Skip to main content

Külföld

Vajna János: Túl közel van a Közel-Kelet?


Túl közel jött a Közel-Kelet? A szó egyenes – és egyre fenyegetőbb – értelmében túl közeli lett? E kérdés mind gyakrabban olvasható a nyugati újságokban, többnyire megtoldva a kívánsággal, hogy oldódjék meg mielőbb a bonyodalmas izraeli kormányválság. S hogy miért aktuális ez a kérdés? Mert a nyugat-erópai–atlanti és a kelet-erópai–„eurázsiai” hatalmak, amelyek gondatlanul, az üzletet mindennél előbbre tartva, elárasztották rakétákkal és rakétagyártási technológiával a Közel-Keletet, hirtelen arra ébredtek, hogy a rakéták lőtávolába kerülnek.

K. I. [Kiss Ilona]: Megalakult a Szovjet Szabad Demokrata Párt!


„Ha önök is úgy vélik, hogy a Szovjetunióban árult szeszes italok minősége csapnivaló, ára viszont elképesztően magas, akkor már legalább egy pontban egyetértenek a szovjet szabad demokraták programjával.” – Nem tudni, híveket vagy ellenfeleket akart-e toborozni a szovjet tv riportere, mindenesetre ezzel a mondattal vezette be a tudósítását, melyben hírül adta, hogy március 31-én „Moszkva egyik, húszas évekből származó, s a kubizmus klasszikus korszakát idéző épületében megalakult a Szovjet Szabad Demokrata Párt”.

K. I. [Kiss Ilona]: Az irgalom hete


A húsvéti ünnepek eufóriáját Litvániában újabb drámai fenyegetés bénította meg. Gorbacsov és Rizskov ultimátumot intézett a litván parlamenthez: ha két napon belül nem vonják vissza függetlenségi nyilatkozatukat, akkor a szovjet kormány gazdasági blokádot intéz ellenük. Erre a radikális lépésre az alábbi három, törvénysértőnek minősített litván intézkedés szolgáltatott ürügyet.

1. Az új litván alkotmány szerint litván állampolgárságot csak az kaphat, aki kötelezettséget vállal a független Litvánia alkotmányának megtartására.


Reinhardt Weisshuhn: Gazdasági csodára várva


„Szocializmus helyett szabadságot”

Március 18-án a Német Demokratikus Köztársaság szabadon, demokratikusan és titkosan, a saját kapitulációját választotta. A választók, akik 40 éven át becsapottnak érezték magukat, valódi árukat és valódi pénzt akarnak, mégpedig azonnal. Úgy hiszik, hogy ezt leginkább a szövetségi kancellár biztosíthatja számukra, hiszen ő annak a sikeres államnak a vezetője, amely az NDK népessége számára fennállása óta a mérce volt.


Wojciech Maziarski: Milyen Európába?

Lengyel vélemény a pozsonyi csúcs után


Megrendezte ezt a cseh író! A pozsonyi előadáson fellépett: a lengyel tábornok, aki 1981-ben börtöncellába zárta a társadalmat, s most épp a reálszocializmus lebontását jelképezi; a magyar miniszterelnök, aki azt a pártot képviseli, amelyik épp elbukott a választásokon, és a társadalom által már 40 éve várt pihenőre készülődik, valamint maga a Szerző: a drámaíró és értelmiségi, akinek a nép akaratából a börtönpriccset palotatermekre kellett váltania.

(mar–os): Utak Vásárhelyhez


„A napokban egy kitűnő magyar kollégám az egyetem folyosóján valami olyasmit mondott, amire azonnal tollat kellett ragadnom. Így szólt: a kolozsvári Bolyai Egyetem újjáalakítása azért szükségszerű, hogy a magyar egyetemisták és a tanszemélyzet jobban megismerjék egymást. Kijelentése különösnek tűnt… Eszembe jutott (és most tisztelt kartársaimat is emlékeztetem rá), milyen helyzetben volt a mi tanügyünk a háború után. A líceumokban akkor létesítették az egynemű osztályokat, hogy ezzel megelőzzék a tanulók szexuális megnyilvánulásait.

Karádi Éva: Etika és politika


Havel elnök nevében Sasa Vondra tartotta a vitaindító előadást először éppen arra az önként kínálkozó kérdésre keresve a választ, mit lehet várni ennyiféle ember: filozófus, bölcsész, futurológus, irodalmár, disszidens értelmiségi, gyakorlati politikus összejövetelétől?

Egy marosvásárhelyi cigány beszél


Az első hír az volt, hogy a magyarok be vannak szorítva, s nem tudnak kijönni a körbül. Mi akkor úgy döntöttünk – a cigányok –, hogy először megkezdődik az egész cirkusz a magyarokon, letiporják őket, és aztán következnek ezek a kisebb nemzetiségű cigányok is. Hogyha a magyarok leestek volna, akkor lehet, hogy velünk is ugyanaz lett volna, letiportak volna! Tehát úgy határoztunk, hogy megyünk, és segítsük ki őket a bajból.

Mi őszinte, egyenes úton akartuk kikövetelni a jogunkat, amiben ők lefékeztek. Hogy ne tudjuk végrehajtani azt, ami nekünk jár. S azóta folyik a cirkusz.


Gyéres János: Lánc és bunkósbot


Olvassuk a sajtóhíreket. Marosvásárhelyen cigány családapákat ítélnek el, mert románokat vertek meg.

A perben csak cigányok a vádlottak. A hatóságok a gyorsított eljárások elindításánál nyilván nem kívánják felkavarni a kedélyeket. Sem a románokét, sem a magyarokét.

Talán úgy látják, hogy a cigányok elítélése mindkét fél számára elfogadható. „Talán úgy számítanak, hogy a bunkósbotos politika szégyenét a cigányok nyakába lehet varrni, őket lehet bűnbakká tenni.




Barbara Hrybacz: Kereskedelem lengyel módra


Lengyelországban kezd eluralkodni a szabad piac, amely most először nem a termelők, hanem a fogyasztók piaca. A 40 évig pangó kereskedelem szövetkezeti monopóliumai kezdik elveszíteni eddigi pozíciójukat, fokozatosan veszítik el áruikat és vevőiket is. A kereskedelem a boltokból kivonult az utcára. A termelők számára nem volt kifizetődő az üzlet a monopólium birtokosaival, ezért nekiláttak, hogy közvetítők nélkül, egyenesen a fogyasztónak adják el áruikat. A vásárlók ezt szívesen fogadták, mert olcsóbban vehették meg a friss árut.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon