Skip to main content

Külföld

Tóth Gábor Ákos: Tengerre, szkipetár!


Beszélő: Kérem, jellemezzék az Albániában jelenleg politizáló pártokat!

– Lényegében öt pártot kell megemlíteni. A hatalmon lévő Albán Munkapárt jelenleg 130–140 ezer tagot számlál, bár egyre több a kilépő. A tagság megosztott, a konzervatívok azonban nem igazán tudják meggátolni Ramiz Alia piacgazdaságot célzó reformjait. A Demokratikus Párt a legnagyobb ellenzéki párt Albániában, tagsága eléri a 80 ezer főt. Elsősorban a diákok, értelmiségiek és a fiatal munkások körében népszerű.


[Barcsi János]: Ez csak a kezdet


Pattanásig feszült a helyzet a köztársaság egész területén. A közvélemény szimpátiája egyre inkább az ellenzék felé fordul, ezért várható, hogy a közeli napokban újabb személycserékre kerül sor mind köztársasági szinten, mind Újvidéken, ahol kedden délben több mint tízezer ember követelte a tartomány népszerűtlen szocialista kiskirályának, Radovan Bozovicsnak a lemondását.

A várható személycserékkel azonban Szerbia jelenlegi politikai válságát aligha lehet megoldani.


Vajna János: A hanyatló bonviván és a szögletes dalia


Miközben a rádió hírül adja, hogy Gorbacsov a hadsereg pártvezetőinek értekezletén beszélt, és azt mondta, a párt szerepe ismét erősödni fog, az International Herald Tribune moszkvai tudósítását olvasom. A tudósítást egy rosszul sikerült születésnapról. „A vendégek hallgattak, és úgy üldögéltek, mintha halotti tort ülnének. Gyászolták, hogy véget ért az álom, és nekik szembe kellett fordulniuk azzal az emberrel, akibe reményeiket vetették. Olyanok voltak, mint a hívők, akik ráébredtek, hogy nincs Isten.”

Az egybegyűlteket a 60 éves Jakovlev látta vendégül.


Akik válaszoltak


Andrej Milczanowski vezérőrnagy, a lengyel Belügyminisztérium keretén belül önálló intézményként működő Nemzetvédelmi Hivatal miniszteri rangú vezetője. Államügyész volt, 1980-ban a Szolidaritás mellé állt, az 1981. december 13-i katonai puccs után nem tért vissza az ügyészi szolgálatba. Két és fél évet töltött börtönben. Mielőtt a hivatalba került, a Szolidaritás szczecini szervezetének munkatársa volt. (A beszélgetés közléséhez igen, magnós rögzítéséhez nem járult hozzá.)

Piotr Nemczyk brigádtábornok, a lengyel Nemzetvédelmi Hivatal elemző osztályának vezetője.


Kőszeg Ferenc: Varsói körkép, prágai képeslap

A barátaink besúgói


Beszélő: Hogyan zajlott le a rendszerváltás az állambiztonságnál? Mi történt a régi gárdával? Nem találkoznak-e ma egykori követőikkel a szolgálatnál?

Milczanowski: A régi államvédelmi szervezet 25 ezer főt számlált, ma ennek a töredéke a létszám. Vannak köztük olyanok is, akik annak idején az ellenzékkel foglalkoztak. Egy tiszt kiképzése legalább három év, a szolgálat nem nélkülözheti a jól képzett profikat. A szolgálatra pedig annyira szükség van, mint eddig még soha.

Nemczyk: A múlt év júliusában a minisztériumban, de minden vajdaságban is igazoló (ún.




Vajna János: Hol vannak a katonák?

Jugoszlávia válaszúton


Amikor annak idején megszervezte az első tömegtüntetést, és rázúdította hadait a hódító körút első állomására, a vajdasági Újvidékre, Milosevics talán nem gondolta, hogy leendő ellenfelei kezébe is fegyvert ad. Milosevics kezéből Vuk Draskovics, a szerb megújhodási mozgalom vezetője ragadta ki a fegyvert: százezer tiltakozót vitt az utcára. Hiba volna úgy vélni, hogy a jó és a rossz, a demokrácia és a kommunizmus küzdelmének vagyunk a tanúi.

Titkosrendőrök, ügynökök és akták a volt szocialista országokban

A barátaink besúgói


A pártállam három oszlopa a párt, a hadsereg és a belügy volt. A „belügy” mindenekelőtt az állambiztonsági szervezetet jelentette, bár a hivatalos felfogás (és a törvényi szabályozás) szerint a rendőrségnek is elsősorban az állam és nem az állampolgár biztonságát kellett óvnia.

V. J. [Vajna János]: Merre van az „előre”?


Milosevics egyszer már meghátrált. A folytatódó tüntetés láttán menesztette a hatalom ellenfeleinek lejáratására alkalmazott tv-manipulátorokat. Aztán a szerb belügyminisztert. És miután a belgrádi lakosság a rendőrség és katonaság együttes fellépése után kóstolót kapott abból, amit a koszovói albánoknak állandóan tűrniük kell, szabadon engedte a letartóztatott tüntetőket, köztük fő ellenfelét, Vuk Draskovicsot.

De ez csak taktikai hátrálás volt.


Juhász József: Milosevics előre menekül?


Ez a taktika többszörös csapdát állít az ellenzéknek. Ha a „sorsdöntő órákban” „nemzetellenes pártütőként” viselkedik, könnyen elvesztheti hitelét. (Pillanatnyilag lehetetlen megítélni a kormány és az ellenzék befolyását, de figyelemre méltó, hogy kormánypárti tüntetés is volt, továbbá, hogy a múlt héten Belgrád többségében, Belső-Szerbia pedig teljesen csendes maradt – ez arra utal, hogy Milosevics támogatottsága, ha nem is a régi, még nem olvadt el.) De csapdát jelent.ez a taktika az ellenzéknek önnön nemzeti elfogultsága miatt is.

Pozsonyi séta


„Gyönyörű tavaszi nap volt, úgy döntöttem, sétálok egyet. Úgyis mindig be vagyok zárva a Várba. Legalább megnézzük a két pozsonyi megmozdulást. Az egyik a csehszlovák közmegegyezést szimbolizáló oroszlánszobornál zajlott: a tüntetők a szélsőséges nacionalizmus ellen demonstráltak. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén is sétáltunk félórát. Ezután beültünk autóba, és elhajtottunk. Tehát nem igaz, hogy elmenekültem a térről, amit utóbb az újságok írtak. A tüntetők valóban felismertek, ellenem szóló jelszavakat kiáltoztak, Tisót és a szlovák államot éltették.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon