Tisztelt Pankov Úr!
Kénytelen vagyok nyílt levélben felhívni figyelmét, hogy az Ön szervezetében (melyet tartományunk minden polgára tart el) a jogállamiság megsértésére került sor.
Annál is több oka volt erre, mert – tekintettel a június 10-én sorra kerülő törvényhozói választásokra – a szófiai egyetem, illetve egy belga–bolgár vegyes vállalkozásként működő szakértői gárda, közös reprezentatív felmérést tett közzé a politikai életben részt vevő nagyobb pártok és szervezeték választási esélyeiről. E véleményelemzés alapján a Petar Mladenov vezette, és most Bolgár Szocialista Párt névre hallgató kommunista utódpárt a szavazatok relatív többségét fogja elnyerni, azaz 46,5%-ot.
– 17-én este, az utolsó jogilag törvényes propagandanap estéjén plakátokat ragasztottunk. Az RMDSZ-től kaptuk a plakátokat. Elindultunk este, úgy háromnegyed tíz körül, hogy ragasszuk ki lépcsőházakra.
– Miért nem hamarabb?
– Hát azért, mert vannak gyerekek, akik csak azzal szórakoznak, hogy frissen, azonnal leszedik. És hogyha felragasztjuk este, akkor megszárad, és nem tudják, csak a sarkait leszedni.
A lengyel társadalom tudatának állapotát – kezdte Ilowiecki – erősen befolyásolja a társadalom biológiai-fizikai állapota. A statisztikai adatok s a mindennapi tapasztalatok is katasztrofális romlásról tanúskodnak, amit a társadalom elöregedése s az ezzel járó elszegényedés jelez. 20 év alatt megkétszereződött az eltartandó öregek száma. Ennek nyomán fel-feltűnik az a veszélyes és embertelen nézet, hogy a lengyel gazdaság javulása azért nem látható, mert „az öregek megeszik a megtermelt termékeket”.
Bukarestben, az Egyetem téren naponta felsereglő ezrek jelentős színfoltjai voltak a Romániában oly gyorsan elszaporodó, úgynevezett kommunistamentes szigeteknek és szigetcsoportoknak, komolyan azonban senki sem vette őket, így jelenlétük a román politikai életben meglehetősen megtévesztő volt. Mégis, ha az ember, jártában-keltében, szóba elegyedett a főváros egyszerű emberével, nyomban egyértelmű benyomást szerezhetett arról az átható indulatról, amely a Fronttal szemben lépten-nyomon megmutatkozott.
Hogy lehetséges akkor mégis, hogy a Front győzött?
A nyugati sajtó a múlt héten részletesen tudósított Walesa nyilatkozatairól, és szó szerint értette a „kormány ellen meghirdetett háborút". A kommentárok többsége élesen támadja a Szolidaritás vezetőjét.
Párizsi kommentár szerint Walesa politikai háborúja destabilizálhatja az országot, pedig a most bevezetett szigorú gazdasági reformok sikeréhez a legszélesebb társadalmi összefogásra lenne szükség. „Eddig a lengyel politikai helyzet volt a legkiegyensúlyozottabb a kelet-európai posztkommunista államok között.
A történelmi pillanat számos jelenlévő – kivált a főszereplő, Kohl kancellár – képzeletében összemoshatta, összetéveszthette a bonni épületet a Versailles-i kastély dísztermével. A pompázatos csarnokkal, ahol Bismarck egykoron kikiáltatta az egységes Németországot, német császárrá koronáztatta a porosz királyt.
Az utolsó két hónapban Walesa a Nagy Gyorsító szerepét vállalta. Azt mondja: a nép elégedetlen, a reformok túl lassan haladnak, az életszínvonal rohamosan csökken, a társadalom passzív, nem vesz részt a közéletben, az embereknek nincs kedvük semmihez, a régi káderek vidéken szétlopkodják a társadalmi tulajdont, az új kormányban sokan csalódtak, sőt az új nómenklatúrát látják benne.
Játék a gyufával
Azt is állítja, hogy a kormány gazdasággyógyító programja jó, csak az a baj, hogy a páciens belehal a kezelésbe. Szóval, más terápiára van szükség.
Václav Havel május második hetében az Európa Tanács Parlamentjének vendége volt. Egyórás előadásában többek között elemezte a Varsói Szerződés és a NATO általa elképzelt jövőbeli szerepét és feladatát, majd – szokásához híven – javaslatot is tett.
A Varsói Szerződés egyik fő feladata az volt, hogy fenntartsa és jelképezze azon európai országok csatlós és alárendelt helyzetét, amelyek fölött a II.
Március 27-én a hat ember fel volt hívatva, hogy adjanak egy deklarációt. S akkor a férjem úgy 5-6 óra felé felment, hogy nézze meg, mert jött a munkából, s mondták, hogy reggeltől fel vannak ezek, s nem tudnak semmit, nem mondnak semmit, de ki nem engedik őket. A fehérnépek várták, s akkor ő felöltözött szépen, felment, s érdeklődött, hogy mi van ezekkel a nevezetű férfiakkal, a fehérnépek várják, s mi van velük. Na, akkor adták az invitációt, s hét órakor kiengedék a többieket is.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét