Dmitrij Szemusin: Rubelunió
A világlapok még mindig találgatják, volt-e alapja annak az állítólagos pénzügyi tranzakciónak, amelyet Pavlov miniszterelnök leplezett le s hatástalanított máig emlegetett „zseniális” pénzcseréje során.
A világlapok még mindig találgatják, volt-e alapja annak az állítólagos pénzügyi tranzakciónak, amelyet Pavlov miniszterelnök leplezett le s hatástalanított máig emlegetett „zseniális” pénzcseréje során.
Miről is van szó? A romániai magyar kisebbség „egységszervezete”, az RMDSZ működési rutinjai miatt nem egyenlő mértékben hozza felszínre s képviseli a nyilvánosság előtt az egyes szférák érdekeit. Jelzi ezt az is, hogy az eredetileg választási szlogenként feltűnő „Egységben a jövő!” – a stilizált tulipán leple alatt – ma már egyre nehezebben képes szándékaink homogenitását kifejezni. Ugyanez érződik kisebbségi politikusaink időnkénti nyilatkozataiban is, melyek alig burkolt célja a törékenynek vélt egység időről időre történő nyilvános megerősítése.
– Kinek a kezében van ma a hatalom a Szovjetunióban?
– A pártapparátuséban, amelynek minden földrajzi egységben és minden gazdasági ágazatban érintetlenek a pozíciói, s amelynek akaratát hűségesen követi a KGB. A KGB viszont a rendőri erők és a hadsereg egyes szegmentumait tartja ellenőrzése alatt és használja föl céljaira. Nagy tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Gorbacsov és ezek az erők valódi hatalommal bírnak. A szovjet hatalmi szerkezet kaotikus.
Az RMDSZ-vezetőség, melynek tagjai egyben RMDSZ-szenátorok, illetve -képviselők – a magyarság jogaiért folytatott küzdelem fő színterévé a parlamentet tették. Mivel az RMDSZ-frakció kitűnő, tapasztalt és a román nyelvet is magabiztosan beszélő jogászokkal rendelkezik, így igazának elsősorban jogi érvekkel próbált érvényt szerezni. Közel egy év távlatából joggal állapíthatjuk meg: a legkisebb eredmény nélkül.
E hiábavaló csatározások, melyek során az RMDSZ gyakorlatilag a Vatra „vitapartnerévé” süllyedt, az RMDSZ-vezetőség csaknem összes energiáit felőrölték.
A szerb belpolitikai szintéren megtépázott Milosevicsnek bizonyára nem jött rosszul a horvát különleges rendőri alakulatok húsvét hajnali összecsapása a Plitvicei Nemzeti Parkot elfoglaló, Knin környéki szerb szabadcsapattal. Csak emlékeztetőül: a korábban önhatalmúlag autonómmá vált, majd pedig tegnap ugyancsak önhatalmúlag Szerbiához csatlakozott krajnai autonóm terület szerb fegyvereseinek egy csoportja még a köztársasági elnökök spliti tárgyalása idejént behatolt a Nemzeti Park területére, és átvette az irányítást.
Az ikrek
A cseh politikai élet szereplőit az utóbbi időben egyre súlyosabb tériszony gyötri: amint magasabb szintre jutnak, máris mindent megtesznek, csak hogy ismét visszacsúszhassanak – véli számos tekintélyes cseh gondolkodó. A Polgári Fórum januári kongresszusán például úgy tűnt, minden elrendeződött: a szervezet párttá alakult, s akinek ez nem tetszett, keserű szájízzel ugyan, de kilépett. A csalódottság nem véletlen. Szavazatunkat nem egy magabiztos jobboldali pártra adtuk, hanem az ellenzéki múltat folytató szervezetre.
Március harmadikán, este Szlovákia lakossága nem mindennapi esemény tanúja volt. Vladimír Meciar kormányfő szokásos vasárnap esti tévébeszédének idején Milan Knazko miniszter, az 1989-es „bársonyos forradalom” egyik vezéralakja jelent meg, és bejelentette: Meciar pártja, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) cenzúrázni akarta a miniszterelnök beszédét, és rá kívánta kényszeríteni politikai akaratát. Knazko szerint a VPN idegen erők befolyása alatt áll, és azzal vádolta a mozgalmat, hogy nemzetellenes és demokráciaellenes politikát folytat.
A Szovjet Tudományos Akadémia fellegvárában Nagy Péter cár hírhedt rangtáblázatát felülmúló hierarchiát dolgoztak ki az élelmiszer-elosztás megszervezésére. Csúcsán természetesen az akadémia elnökségének tagjai állnak (a péteri beosztás szerint legföljebb valóságos titkos tanácsosi titulus dukálna nekik a IV. rangosztályban): ám a hírek szerint nem is az a legfőbb privilégiumuk, hogy az 1300–2000 rubeles havi fixük mellé minden héten 50 rubel fölött tetszőleges összegben rendelhetnek élelmiszert az akadémia büféjében, hanem az, hogy ehhez a csomaghoz tejfölt is kaphatnak.
Általános alapelvek
Az újonnan csatlakozott országrészek lakosságának jogi békéjét változatlanul veszélyek fenyegetik.
Egyrészt a Stasi korábbi munkatársai vezető pozíciókban vannak, és arra számítanak, hogy beszervezett voltuk nem vagy csak sokára válik ismertté. Másrészt a besúgott és megfigyelt polgárok nem tudhatják meg, hogy mit gyűjtöttek össze és mit őriztek meg róluk. Azt sem tudják, hogy tudtukon kívül és ellenükre felhasználhatnak-e valamit valamikor ezekből az adatokból.
Lengyelországban a polgári különleges szolgálatok létszáma 7500 fő. A rendőrségé 172 ezer fő.
A lengyel költségvetési tervezet szerint a belügyi költségek 72 százaléka illeti a rendőrséget, 4,1 százaléka a polgári különleges szolgálatokat.
Magyarországon a Nemzetbiztonsági és az Információs Hivatal létszámadata államtitok. A rendőrség létszáma kb. 32 ezer fő. A két polgári biztonsági hivatal jóváhagyott költségvetése 4,8 milliárd forint. A rendőrség költségvetése ennek mintegy négyszerese.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét