Skip to main content

Külföld

Szabó Miklós: Mourir pour Kuvait?


Az 1939 őszén kirobbant danzigi válság idején a francia fasiszta mozgalom szocialista indulású vezetője, Marcel Déat nevezetes cikket írt ezen a címen: Mourir pour Danzig? – Meghalni Danzigért? Háborút viselni olyan okokból, amelyek között nagyobb szerepet játszik a doktriner demokratikus elviség, mint a valóságos külpolitikai érdek? A kérdés hasonlóan vetődik fel Kuvait Irak által történt annektálása okán is. A közvetlenül megfogható érdek ugyan Kuvait esetében erősebb, mint Danzig esetében volt: a kuvaiti olajra szüksége van a nyugati világnak.

Igor Kosurnyikov, Keskeny Ernő: A színjáték vége


Az ellenzékkel szembeni üldözési hullámot a Független Újságírók Szakszervezetének decemberben megtartott IV. kongresszusa a politikai terror újabb szakaszának minősítette. Ez a folyamat különösen decemberben erősödött fel, amikor Krjucskov tábornok, a KGB főnöke keresztes hadjáratot hirdetett az ellenzék ellen. Jól ismert vádak hangzottak el: a KGB – úgymond – adatokat, információkat birtokol arról, hogy az „antikommunista hullámon lovagló erők a hatalom megszerzését tűzték ki célul”.

Dmitrij Szemusin: Gabonaháborúból polgárháború?


Az első gazdasági háború tavaly nyáron robbant ki a mezőgazdasági vidékek és Moszkva között: a Moszkva környéki falvak, amelyek évtizedek óta szállították haza az élelmiszervonatokon a moszkvai bőség „morzsáit”, felbőszülten fordultak a főváros ellen, ahonnan egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra tiltották ki a vidéki vásárlókat.

Rendkívüli állapot?


Január 13. – a szovjet csapatok bevonulnak Azerbajdzsánba és Hegyi Karabahba az örmény–azeri fegyveres konfliktusok leverésére;

Január 15. – rendkívüli állapotot léptetnek életbe Azerbajdzsán határ menti övezeteiben, az azeri Legfelsőbb Tanácsba pedig bekerül az egyik legkeményebb csekista, legkonzervatívabb PB-tag, Gejdar Alijev;

Január 20-ra virradó éjszaka – bevonulás Bakuba, több mint 200 halott a békés lakosság ellen irányuló támadás következtében;

Február 11–12. – rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezetnek be Dusanbéban






Gyurovszky S. László: A besúgás mint létforma


„A csehszlovák szocialista rendszer államvédelmi hatósága illegalitásba vonult, és mai fő célja a demokratizálódó társadalom destabilizálása” – állapította meg nemrég egy interjúban Stanislav Deváty, a tavalyelőtti prágai rendszerváltás körülményeit kivizsgáló parlamenti bizottság tagja.

Krasztev Péter: És csend, amerre ment…


Tallinn: barikádok kint és bent

Január 15-én Tallinnban is megkezdődött az elnöki hatalom bevezetését megelőző provokációk sorozata. Az észtországi Interfront a szokásos szociális demagógiával, az áremelések ürügyén tiltakozó megmozdulásokat szervezett, melyeken az itt élő oroszok szervezete a törvényes parlament feloszlatását és a kormány azonnali lemondását követelte. Mivel ezt természetesen nem teljesítették, két orosz nemzetiségű parlamenti képviselő látványos éhségsztrájkba kezdett a parlament üléstermében.


Deák Péter: „Félkarú rablók” a bagdadi tolvaj ellen


Amikor a hadtörténészek a legújabb kor fegyveres összecsapásainak korát a háború gépi korszakának nevezték el, már látni lehetett, és látni kellett, hogy forradalmak sorozata kezdődik el a hadügyben. A korszakváltás először akkor következett be, amikor a harci gépek alkalmazását már világpolitikai érdekek és globális gazdasági szempontok irányították. Beköszöntött a világháborúk kora.

Gál Kinga: Összeomolhat-e a történelem?


Az Öböl-válság tetőpontján és Vilnius lerohanásával egy időben gyülekeztek a meghívottak a Liberalizmus és kollektív jogok címen hirdetett konferenciára. A helyszín meglepően új a Strasbourghoz szokottaknak: Dunaszerdahely.

Daniel Kumermann: Klausztrofóbia – prágai megfogalmazásban


A kongresszus résztvevői közül majd mindenki megpróbálta az átalakulás mögötti mozgatóerőket átlátni, és megállapítani, merre is halad a szervezet. A „másként gondolkodás” hagyománya kezdetben szerencsésen egyesítette a lakosság túlnyomó részét, ám amikor a várt boldogság és gazdagság nem valósult meg rögtön, a kezdeti érzelmek lassanként lehűltek. Ebből a helyzetből indultak ki a Václav Klaushoz hasonló, szigorúan gazdasági szemléletű politikusok és sajnos azok a népszónokok, akik gondolkodás nélkül készek félresöpörni mindent, ami a jóléti társadalomhoz vezető utat keresztezi.

Gerhard Baumgartner: „Worum niht szabad spréhn magyaru?”


Öregapám, Tallian Gyula, a második világháború után már csak Julius Tallianként írta alá leveleit és képeslapjait, Tallian Jolánnak született édesanyámból Jolanthe Tallian lett, és 1957-ben én magam is „szép” német nevet kaptam a különben mindig magyarul beszélő családomtól…

És emögött valószínűleg ugyanazok az okok húzódnak még, amelyek következtében a burgenlandi magyarság létszáma az utóbbi évekre mindössze 4-5 ezerre csökkent, asszimilációja pedig vészesen előrehaladt.

A közép-burgenlandi Felső- és Középpulya és a dél-burgenlandi Felsőőr, Alsóőr és Őrisziget már évsz




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon