Skip to main content

Külföld

Andrzej Goszczynski: A ROAD a maga útján


A ROAD, az Állampolgári Mozgalom–Demokratikus Akció január végi első kongresszusán az volt az alapkérdés, hogy egyesüljenek-e a Demokratikus Unióval, s hogy ez a lépés hogyan érintené saját politikai identitásukat. Többórás vita után nyilvánvalóvá vált, hogy a mozgalom megoszlik ebben a kérdésben. A beolvadást ellenző csoport élén Bujak áll.

A múlt év végén az elnökválasztás két fordulója között Mazowiecki, a versengés legfőbb vesztesének tekintett volt miniszterelnök, összehívta választási stábját.


Ara-Kovács Attila: „Két pogány közt?”


Nem is oly rég még dicséretre méltó bátorságot láttunk abban, hogy a román hadügyminiszter kész volt a legnagyobb etnikai konfliktusok idején is találkozni magyar kollégájával. S hogy nemrég családjával egyetemben Magyarország vendége lehetett, az csak fokozta csodálatunkat. Így aztán igyekeztünk különösebb jelentőséget nem tulajdonítani annak, hogy a román kormány időközben sorozatosan engedni kényszerült a legkülönbözőbb nacionalista kísértéseknek.

Mindez persze nem akadályozhatja meg, hogy bizonyos kérdésekre – a magunk módján – választ keressünk.


Vadak Kázmér: Frontok és tromfok


Beszélő: Komolyan kell-e egyáltalán vennünk a katonai hatalomátvétel, illetve Szerbia horvátországi és szlovéniai katonai beavatkozásának a lehetőségét? Mintha gyanúsan sokszor kiáltottak volna már farkast Jugoszláviában…

Ines Sabalic: Néhány héttel ezelőtt a katonai puccs unos-untalan emlegetését én sem vettem komolyan: mintha nem létező bottal fenyegettek volna.


Kincses Előd: Igazolni az erőszakot?


„A marosvásárhelyi pogromoknak szükségszerűen be kellett következniük: ez volt Románia számára a demokratizálódás felé való átmenet egyik ára” – állapítja meg a marosvásárhelyi eseményeket értékelő jelentés. Én viszont elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartom, miként eredményezhet demokratizálódást az erőszak.

Dawid Warszawski: Balta a sarokban


Képzeljük el, hogy két hónappal ezelőtt valaki így írja le a lengyel politikai helyzetet: az új köztársasági elnök a Mazowiecki-kormány gazdaságpolitikáját kívánja folytatni, nem csoda, hisz az általa kiválasztott miniszterek fele tagja volt az előző kabinetnek. Az új elnök szóvivője leszögezi, hogy a nagypolitika súlya áthelyeződik a Belvedere palotába. A Centrum Megegyezés nem jut be a kormányba, ezért válságba kerül, az Állampolgári Bizottságnak pedig a feloszlással kell szembenéznie.

Vajna János: Washington mérlegre teszi szövetségeseit


„A szilikon legyőzi az acélt” – hirdették az elmúlt héten is az amerikai haditechnika csodálói. Véleményüket alátámaszthatja a hír: Bagdad azonnali hatállyal felfüggesztette a fűtőolaj árusítását, jóllehet télen az éjszakai hőmérséklet fagypont alá is süllyedhet Irakban. Schwarzkopf tábornok, a szövetséges csapatok főparancsnoka derűlátó: valószínűnek tartja, hogy az iraki hadsereg hamarosan összeomlik a bombák, gránátok, rakéták folytonos rohamának súlya alatt.

És még mi történt a héten?


Király Béla: Hol lesz a csata?


Totális háború

Az iraki diktátor a „lakosság elleni terrorakcióról” beszél. Sokan arra utalnak, hogy az ENSZ „Kuvait felszabadítására”, nem Irak megsemmisítésére hozott határozatot, így megkérdőjelezik az egész Irakra kiterjedő bombázást. Kuvaitot Kuvaitban kell felszabadítani, állítják. Még arra is céloznak, hogy a szárazföldi hadműveletek is szorosan vett kuvaiti területen várhatók. Ezek az elgondolások két alapvető tévedést rejtenek magukban.


Rostoványi Zsolt: Olaj a tűzre


Egy kis ártörténelem

Az 1973-as első, majd az 1976-os második „olajárrobbanás” sokkját a nyolcvanas évtized végére kiheverte a világ, sőt, már meg is feledkezett róla. A nagy kőolaj-importáló országok – úgy tűnt – eredményes intézkedéseket tettek olajimport-függőségük csökkentésére. A nyolcvanas évekre a világ kőolajpiacát túlkínálat jellemezte, s a kőolajárak rendkívül alacsony szintje az évtized derekán komoly recessziót eredményezett a legnagyobb közel-keleti kőolaj-exportáló országok gazdaságaiban.


Vajna János: Világos jelen – homályos jövő

A háború harmadik hetébe lép


Ez a hír egyben kiegészítheti, kevésbé talányossá teheti azokat a talányos értesüléseket, amelyek tudatják, hogy valakik – alkalmasint maguk az iraki vezetők – a tegnapi ellenfélhez telepítik át a légiflotta legkorszerűbb gépeit. A kedd reggeli jelentések szerint már vagy 100 harci repülőgép landolt Iránban. A dologhoz további adalékul szolgálhat, hogy a bagdadi propaganda, nyilván a síita irániak fogyasztására szánva, újból és újból feltálalja az álhírt: az amerikaiak bombázzák Najifot és Kerbalát, a síiták Irak területén fekvő szent helyeit.

Eörsi István: Hazugságok háborúja


Ebben a háborúban mindenki hazudik.

A világ legnagyobb olajtartalékát az arab sivatag homokja takarja. A huszonegy arab állam lakóinak túlnyomó többsége ennek a példátlan kincsnek mégsem haszonélvezője, hanem kárvallottja. A területet az első világháborúban darabolták fel, angol és francia gyarmati érdekek szerint. Egyrészt olajban roppantul gazdag, de fölöttébb gyér lakosságú sivatagi államokat hoztak létre, másrészt sűrűn lakott, de olajjal nem vagy alig rendelkező országokat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon