Skip to main content

Külföld

Hamberger Judit: Família, kíséret, udvar

Politikai erővonalak Lengyelországban


Akik a „mindenben teljesen egységes Szolidaritás” ábrándképét kergették, azoknak számára sokkoló lehetett az a felismerés, hogy a Szolidaritás vezetőségében már korán kialakult három politikai központ. Az első ilyen központ a Parlamenti Polgári Klub Elnöksége (lengyel rövidítése: OKP); a második Tadeusz Mazowiecki és kormánya; a harmadik pedig Lech Walesa és a Szolidaritás szakszervezet Országos Végrehajtó Bizottsága Gdanskban.

Vágvölgyi B. András: Ha ez a vége, akkor megnyertük

Látogatás Jane Kirkpatricknál, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagyköveténél
Beszélő-beszélgetés


Beszélő: A Reagan-adminisztráció idején ön, vezető külpolitikusként, az egyik szószólója volt a Szovjetunióval szembeni határozottabb fellépésnek. Ez nagy változást jelentett a hetvenes évek amerikai politikájához képest. Hogyan ítéli meg, a szovjet és a kelet-európai változásokra milyen hatással volt ez a politika?

S. O. [Solt Ottilia]: „Moszkvában holnap bármi megtörténhet”


– Hogyan élik meg az orosz társadalom különböző rétegei az etnikai feszültségek éleződését a Szovjetunión belül?


Sakirova: – Mindenki tudja, hogy az etnikai problémák a legveszélyesebbek ma a Szovjetunióban. Nagyon sok orosznak fontos a Birodalom. Ugyanakkor sokan rettegnek attól, hogy az afganisztáni háború újrakezdődik, csak most a Szovjetunió határain belül. Szenvedélyesen tiltakoznak ellene, hogy az orosz fiatalok meghaljanak más népek miatt. Az emberek meg vannak kavarodva, és nem tudják feldolgozni egymásnak ellentmondó érzelmeiket.

Andrei Schwatz: Szabadulni a bükkfanyelv közegétől


Az utca emberével beszélgetve olyan benyomásom támadt, hogy a hírközlés, különösen a televízióban, nem felel meg a demokratikus elvárásoknak. Mi az ön véleménye?

Gabriel Liceanu: Ugyanaz a régi gárda szerkeszti a programot, mint a hatalomátvétel előtt. Elviselhetetlen nyelvet használnak. A román nyelvet – ezt tartom a legnagyobb károsodásnak – negyven éven át teljesen tönkretették. Sem a szerkesztők, sem a megnyilatkozók nem képesek ettől a bükkfanyelvű közegtől szabadulni.

Szeretné az Önök csoportosulása aktívan befolyásolni a hírközlést?




F. Havas Gábor, Solt Ottilia: Munkatársaink helyszíni tudósításai


Remények és szorongások



Beszélő száguldó riporterei december 28-án kora reggel egy rozzant Ladával, melynek csomagtartója a Menedékbizottság segélyküldeményével volt tele, Nagylaknál maguk is átlépték a román–magyar határt. A hivatalos tájékoztatásban megígért konvojszervezésnek és katonai biztosításnak híre-hamva sem volt, a nyájasan mosolygó román határőrök minden körülményeskedés nélkül, egy intéssel bebocsátottak minket a meglehetősen üres országútra.

Reinhardt Weisshuhn: A mézeshetek vége


Miért dőlt le a Fal?


A sztálinista politikai bizottság urait lemondásra kényszerítő, majd röviddel ezután az NSZEP önkényuralmi rendszerét kártyavárként romba döntő tüntetések mottója ez volt: Itt maradunk! Mi vagyunk a nép!


Időközben azonban mások is tüntettek: Németország egy haza! Segíts rajtunk, Kohl! – skandálták december 19-én Drezdában a kancellár látogatásakor.

A fal ledöntéséről és ennek okairól sokat fognak még vitatkozni. Két feltételezést ismerünk, mindkettő mellett szólnak érvek.




F. Havas Gábor: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – I. rész


Mikor én felismertem, hogy Ceausescuval itt nincs minden rendben, akkora 13. osztályba jártam a szakközépiskolába, s sajnáltam, a lelkem melyén, hogy milyen kár, hogy én nem vagyok román, most nekem nem lennének ilyen problémáim. A szakközép után a marosvásárhelyi villamossági vállalatnál dolgoztam mint villanyszerelő, és akkor jött Király úrnak az első jelentése a Szabad Európában és ahogy ezt meghallottam, rá két-három napra elmentem hozzá. Az egész beszélgetésünk nem volt sok, mert ott volt egy Puskás nevű professzor nála, de elmondtam, hogy én miket akarok.

– pap –: 850 tonna


A romániai forradalom rég tapasztalt, szenvedélyes aktivitást váltott ki a magyar társadalomból. A segélyezés ügye pillanatok alatt népmozgalommá vált.

F. H. G. [F. Havas Gábor]: Azért tudott így kirobbanni egyből

Bíró Dezső 30 éves marosvásárhelyi villanyszerelő mesél – II. rész


Tudtam, hogy itt valami készül, s én is készültem, testileg, lelkileg. Ismertem egy pár embert, akikben megbíztam, mert tudtam, hogy kesztyűt loptak, vagy mit tudom én. Ez egy ilyen maffiahálózat volt. S tulajdonképpen ez is vezetett a forradalomhoz, mert ezekben az emberekben bíztunk, s mondtam: „Ha kell, jössz tüntetni?”

Csütörtökön mi már tudtuk, hogy Temesváron cirkusz van, s már készültünk, s már terveztük, hogy a kabátunk alá vasrudakat dugunk, hogy üres kézzel ne menjünk, mert ezek minket szitává lőnek. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Jöttünk fölfelé a Dózsa György utcán.


Ara-Kovács Attila, Braun Róbert: Országomat egy tankért – tankomat egy országért?


Marian Dinu,
a Nemzeti Megmentés Frontjának szóvivője a minap – a sajtó képviselőit megnyugtatandó – arról beszélt, hogy a felkelő nép elégette Ceausescu portréit és műveit, így a múlt szelleme Romániába már soha vissza nem térhet. A győztes forradalom eufóriájában sok szempontból elgondolkodtató okoskodás ez. A fenti idézet azt is sugallja: előfordulhat, hogy mindössze a szimbólumok megsemmisítésével remélik szétzúzni a Ceausescu-rendszert.

Figyelmeztető lehet, hogy a jelenlegi vezetésbe az egykori kommunista párton kívüli személyek be sem kerültek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon