Skip to main content

Külföld

Krasztev Péter: Új idők bolgárai

Arcképek a mai bolgár közéletből


Nem tudom, nem feszélyezi-e mostanában a volt kelet-európai tudósítókat az a veszély, hogy az események fordulatosságából adódóan, dolguk végeztével az írógép mellől felállva rádöbbennek, hogy történészekké léptek elő. Talán épp a késedelem miatt olvassuk méltatlankodva a külföldi sajtó magyarországi beszámolóit, és csodálkozunk nemegyszer a rádió lapszemléit hallgatva az idegen újságírók tájékozatlanságán.

Még egy olyan látszólag békés terepnek, mint Bulgária is megvannak a maga buktatói. Az első nehézség fogalmi jellegű.


Hamberger Judit: Lengyel hibák

Egy dühös francia szemével


Illuzórikus demokratizálás

Kelet-Európa egyetlen országa sem hagyta maga mögött igazán a kommunizmust, s ennek legjobb példája éppen Lengyelország. A régi maradt a lengyel diplomáciai küldöttségek összetétele, az egyetlen újdonság, hogy e küldöttségek élén feltűnik egy-egy, az ellenzékhez kötődő, nem kommunista egyéniség is. De az ilyen delegáció-vezetők a kommunisták dolgát könnyítik meg, mert hitelt érdemlőbbé teszik a delegációt. Ugyanez a helyzet a hírszerzésben és a különféle titkosszolgálatokban is.


F. Havas Gábor: Marosvásárhely, 1990. március


Mikor és miért indultatok útnak?

Pesty László: 19-én éjszaka indultunk el, és reggel hat órára értünk Marosvásárhelyre. Amikor február elején ott jártunk, és láttuk a Vatra Romaneasca alakuló ülését, kapcsolatba léptünk az ottani magyar szervezettel, és megkértük őket, hogy ha valami történik, akkor riasszanak bennünket. Telefonálni nem tudtak, megkértek egy magyar fickót, aki felhívott, hogy azonnal induljunk Vásárhelyre, mert baj van.

Hajnalban értetek oda?

P. L.: Háromnegyed hat körül értük el a város szélét.






Varga György: Történelmi veszteségek, közép-európai perspektívák

Beszélgetés Petr Pithart cseh miniszterelnökkel


V.: A történelmi koncepciók és a politikai elképzelések általában abból indulnak Iá, hogy a történelemnek van valamiféle „értelme”, „célja”. A most lezárulóban lévő korszak után – amelyet nehéz lenne egyetlen szóval vagy akár egy bővített mondattal is jellemezni –, hogyan látja a politológus, aki immár gyakorló politikus is: volt a háború utáni időszaknak értelme? Ha igen, merre tartott közös történelmünk?

P.: Ez egy hosszabb esszére való kérdés.


Reinhard Weisshuhn: M+DM – Ellentmondó nézetek a német valutaunióról


„Azonnali gazdasági egységet”
Interjú Wolfgang Schnurral, a „Szövetség Németországért” elnevezésű választási koalíció egyik tagjával, a „Demokratikus Ébredés” elnökével.

Beszélő: Schnur úr, a két német állam egyesítése az ön pártjának kinyilvánított célja. Mikorra kívánják ezt elérni?

Schnur: Őszintén szólva, amilyen hamar csak lehet. Más megoldás nincs, az emberek ezt akarják Szerintem 1991-re lehetséges lesz, addig minden feltétel megteremthető.

B.: Tehát nem egészen két év múlva?







Vajna János: Keletnémet párttörténet


Vasárnap választások lesznek Kelet-Németországban, az első igazi választások 1932 óta. Az NDK polgárai járulnak az urnákhoz, de az eredmény egész Európa szempontjából fontos. „Mikor és hogyan, milyen föltételek alapján valósuljon meg a német egység?” – mindenekelőtt ebben a kérdésben foglalnak állást a szavazók. Azt ugyanis, hogy fönnmaradjon-e a különálló NDK – a válasznak is tekinthető tömeges exodus után –, végképp megválaszolta november 9-e.

Podkoniczky István: A luzitán példa?


A portugál sajtó szalagcímekben hozta a hírt. Ottani barátaim első reakciója kétkedéssel vegyes büszkeség, a második már inkább némi udvarias csodálkozás volt.

Mindez 1988 őszén történt, azután, hogy Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter egy nyilatkozatában a magyar rendszerváltás egyik modelljeként a portugál fejlődést jelölte meg.

A portugálok tanácstalansága érthető volt, hiszen az elmúlt 2-300 évben igazán nem szokták meg, hogy pozitív példaként emlegessék őket.




Barcsi János: Szerb szervezetek

A demokrácia csírái


A pluralizálódás észrevehetően a november végi szlovéniai „kirándulás” kudarcával hozható összefüggésbe: a milosevicisták mintegy százezer szerbiai és koszovói tüntetőt kívántak a szlovén fővárosba irányítani azzal a titkolt, de egyértelmű szándékkal, hogy megdöntsék az északi köztársaság vezetőségét – Szlovénia erre belső határainak lezárásával válaszolt, s meghiúsította a belgrádi tervet.

A szerb vezetés az újabb politikai pofont jelenleg egy elhamarkodott gazdasági bojkottal próbálja kompenzálni.


Benda László: Kabul – kábulatban

Afgán jegyzet


Mintha mi sem történt volna. Kabul megannyi bazárjában minden megy tovább. Hozzák a csempészárut – senki nem kérdezi, honnan. Váltják a dollárt (naprakész árfolyamon) – mindenki tudja, hol. Mutyiban kínálják a kábítószert – nem illik firtatni, kié. És magunk közt maradva, szidják a kormányt, a Nadzsib-rezsimet, mindenki tudja, miért…

Errefelé sosem azt latolgatták, hogy a Kreml legbelső köreiben ki hozta a korlátolt döntést a „korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens” inváziójáról. Itt voltak, emiatt még több vér folyt.


Pesty László: Hol van már karácsony


Utoljára december 24-én és az azt követő napokban jártam Erdélyben. Akkor magyarok és németek, délszlávok és románok együtt örültek és együtt sírtak, fegyvertársként, kart karba öltve, ugyanazzal a lelkesedéssel vettek részt a forradalomban. Én elég sokat voltam odaát korábban is. Jól ismerem Erdélyt, és mindig úgy tudtam, hogy irtózatos gyűlölet lakik a lelkekben. Amikor a forradalom napjaiban újra ott jártam, úgy éreztem, hogy tévedtem, hogy rosszul ítéltem meg a dolgokat, hogy erről szó sincs, vagy ha eddig volt, most 24 óra alatt szertefoszlott.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon