Skip to main content

Külföld

Vajna János: Mandela és Samir

Egy visszatérés és egy távozás


„Tulajdonképpen mi jogosítja fel lapjuk vezetőit arra a föltevésre, hogy ezentúl összes olvasóik csak a német–német és a kelet-európai témákról óhajtanak informálódni, hogy a tájékoztatást a világ egyéb eseményeiről marginális szintre szállíthatják le?” – kérdi a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik olvasója. A kérdés jogos. Mi több: ezt az inget a térség többi újságcsinálója is magára vehetné. Számos kép jelent meg például Mandela kiszabadulásáról, sok hír közölte ugyan, hogy a harcias Saron kivált az izraeli kormányból.

Szilágyi Imre: A nagyszerb nacionalizmus prófétája


A legutóbbi évben a szerb közvélemény már nemcsak a Milosevics nevével fémjelzett kommunista nacionalizmust és a Dobrica Cosic szerb író által kifejtett, önkritikus, de még mindig kommunista elvek alapján álló, önálló Szerbia elképzelését ismerhette meg. Ismertté váltak Vojislav Seselj és harcostársa, Draskovics nézetei is. Seselj elképzeléseit könnyű megérteni: az 1941 után Koszovóba betelepült albánokat Nyugat-Európába szándékozik küldeni, hogy annak lakói a polgári humanizmust ott helyben gyakorolhassák.

Reinhard Weisshuhn: Felfelé a lapályon


Hisztéria uralja az NDK-népesség hangulatát. Hisztéria, melynek kétségtelenül rendkívül súlyos társadalmi háttere van. Naponta több mint kétezer ember hagyja el az országot, s még többen lennének, ha nem várnák sokan a népi kamarai választásokat. Állami hivatalnokok sora lép vissza, teljes közigazgatási irányító apparátusok megszűnnek, sorra váltják le, tartóztatják le a polgármestereket és minisztereket. Jó néhány üzem úgy kerülte el a csődeljárást, hogy többé-kevésbé illegális úton nyugatnémet vállalkozóknak adták el.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Egy nép – egy pénz


Fontolva zuhanás


Korábban egy szakértői tanács ajánlásokat dolgozott ki az NDK-beli gazdasági átalakulásról. A január 20-án elkészült állásfoglalás szerzői még úgy vélték, az első lépés az NDK márka konvertibilitásának megteremtése. Ehhez természetesen a gazdasági rendszer gyökeres átalakítására van szükség. Biedenkopf némi iróniával mutat rá, az NDK-ban nincs olyan kormányzati erő, amely ezt az átalakítást végre tudná hajtani. A jelenlegi kormány cselekvésképtelen, a március 18-i választások után létrejövő új kormány pedig híján lesz a tapasztalatoknak.

Veres Péter László: Még Spanyolországban is?

Kormánypárt és hírközlés


Az 1989. október 29-i spanyol választások előtt egy hónappal négy ellenzéki párt sajtókonferencián hívta fel a közvélemény figyelmét arra, hogy a szocialista irányítású spanyol televízió a választási előkampány során manipulálja a közvéleményt. A konzervatív Néppárt ellenőrző bizottság felállítását is javasolta. A délutáni híradó indirekt formában közölte a hírt, lényeges információkat elhallgattak. Például azt, hogy a pártok nem a szakembereket, hanem a főigazgatóságot bírálták.

Fényi Tibor: A maximumot kell kérni

Király Károly a romániai helyzetről


„Romániában az élet kezd visszatérni a maga medrébe, de senki sem mondhatja, hogy ez már az új meder lenne” – kezdte a beszélgetést Király Károly, amikor az egyre jobban éleződő feszültségekről kérdeztem. „Az újra előkerülő gondok láttán nem szabad pánikba esni, vagy elveszíteni a hitet, a reményt. Túlzott naivitás lenne azt gondolni, hogy a Ceausescu szította gyűlölködés és előítéletek néhány nap alatt el fognak tűnni. Nemhogy baj, hanem kifejezetten hasznos, hogy az ellentétek nyíltan a felszínre kerülnek. Baj akkor lenne, ha semmi reményt nem látnánk a megoldásukra.

Szilágyi Imre: Lépéscsere

Jugoszláv közgazdászok vitája


Növekvő jövedelemkülönbségek

A. Markovic programját alapvetően elfogadó Z. Popov (Újvidék), R. Beklic (Szarajevó) és D. Veszelinov (Belgrád) helyesli, hogy Markovic a központi szövetségi kormány szerepét erősítve a tulajdonformák szabadsága mellett szállt síkra, s jelentősnek tartja a vállalati törvény adta lehetőségeket, melyek a piacgazdaság irányába mutatnak. Z. Popov nagyra értékeli, hogy Markovic elválasztja a pártot az államtól.


Adam Michnik: Hangok Magyarországról


E hangok arra szólítanak fel minket, hogy gondolkodjunk el Közép- és Kelet-Európa konfliktusokkal leginkább terhelt problémájáról. Oroszországban, a szovjet köztársaságokban, Romániában és Jugoszláviában, legutóbb pedig szokatlan erővel Bulgáriában kiújultak a nemzetiségi ellentétek, amelyekről kétféle gondolkodás tapasztalható országainkban.

E konfliktusok az elnemzetlenítés politikáját folytató, s a nemzeti azonosságtudatot támadó totalitárius diktatúrák örökségei. A kommunizmus nemcsak a nemzeti kisebbségeket, hanem az úgynevezett uralkodó nemzeteket is támadta.


– szeg– [Kőszeg Ferenc]: Ki füllent?


A Vasárnapi Hírek január 21-i számában azt írta, hogy számos nyugati ország diplomatái aggodalmukat és csalódásukat fejezték ki az MDF tisztségviselői előtt bizonyos „félreérthető hangulatkeltések” miatt.

Szilágyi Imre: Szlovén rebellió

Beszélgetés Katja Boh ellenzéki politikussal


Meglepetésként érte-e Önöket, hogy a szlovén pártküldöttség kivonult az ülésről?

Katja Boh: Úgy gondolom, Szlovéniában senki sem lepődött meg. A szlovén kommunisták ugyanis már a tavaly év végén tartott XI. kongresszusukon bejelentették elképzeléseiket, s közölték, hogy mindent megtesznek azért, hogy ezeknek a JKSZ kongresszusán érvényt szerezzenek, s azt is, hogy ha követeléseiket nem fogadják el, akkor kivonulnak.

Hogyan tájékoztatták az eseményről a lakosságot az újságok, és hogyan látja az ügyet a szlovén ellenzék?

K.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon