„Most már tudom, mi történt márciusban Marosvásárhelyen, és mindenki megtudhatja, aki elolvassa a Renasterea Banatcaná mai számában megjelent uszításokat!” – mondta Griober Ioan, az Electromotor gyár szakszervezeti vezetője a január 9-i temesvári tüntetésen. Nem sokkal később a tömeg megmutatta, nem engedi, hogy Temesvárból Vásárhely legyen.
Nemrégiben a háborús veteránok szövetségének egy rendezvényén voltam: a balti flotta nevezetes pilótájának emlékére tartották, akinek számos érdeme közül az egyik Königsberg bombázása volt. Senkit sem felejtünk el címmel kellett volna egy cikket írnom.
Nem tudtam megírni.
Akárhogy is győzködtem magam, egyre csak az járt a fejemben, hogy a pilóta Königsberget bombázta. Az én városomat…
Vandálok gyermekei vagyunk.
Midőn Isten az időt teremtette, jócskán teremtett belőle.
(Ír közmondás)
Írhatnék persze másról is. Arról, mi minden változott meg Kárpátalján az utóbbi néhány évben vagy akár egyetlen esztendőben. Visszatekintést tehetnék a múltba, megírhatnám, milyen gesztussal ölelt a keblére bennünket 1944-ben a szovjet rendszer (a munkaképes magyar férfilakosság szinte teljes deportálásával), hogyan nyomorított meg bennünket az ötvenes évek féktelen diktatúrája, ecsetelhetném, mit értett egységes szovjet népen és mit nacionalizmuson a lágy brezsnyevi despotizmus.
Ez év január 10-éig Lengyelországban minden újság címoldala az úi kormány alakulása körüli találgatásokkal volt tele, ám január 11-e óta a legfelső szinten zajló politikai és személyi torzsalkodások a kutyát sem érdeklik.
A közvéleménynek ez még megbocsátható, de mit szóljunk arról, hogy a parlamenti képviselők az új kormány összetételéről folyó vita alatt csapatosan hagyják el az üléstermet, hogy az előcsarnokban elhelyezett tévékészülékeken síri csendben figyeljék a litvániai eseményekről szóló közvetítést.
Január 13-án a ROAD a varsói szovjet nagykövetség elé hívta az
Az év utolsó hónapjára az elnöki rendszer utolsó bástyáit építő Gorbacsov és tanácsadói számára is világossá válhatott, hogy a balti köztársaságokban nem fog eredményre vezetni az a forgatókönyv, amelyet az örmény–azeri, moldáviai–gagaúz, grúz–oszét konfliktusok esetében követtek. Ezeken a vidékeken – miután a harcoló feleket „sikeresen” kijátszottak egymással szemben – rendteremtés címén minden további nélkül bevezethették a rendkívüli állapotot.
Egy évvel ezelőtt, 1989 decemberében mind a Mikulás, mind a Jézuska szerény ajándékkal és ígéretekkel kecsegtette a szlovákiai magyarságot. Meghozta a forradalom győzelmét, a Nap című hetilapot, a Független Magyar Kezdeményezést, majd a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat és később az Együttélésnek keresztelt harmadik magyar politikai mozgalom ígéretét. Közben a krampusz sem tétlenkedett, elvitte Gustav Husákot. Szép idők jártak errefelé, bársonyos szellő fújdogált, hó az egész télen nem esett, és fagy sem nagyon gyötört bennünket.
Nagyon kemény és viharos év telt el azóta.
Két Ukrajna?
A Moszkvával szembeni ellenszegülés mögött időnként olyan szándékok sejthetőek, amelyek arra irányulnak, hogy a mai helyzetet konzerválják egy majdani saját – ukrán vagy nagyromán – államiság keretei között; miközben alig mutatnak hajlandóságot arra, hogy az európai eszméket elfogadják. Jól példázzák ezt Nyugat- és Kelet-Ukrajna látványosan szaporodó ellentétei.
A jelek arra vallanak, hogy a kommunizmus visszaszorításának jelenlegi szakasza véget ér: a hatalmas hullám még hatalmasabb falakba ütközik. Gorbacsov a konzervatívok oldalára állt, mert a birodalom fennmaradását, területi épségének megóvását előbbre valónak tekinti a piaci gazdaságnál és a többpártrendszernél. Még az is lehet, hogy a területi integritás megőrzéséhez a Tienanmen tér szolgáltatja a mintát.
Azt kérted, meséljem el az előzményeket, a forradalom előtti személyes küzdelmeket, a meghurcoltatásokat. Mielőtt megpróbálnék – töredékesen – eleget tenni a kérésednek, fontosnak látom megjegyezni: az én jobb híján ellenzékinek nevezhető civil szabadságharcom és a nyolcvankilences események között talán nincs is semmiféle kapcsolat. Utólag, önkényesen lehet ugyan belemagyarázni valamiféle ok-okozati viszonyt, mint ahogy azt a történelemírásban gyakran meg is teszik, összefüggést teremtve egymástól független tények között.
– Mi lehet a parlament állampolgári klubjának szerepe azok után, hogy úgy döntöttek, támogatják Lech Walesa jelöltségét, Adam Michnik viszont ellenezte ezt?
– Adam Michnik döntése személyes döntés, emocionális, nem pedig racionális jellegű. A parlament állampolgári klubja már nem létezik, megszűnt a létjogosultsága.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét