Skip to main content

Külföld

Barbara Hrybacz: Kereskedelem lengyel módra


Lengyelországban kezd eluralkodni a szabad piac, amely most először nem a termelők, hanem a fogyasztók piaca. A 40 évig pangó kereskedelem szövetkezeti monopóliumai kezdik elveszíteni eddigi pozíciójukat, fokozatosan veszítik el áruikat és vevőiket is. A kereskedelem a boltokból kivonult az utcára. A termelők számára nem volt kifizetődő az üzlet a monopólium birtokosaival, ezért nekiláttak, hogy közvetítők nélkül, egyenesen a fogyasztónak adják el áruikat. A vásárlók ezt szívesen fogadták, mert olcsóbban vehették meg a friss árut.

Gyéres János: Lánc és bunkósbot


Olvassuk a sajtóhíreket. Marosvásárhelyen cigány családapákat ítélnek el, mert románokat vertek meg.

A perben csak cigányok a vádlottak. A hatóságok a gyorsított eljárások elindításánál nyilván nem kívánják felkavarni a kedélyeket. Sem a románokét, sem a magyarokét.

Talán úgy látják, hogy a cigányok elítélése mindkét fél számára elfogadható. „Talán úgy számítanak, hogy a bunkósbotos politika szégyenét a cigányok nyakába lehet varrni, őket lehet bűnbakká tenni.




Egy marosvásárhelyi cigány beszél


Az első hír az volt, hogy a magyarok be vannak szorítva, s nem tudnak kijönni a körbül. Mi akkor úgy döntöttünk – a cigányok –, hogy először megkezdődik az egész cirkusz a magyarokon, letiporják őket, és aztán következnek ezek a kisebb nemzetiségű cigányok is. Hogyha a magyarok leestek volna, akkor lehet, hogy velünk is ugyanaz lett volna, letiportak volna! Tehát úgy határoztunk, hogy megyünk, és segítsük ki őket a bajból.

Mi őszinte, egyenes úton akartuk kikövetelni a jogunkat, amiben ők lefékeztek. Hogy ne tudjuk végrehajtani azt, ami nekünk jár. S azóta folyik a cirkusz.


Karádi Éva: Etika és politika


Havel elnök nevében Sasa Vondra tartotta a vitaindító előadást először éppen arra az önként kínálkozó kérdésre keresve a választ, mit lehet várni ennyiféle ember: filozófus, bölcsész, futurológus, irodalmár, disszidens értelmiségi, gyakorlati politikus összejövetelétől?

(mar–os): Utak Vásárhelyhez


„A napokban egy kitűnő magyar kollégám az egyetem folyosóján valami olyasmit mondott, amire azonnal tollat kellett ragadnom. Így szólt: a kolozsvári Bolyai Egyetem újjáalakítása azért szükségszerű, hogy a magyar egyetemisták és a tanszemélyzet jobban megismerjék egymást. Kijelentése különösnek tűnt… Eszembe jutott (és most tisztelt kartársaimat is emlékeztetem rá), milyen helyzetben volt a mi tanügyünk a háború után. A líceumokban akkor létesítették az egynemű osztályokat, hogy ezzel megelőzzék a tanulók szexuális megnyilvánulásait.

F. Havas Gábor: Marosvásárhely, 1990. március


– Mikor és miért indultatok útnak?

Pesty László: 19-én éjszaka indultunk el, és reggel hat órára értünk Marosvásárhelyre. Amikor február elején ott jártunk, és láttuk a Vatra Romaneasca alakuló ülését, kapcsolatba léptünk az ottani magyar szervezettel, és megkértük őket, hogy ha valami történik, akkor riasszanak bennünket. Telefonálni nem tudtak, megkértek egy magyar fickót, aki felhívott, hogy azonnal induljunk Vásárhelyre, mert baj van.

– Hajnalban értetek oda?

P. L.: Háromnegyed hat körül értük el a város szélét.






Hamberger Judit: Lengyel hibák

Egy dühös francia szemével


Illuzórikus demokratizálás

Kelet-Európa egyetlen országa sem hagyta maga mögött igazán a kommunizmust, s ennek legjobb példája éppen Lengyelország. A régi maradt a lengyel diplomáciai küldöttségek összetétele, az egyetlen újdonság, hogy e küldöttségek élén feltűnik egy-egy, az ellenzékhez kötődő, nem kommunista egyéniség is. De az ilyen delegáció-vezetők a kommunisták dolgát könnyítik meg, mert hitelt érdemlőbbé teszik a delegációt. Ugyanez a helyzet a hírszerzésben és a különféle titkosszolgálatokban is.


Krasztev Péter: Új idők bolgárai

Arcképek a mai bolgár közéletből


Nem tudom, nem feszélyezi-e mostanában a volt kelet-európai tudósítókat az a veszély, hogy az események fordulatosságából adódóan, dolguk végeztével az írógép mellől felállva rádöbbennek, hogy történészekké léptek elő. Talán épp a késedelem miatt olvassuk méltatlankodva a külföldi sajtó magyarországi beszámolóit, és csodálkozunk nemegyszer a rádió lapszemléit hallgatva az idegen újságírók tájékozatlanságán.

Még egy olyan látszólag békés terepnek, mint Bulgária is megvannak a maga buktatói. Az első nehézség fogalmi jellegű.


Kiss Ilona: Intervencióból integráció?


„Megéri-e a Szovjetunió 1984-et?” – kérdezi Andrej Amalrik, az 1980-ban emigrációban elhunyt szovjet történész nagy vihart kavaró tanulmányában, melyet most, húsz évvel az első, amszterdami megjelenés után tett közzé a Szovjetunióban is az Ogonyok című népszerű moszkvai közéleti hetilap.* A birodalom jövőjét elemző írás kommentátora a szerző próféciáinak beteljesülését látja abban, hogy „az 1984-es év valóban egy hajdani birodalom utolsó éve lett”, hiszen 1985-tel, a glásznoszty és a peresztrojka meghirdetésével, a Szovjetunióban „új időszámítás kezdődöt

Fejtő Ferenc: „A Szovjetunióban megkezdődött a polgárháború”

Beszélgetés Andrej Szinyavszkijjal


Fejtő Ferenc: Kedves Andrej Szinyavszkij, első találkozásunk óta – ennek már majdnem 15 éve – sok minden történt. Manapság meg különösen sok minden változik Oroszországban.

Andrej Szinyavszkij: Bizony, nap mint nap.

F. F.: Gondolta volna régebben, hogy ez megtörténhet?

A. Sz.: Nem, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer létezni fog a glasznoszty. Ezt senki se láthatta előre. Én azt hittem, hogy majd folytatódik Brezsnyev és utódainak politikája.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon