Skip to main content

Külföld

[Bányai Péter]: A magyar kérdés mint a román ellenzékiség „sírásója”?


E. Constantinescu és az RCD a magyarsághoz, RMDSZ-hez, kisebbségi kérdésekhez való viszonya igen ellentmondásosan alakult. Fontosnak ítélték a magyarság 1 milliós szavazatát – ezért anélkül, hogy az RMDSZ programjáról valaha is érdemben tárgyaltak volna – ezért azt partnernek tekintették. Ez év február elején a PAC ultimátumot intézett az RCD-hez, azt követelte, hogy zárják ki az RMDSZ-t, amennyiben ez nem ismeri el a román nemzetállamot, és nem mond le autonómiaköveteléseiről. Constantinescu erre semmi okot nem látott, de e toleráns nyilatkozattal kevesen értettek egyet az RCD-n belül.

Tálas Péter: A négy lengyel szín: a kék

Lengyelország


Jan Maria Rokita, Hanna Suchocka kormányfő egykori kabinetfőnöke szerint a lengyel politikai palettán jelenleg négy alapszín található: a posztkommunista vörös, a parasztpárti zöld, a Demokratikus Unió (UD) és a Liberális Demokrata Kongresszus (KLD) egyesüléséből létrejött Szabadság Unió (UW) kékje és a lengyel jobboldali pártok feketéje. Az 1993. szeptember 19-i választások óta a magyar tömegkommunikáció figyelmét szinte kizárólag az első kettőre összpontosította.

Krasztev Péter: Bulgária: Az ikonos türbe

Muzulmánia – előttünk a halál


A konfliktusokat nem is a hitek különbözősége váltja ki, hanem az, hogy a mindenkori hatalom kötelességszerűen újabb és újabb ötletekkel áll elő az etnikumok belső életének „szabályozására”.

Molnár Gusztáv: Veszedelmes moldovánok

Geo ex machina


Vlad Socor, a Szabad Európa Moldovával és FÁK-ügyekkel foglalkozó munkatársa a Teleki László Alapítványban nemrég megtartott kitűnő, a román nagykövetség két munkatársa által is nagy figyelemmel követett előadásában kiemelte, hogy a Moldovai Köztársaság a gagauz etnikai autonómia megadásával és általában a kisebbségi kérdés toleráns kezelésével Kelet-Európában elsőként, és eddig egyedüliként alkalmazta a gyakorlatban a különböző nemzeti közösségek egy államon belüli teljes egyenlőségének eddig csak Nyugat-Európa bizonyos országaiban, illetve tartományaiban (Svájcban, Belgiumban, Finnorszá

Békés Erzsébet: Gyümölcskocsonya-recept

Anglia


„A politikusok mindig is szívesen panaszkodtak a BBC-re, kifogásaik csak elvétve bizonyultak jogosnak, és tiltakozásaik nem sok hasznot hoztak nekik.” Így összegzi véleményét a Times jó nevű közírója, Peter Riddell annak kapcsán, hogy Jonathan Aitken államtitkár alaposan nekiment John Humphrysnak, a Today című reggeli politikai magazin egyik műsorvezetőjének.

Sz. Bíró Zoltán: FÁK: Az ék és a kalapács

Muzulmánia – előttünk a halál


Az iszlám itt nem csupán valamiféle geostratégiai vákuumot szükségszerűen kitöltő, ám meglehetősen körvonalazatlan politikai tényezőként jelenik meg, hanem a muzulmán expanzió részletes forgatókönyveként – legalábbis a birodalom szétesését fájlalók körében. E felfogás szerint Oroszország – miután kiszorult Közép-Európából, jelentősen szűkültek a Balti- és a Fekete-tengerre való kijutásának feltételei, és általában is radikálisan romlottak az Európával való kontinentális érintkezés lehetőségei – nem becsülheti le a délről jövő fenyegetés jelentőségét.

SZ. J. [Szabolcsi János]: Ki kerül a világ közepére?

Francia elnökjelöltek


Kilenc jelölt szerezte meg végül is az induláshoz szükséges ötszáz ajánlást (polgármesterek és különféle szintű képviselők ajánlhattak). Az elmúlt hetekben ketten léptek vissza: a baloldali radikális Jean-Francois Hory, akinek (amúgy is csekély) esélyeit a radikálisok vezető személyiségének, Bernard Tapie-nak nagyon rosszul álló vesztegetési pere végképp megsemmisítette, valamint a három (!!) környezetvédő jelölt közül Brice Lalonde.

[Bányai Péter]: A demokratikus konvenció születése és bomlása


A Romániai Demokratikus Konvenció (RCD) az ellenzéki pártok és szervezetek szövetségeként alakult meg 1991-ben. Fő és tán egyetlen sikere az 1992-es helyhatósági választások eredménye volt – a nagyobb városok többségében az RCD-s polgármesterjelölt győzött. E siker után viszont hideg zuhanyként érte a konvenciót az 1992-es általános választások eredménye, Iliescu fölényes győzelme az RCD jelöltjével, Emil Constantinescuval szemben.

Az RCD működési zavarai e kudarc után sokasodtak meg.


Bányai Péter: Holtponton

Egy évvel a választások előtt
Románia


A válság oka nem az ország gazdasági, társadalmi, nemzetiségi gondjaiban rejlik; nem a politikai elit és a társadalom között támadt konfliktus, hanem a hatalmon lévő és ellenzéki koalíciókon belül felgyülemlett feszültség készül kipattanni. Elszabadult, ellenőrizhetetlenné vált a pártokon és koalíciókon belüli hatalmi harc, ez azonban a közvéleményben inkább csak fásultságot, bizalmatlanságot idéz elő, mintsem potenciális társadalmi robbanást.

Bogdan P. Nistor: És mi merre tartsunk?

Moldova


Szétesett a Szovjetunió, szétesett Jugoszlávia, de mi lesz Romániával, mely ugyanúgy az első világháborút követő békediktátumok szüleménye, mint az azóta széthullott kortársai? És ez a kérdés, innen, Moldovából nézve, számunkra különösen aggasztó.

Románia 1923-as alkotmányában és azóta is minden alapokmányban – beleértve a Ceausescu-érabelit és a mait is – egységes román nemzetállamnak deklarálta magát.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon