Skip to main content

Külföld

Vajna János: Kit vesznek föl az európai klubba?


A véletlen úgy akarta, hogy szinte egy időben kerüljön a kezembe két újságcikk. Az egyiket az International Herald Tribune közölte, s ez azt próbálja megmagyarázni, miért gondolják Brüsszelben, hogy Görögországot kár volt fölvenni az „európai klubba”. A másik a Magyar Fórum legutóbbi számában jelent meg, s arról szól, hogy egyes újságok le akarják járatni a magyar külpolitikát.

Annyira sokatmondóak manapság a magyar külpolitika sikerei, hogy egyes újságok egyszerűen nem bírták ki, és kampányt indítottak a magyar külpolitika lejáratására – írja Csurka István lapja.


Balla D. Károly: Szét és össze…


Az önállósulási törekvések nem új keletűek: a régió hallgatásra ítélt magyarságának egy „forrófejű” csoportja 1956-ban, a forradalom hírein felbuzdulva azonnal röplapokat kezdett terjeszteni Kárpátalján, s követeléseik közt első helyen szerepek az önállóság kérdése. Azonnal reagáltak a hatóságok is: az öt fiatalkorú szervező nyomban javító-nevelő táborban találta magát.

Bíró Béla: Védőháló nadrágszíjból?


Az április elsejétől bevezetett drasztikus (200–300 százalékos) áremelések újból a román belpolitika előterébe állítják a gazdaság kérdéseit.

Somogyi Dorottya: Rövid háború – rövid recesszió?


Az Öböl-háború gyors befejeződése többszörösen is jó hír; legfőképpen azért, mert olcsóbb az olaj, és egyelőre – remélhetőleg – az is marad.

Ara-Kovács Attila: „Hiteles” honfoglalás


Úgy tűnik, a román szélsőjobboldal – az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos politikai vereségeit követően – hamar magára talált. Ezúttal a legnyomósabb érvhez folyamodott, a gazdaságihoz. Sikeresen: az önnön kommunista másnaposságától szabadulni képtelen kormányzat tálcán kínálja számára az újabb legitimációs lehetőségeket.

Barcsi János: Bombák és záptojások


Több ezer ember gyűlt össze hétfőn a zágrábi hadbíróság épülete előtt, hogy tiltakozzon Martin Spegelj horvát hadügyminiszter és hét társa elleni vádemelés miatt. Az eredetileg békésnek szánt tüntetés során az indulatok olyannyira elszabadultak, hogy a tömeg záptojással, kövekkel és vasdarabokkal bombázta a hadbíróság épületét. A szabadlábon védekező Spegelj egyébként nem jelent meg a tárgyaláson, így már a nekifutásnál félbeszakadt Spegeljék pere. A pert nagy érdeklődés kíséri Jugoszlávia-szerte, s természetesen minden politikai erő a maga előítéletei szerint kommentálja a kérdést.

Rostoványi Zsolt: Tér-kép csata után


Szaddám Huszein „országlásának” talán legnehezebb időszakát éli ezekben a napokban; már az ország középső, szunnita arabok lakta része is forrong. Északon a (szintén szunnita) kurdok váltakozó hevességű (és eredményességű) harcot folytatnak a három nagyváros, Moszul, Kirkuk és Irbil birtoklásáért.

Ara-Kovács Attila: Tavaszi áldozatok


Még sokáig nem múlhat el március anélkül, hogy ne jutna eszünkbe az 1990-es marosvásárhelyi pogrom. Már csak azért sem, mert még mindig igen keveset tudunk mindarról, ami akkor és ott megtörtént.

Az idén Erdélyben – legalábbis eddig – nem került sor tömeges etnikai ellentétekre. E tény leginkább azokat igazolja, akik úgy vélték: tavaly még szüksége volt a román kormánynak arra, hogy pogromok, egyéni és kollektív megtorló akciók révén igyekezzék mind nagyobb politikai-nemzeti tőkét kovácsolni a maga számára.


Roland Hofwiler: Európa sereghajtója?


Pedig valódi fordulatot ígért mind a 11 párt, csoport és alcsoport, ám a választás előestéjén Ramiz Alia egy váratlan taktikai lépéssel keresztülhúzta összes ellenfele számítását. A kommunista pártot több „demokratikus” szervezetté alakította (Dolgozók Demokratikus Frontja, Veteránszövetség, Szocialista Nőszövetség, Szocialista Ifjúsági Szövetség), amelyek a választási listán külön-külön léptek fel, ám a választás után egyik pillanatról a másikra újból egyesültek, azzá, amik mindig is voltak: „Kommunista blokká”.

A kurd népesség lélekszáma



Törökország<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schem


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon