlatására, a szerbiai katonaság és rendőrség kerüli a konfrontációt.

Kovács Miklós: Moszkva: tüntetés a demokráciáért


Sokan voltak. Csak találgatni lehet a Moszkva legkülönbözőbb pontjáról zászlók, plakátok és transzparensek tízezrei alatt indulók számát. A szovjet tv ötvenezret mondott, a szervezők négyszázezerről beszéltek. Valószínűleg az utóbbiak jártak közelebb az igazsághoz. Több százezer munkás, értelmiségi, katona; őszülő halántékú; tisztes megjelenésű és Jeanst viselő ifjú tüntetett a „demokratikus Oroszországért”, hangoztatva, hogy elege van az egy-párti vezetésből, a Rizskov-kormányból, a KGB-ből, a szakszervezetekből.

Barcsi János: Szerb autonómia Horvátországban?


Július 25-én a horvátországi Lika-vidék szerb lakossága Srb faluban kikiáltotta a köztársaság szerb településeinek területi és politikai autonómiáját. Mindez várhatóan tovább növeli a feszültséget nemcsak Horvátországban, de az egész jugoszláv államközösségben is, mivel az új horvát vezetés igen rossz szemmel nézi a mintegy húszszázaléknyi horvátországi (főleg likai és szlavóniai) szerb önállósági próbálkozásait.

Kiss Ilona: A munkásosztály paradicsomot is enne…


Július 18-án érkezett a hír a Kuznyecki-medencéből, hogy a területi párttitkár – két héttel a cenzúrát eltörlő új szovjet sajtótörvény kihirdetése után – betiltotta a kuznyecki független munkásszövetség nagy hatású lapját, a „Nasa gazetá”-t, arra hivatkozva, hogy a lap élesen bírálja az SZKP politikáját, és lejáratja a helyi pártvezetést.

Sz. Bíró Zoltán: Búcsú Lenintől


A most záruló XXVIII. kongresszus arra utal, hogy a gorbacsovi politikai fordulat egyik elsőként kikristályosodott eleme, a „glasznoszty” maga is korrekcióra szorul. A nyilvánosság elve eredetileg ugyanis egyszerre szolgált Gorbacsov és elvbarátai kezében taktikai fegyverként és az új kurzus talán legfontosabb legitimációs technikájaként. A „glasznoszty” révén Gorbacsov nemcsak arra volt képes, hogy megszabaduljon ilyen-olyan módon kompromittálódott politikai riválisaitól, de azt is elérte, hogy politikai irányvonalát a párttagság jelentős része számára elfogadhatóvá tegye.

Krasztev Péter: A cselszövő és a halál


„Kaptam két levelet Csicserintől. Felveti a kérdést, nem lenne-e ésszerű, ha a genovai konferencián tisztességes ellenszolgáltatás fejében (élelmiszersegélyek stb.) beleegyeznénk alkotmányunk egyes részeinek apróbb módosításába, nevezetesen abba, hogy a szovjetekben más pártok is részt vegyenek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon