Skip to main content

Külföld

Révész Sándor: Keserves krónika


Az első világháború előtt a kurdok egy része nomadizáló zárványokban élt a haldokló oszmán birodalom keleti, délkeleti és Irán északi részein, más része földműveléssel, béreskedéssel kereste a kenyerét. Vallási tekintetben – lakóhelyüktől függően – megoszlottak és természetesen ma is megoszlanak az iszlám szunnita és síita ágazata között. Az egykoron nagyon is befolyásos kurd nomád katonai nemesség már rég elvesztette történelmi funkcióit, írástudó kurd polgárság, értelmiség gyakorlatilag nem létezett.

William Totok: Európa? Nem!

Beszélgetés Ion Cojával, a Vatra Romaneasca elnökhelyettesével


– Ön nemcsak elnökhelyettese, hanem ideológusa is a Vatrának. Tulajdonképpen milyen programmal rendelkezik ez a sokszor szélsőjobboldaliként emlegetett s közel négymillió tagot tömörítő szervezet?

– Programunk igen egyszerűen jellemezhető: nacionalista, de nem soviniszta! A Vatra azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kommunista propagandában meghamisított „nacionalizmus” szót rehabilitálja.


Vajna János: Kurdok védőőrizetben?


Kuvaitból kiűzték az iraki megszállókat, de a háború nem ért véget. A bagdadi vezetés, Szaddám Huszein és klikkje irtóhadjáratot indított az ország népe, főleg az Irak északi részén élő kurd lakosság ellen. Az asszonyokat és gyermekeket sem kímélő öldöklés elől már kétmillióan menekültek külföldre, Törökországba és Iránba.

Ez a fejlemény lehetővé tette, hogy azok az országok és országcsoportok, amelyek nem állták meg a helyüket az Öböl-háború vizsgáján, pótvizsgát tegyenek és javítsanak.


Vajna János: Megszegett sok esküvésed

Kohl elleni szövetség a Szövetségi Köztársaságban?


A jó étvágyú német kancellár ez idő szerint „karcsúsító” kúrát tart; idén is, akárcsak az előző húsvétokon, Hofgastein, a kies osztrák fürdőhely szanatóriumának orvosai próbálják megszabadítani fölös kilóitól. De van némi különbség az idei húsvét és az előző húsvétok között. Az idén a húsvéti szünet nem jár együtt a politikai szünettel. Az idén Kohlnak nemcsak a pocakját apasztják.

Apasztják a tekintélyét is, méghozzá jóval gyorsabban, mint a zsírlerakódásokat. „Kohl népszerűsége nagymértékben csökkent” – írja a The Times.


Ara-Kovács Attila: A semlegesek magányossága


Moszkva színeváltozása

A kelet-európai regionális konfliktusok éleződésének eredményeként a Szovjetunióban újra egyre határozottabb formát kezd ölteni a Nyugat-ellenesség, és propagandájukban a NATO ismét egyre inkább hasonlítani kezd ahhoz a képhez, amelyet egykoron Sztálinék alkottak róla. Ezzel egyidejűleg Európa keleti tájain ismét kénytelenek lesznek a semlegesség útját választani, melynek értelmében egyes országokat ugyan kiemelnek az ellenségként számon tartott tényezők közül, ugyanakkor mégis ellenfélként kezelik őket.


V. J. [Vajna János]: Havel a NATO-ban


A szombati újságok már említést tettek Václav Havel brüsszeli beszédeiről, mégis érdemes visszatérni rájuk. Érdemes nemcsak arról értesülni, hogy beszélt, de arról is, hogy mit beszélt, és arról is, hogyan fogadták mondandóját az illusztris hallgatók, kivált a NATO-országok külügyminiszterei.

Havel nyilatkozatai egyébként hazáján és a szűkebben vett térségen kívül is figyelmet keltettek.


Szervezési előírások


2. cikkely: A kémelhárítás munkatársait két csoportra osztjuk: titkos munkatársakra és bizalmiakra.

3. A titkos munkatárs olyan személy, aki a kémelhárítás munkatársaival konspiratív módon érintkezik, teljesíti a rábízott feladatokat, eltitkolt információkat és szolgáltatásokat nyújt a kémelhárításnak.

4. A kémelhárítás munkájának legfontosabb eszköze a titkos munkatárs. (…)

6. A titkos munkatársakat a következő kategóriákba soroljuk: ügyvivő (rezidens), ügynök (ágens) és titkos lakástulajdonos. (…)

7.








Zimonyi Péter: Referendum – kérdőjelekkel


A Szovjetunió súlyos törvényhozási válságát néhány hete újabb zűrzavar bonyolítja: a március 17-i népszavazás meghirdetése. A köztársaságok többsége – mint várható volt – elfogadhatatlannak tartja és bojkottálja ezt az újabb „központosító” kezdeményezést, a hetvennégy éves birodalom történetének első népszavazását.

Gyurovszky S. László: Igazat mondanak a tények?

Ügynöki névsorolvasás Prágában


Az ügynöki listán szereplő képviselők nevének közzétételét mintegy féléves előkészítő munka előzte meg. A tavaly tavasszal megválasztott parlament mindjárt első ülésén létrehozott egy ad hoc képviselői bizottságot, melynek feladata az 1989. november 17-i rendszerváltás körülményeinek kivizsgálása volt.

Wojciech Maziarski: A misszió vége


Az elnökválasztás után Walesa „lehiggadt”, letett demagóg, populista retorikájáról, elhatárolta magát az antiszemitizmustól és az értelmiségellenességtől, felhagyott az irreális ígéretekkel, nem követeli a mitikus „gyorsítást”, és igyekszik elősegíteni a különböző politikai erők konszolidációját. Javaslatot tett például egy elnöki Politikai Tanács megszervezésére, amelybe beválasztották volna a különböző politikai csoportosulások képviselőit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon