Skip to main content

Külföld

Gyurovszky S. László: Audiencia


Beszélő: Milyen „elképzelésekkel” kezdte nagyköved munkáját?

Varga György: Úgy gondoltam, először is egyfajta pozitív Magyarország-kép megteremtése lenne rendkívül időszerű és kívánatos, s ezért aktív kulturális és sajtópolitikát kell folytatnunk. Ám az események és a jelenlegi csehszlovák belső válság ezeket a szép terveket majdnem teljes mértékben elsodorta. Sajnos Magyarország „eladására”, a velünk kapcsolatos szorongások feloldására nagyon kevés energiánk és időnk marad. De nemcsak mi vártunk mást, az itteni politikusok is.


Ara-Kovács Attila: A dilettantizmusok évada…


…még nem zárult le. A Kalasnyikov-affér, a Zwack–Bollobás-botrány után persze kiváló fantáziára van szüksége annak, aki újabb meglepetéseket remél, és még nagyobb csalódásokat jósol.

Bár Jeszenszky Géza újabb és újabb offenzívákba kezd, erőfeszítéseit a következőkben aligha fogja bárki is méltányolni, még ha azok véletlenül tényleges eredményekkel járnának is.


Vajna János: Amerika és a világ


A Council on Foreign Relations tekintélyes amerikai intézmény; összefogja nem hivatalosan, mégis nagy hatásfokkal a külpolitikai tervezés agytrösztjeit: az egyetemeken, intézetekben, vállalati kutatóközpontokban, a sajtóban dolgozó elemzőket és a gyakorló külpolitikusokat. A két szféra nem áll nagyon távol egymástól: a kutatókból könnyebben lesznek diplomaták, a diplomaták könnyebben vedlenek át kutatóvá az Egyesült Államokban, mint másutt.

Tóth Gábor Ákos: Balkézszabály?


Beszélő: Nagykövet úr, mivel magyarázza az Albán Munkapárt nagyarányú választási győzelmét, ugyanakkor Ramiz Alia és más vezetőik helyi vereségét?

Jani Polena: A Munkapárt igazi győzelme abban áll, hogy biztosította a zöld utat Albánia első pluralista választásának. Ezek a választások törvényesen, szélsőséges eseményektől mentesen és demokratikusan zajlottak.


Főbelövendők klubja?


Egészen az elmúlt őszig évente mintegy 40–50 vietnami diák végzett magyar felsőoktatási intézményekben – szigorúan ellenőrzött körülmények közt: útlevelüket pl. mindvégig a vietnami követség páncélszekrényében őrizték. A rendszerváltás pillanatában azonban azonnal leállították a „diákexportot”, arra hivatkozva, hogy a magyar fél nem biztosítja az anyagi feltételeket. A mérnök- és orvostanhallgatóknak ugyan még engedélyezték tanulmányaik befejezését, a Zalka Máté Katonai Főiskolán tanuló 20 vietnami diákot azonban azonnali hatállyal hazarendelték. Egy fiú közülük megtagadta a hazatérést.

Lovas István: Átnevelhetetlenek


A kaliforniai Berkeley Egyetem két kutatója, Jacqueline Desbarats és Karl Jackson szerint Vietnamban legalább hatvanötezer embert gyilkoltak meg a kommunista hatóságok a háború bejezése után. Mintegy félmillióan lehettek a hírhedt átnevelő táborok vendégei; a kalifornai Auróra Alapítvány adatai szerint tavelyelőtt legalább még hatvankilenc átnevelő tábor működött, melyekben mintegy tízezer foglyot tartottak. E koncentrációs táborokban „változatos” munka folyik: aknakeresés, erdőirtás, gát- és csatornaépítés, kőbányászat.

Kovács Miklós: Éljen Kim Ir Szen?


Phenjan a Nagy Vezér 79. születésnapjára készül. Észak-Koreában még mindig Kim Ir Szent dicsőítő ódát zengenek, látszólag mit sem törődve azzal, hogy a külföld már szóba állni se nagyon akar velük. A hírek szerint Tokió után maga Gorbacsov is inkább Szöulba utazik. (Az utolsó „komoly” magyar phenjani politikus vendég Czinege Lajos volt, Horn után Jeszenszky is a Délt választotta.)

Az idén ugyan még gazdag ünnepi kínálat várja a Kim-hódolókat, ám közben egyre gyakrabban jelennek meg az észak-koreai lapok a Vezér öles fényképe nélkül.


Kiss Ilona: Gorbacsov go home!


A „japán kapcsolat” többszörösen is az utolsó ütőkártya Gorbacsov kezében: már a „hetek” houstoni találkozóján világossá vált, hogy a nyugati hitelek és pénzsegélyek (a német támogatás kivételével) távolról sem áradnak olyan bőségben, mint ahogy azt a gazdasági reformok leblokkolása előtt várni lehetett, ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a gazdasági válság további mélyülésének megakadályozása (s egyben a párthatalom fenntartása) külföldi pénzforrások nélkül lehetetlen.

Barcsi János: Elnökök és vezérek


Jugoszláviában a kezdeti, szinte már eufórikus érdeklődést a hat köztársaság elnökének rendszeres hétvégi találkozója iránt egyre inkább a beletörődés és az apátia váltja fel. Jelentős előrehaladás az elmúlt heti szlovéniai találkozón sem történt. Továbbra is lényegében nyílt kérdés, vajon a balkáni szövetségi köztársaság a jövőben önálló államokká, illetve azok konföderációjává alakul-e át, avagy megmarad-e a föderatív berendezés.

Reinhard Weisshuhn: Keserű csalódás

Feljegyzések a másodosztályú Szövetségi Köztársaságból


Az „új szövetségi tartományokban” egyébként is minden összejött az utóbbi időben. Vegyünk egy már-már átlátszóan tipikus példát. Alig ér haza a család egy háromnapos párizsi buszkirándulásról, amikor a családfő kézhez kapja felmondólevelét. Az óvónő feleség már régóta munkanélküli. Az üzem, amelyben eddig a családfő dolgozott, nem kap megrendeléseket. Korábban főleg szovjet exportra termelt, de a Szovjetunió nem tud kemény valutában fizetni. A termékek gyenge minőségük miatt a nyugati piacon számításba sem jönnek. Ezen csak racionalizáló beruházásokkal lehetne segíteni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon