A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának majálisán felszólalt a Fidesz vendégeként nálunk tartózkodó Juozas Janonis, a litvániai Független Munkásszövetség alelnöke. Forgács Pál FSZDL-elnök és a közönség a függetlenségéért küzdő nép képviselőjeként üdvözölte őt.
– Hogyan alakultak a végső eredmények?
Rajko Pirnat: Ami a köztársasági elnöki pozíciót illeti, Milan Kucan, a Kommunista Szövetség jelöltje 58,5%-kal nyert az egyesült ellenzék (DEMOS) 41,5%-ot szerzett jelöltje, Joze Pucnik előtt. A háromkamarás parlamentben a DEMOS a szavazatok 55%-át szerezte meg. A győzelemnek természetesen örülünk, de az eredménye elmaradt a várakozásunktól.
– teszi fel a kérdést a Sajudis orosz nyelvű orgánumának cikkírója, a litván kérdés végső megoldási lehetőségeit latolgatva. A kérdés még mindig nyitott: Gorbacsov még most sem zárja ki egyértelműen a szovjet csapatok litvániai bevetését, amivel – a litván államfő hét eleji nyilatkozata szerint – az egész reformfolyamatot veszélyezteti.
Az összevont szovjet belügyi csapatok gyakorlatilag már április közepe óta készen állnak arra, hogy a rendkívüli állapot esetleges bevezetésekor nagyobb erőkkel is akcióba lépjenek.
A lvovi terület a Magyarországgal határos kárpátontúli terület mögött helyezkedik el. Központja, Lvov élénk kulturális életet élő, egymilliós nagyváros, az ukrán értelmiség – Kijevnél is jelentősebb – szellemi központja: több újságja, saját tv-je, bécsi építész által tervezett operaháza van. Lvov helyzete már csak azért is igen sajátos, mivel a város egyúttal annak a Nyugat-Ukrajnának is központja, amelyet csak 1940-ben csatoltak a Szovjetunióhoz.
A nemzeti ellenállás fő színtere mindig is Nyugat-Ukrajna volt.
– Orosz nyelven prédikálni – magyar templomban?
– Kényszerhelyzet szülte kényszermegoldás volt: a fiatalok egy része magyarul egyáltalán nem értett volna meg. Nagyon kevés településen van magyar tannyelvű oktatási intézmény, a magyar gyerekek többnyire ukrán vagy orosz iskolába, óvodába járnak. A rádióban, televízióban szintén orosz vagy ukrán szavakat hallanak, közvetlen környezetükben pedig – különösen a ruszinok lakta falvakban – a ruszin nyelv dominál.
Tisztelt Elnök úr!
A Szabad Demokraták Szövetsége, az új magyar parlament legnagyobb ellenzéki pártja aggodalommal figyeli a litván–szovjet viszony drámai romlását.
Hát igen, a hajó, a szovjet hajó, a Gorbacsov nevét viselő hajó jéghegybe ütközött. Nem is egy, hanem több jéghegybe. A léket valószínűleg el lehet még tömni, de a másik eshetőségre is föl kell készülni.
Ez némi gondolati erőfeszítést igényel, mert valójában még azt sem fogtuk fel, inkább csak tudomásul vettük, hogy véget ért a hidegháború. Hogy a Szovjetunió, a talpig vasba öltözött, szívós hatalom, az elszánt ellenfél, amely 40 éven át nézett farkasszemet egykori nyugati szövetségeseivel, önként kiürítette Kelet-Európát.
A papírhiány miatt némi késéssel megjelent területi újságok egyike sem szalasztotta el leközölni azt a karikatúrát, mely húsvéti tojáskeretben szovjet ejtőernyősöket ábrázol „Moszkva húsvéti ajándéka a Baltikumnak” felírással.
Az Európai Közösség vezetői azért hívták össze a rendkívüli tanácskozást, hogy demonstrálják: a két német állam egyesülése nemcsak német belügy, Bonn pedig azért egyezett bele, mert úgy vélte, Dublin fórumot kínál az egyesüléssel kapcsolatos ellenérzések, aggályok leszerelésére.
De az április 28-ra összehívott csúcs mégsem csak német csúcs lesz.
Túl közel jött a Közel-Kelet? A szó egyenes – és egyre fenyegetőbb – értelmében túl közeli lett? E kérdés mind gyakrabban olvasható a nyugati újságokban, többnyire megtoldva a kívánsággal, hogy oldódjék meg mielőbb a bonyodalmas izraeli kormányválság. S hogy miért aktuális ez a kérdés? Mert a nyugat-erópai–atlanti és a kelet-erópai–„eurázsiai” hatalmak, amelyek gondatlanul, az üzletet mindennél előbbre tartva, elárasztották rakétákkal és rakétagyártási technológiával a Közel-Keletet, hirtelen arra ébredtek, hogy a rakéták lőtávolába kerülnek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét