Skip to main content

Kultúra

Veress Anna: Házasságok se az égben, se a földön


A Spiegel például nemrégiben terjedelmes esszét szentelt a tárgynak, Csak a válás tartós címmel, amelyből megtudjuk, hogy a társadalom „szingularizálódása”, azaz a magánélet alapstruktúráinak (házasság, család, rokoni kapcsolatok, együttélés) felbomlása vészes ütemben folyik. Jelenleg a volt NSZK területén 12 millióan élnek egyedül, majd 60 százalékkal többen, mint 15 éve. Két házasságra átlagosan egy válás esik, és sokan már meg se kockáztatják a kevés sikerrel kecsegtető vállalkozást.

Dorn Krisztina: KÖRben áll egy fesztiválka


Mivel megint nyár lett, és nyáron nagy a nyüzsgés a városban, úgy gondolta A KÖR, hogy újabb nagyszabású fesztivállal piszkálja a publikumot. A július 8–19-ig tartó esemény az ATLANTISZ, avagy a süllyedő kultúra kétségbeesett címet kapta, bár témája és központi szervezőelve a játék volt. A fesztivál előzménye ugyanis egy országosan meghirdetett társasjáték-pályázat volt. A szakértő zsűri feladata egyszerűen az lett volna, hogy kipróbálja a játékot.

Ara-Kovács Attila: A Soros-jelenség


A kelet-európai „fellazítási” majd demokratizálási folyamatokban kétségkívül az előőrs szerepe jutott egy bizonyos Soros Györgynek, aki tárgyszerűségében nyugatiasán, alanyiságában pedig közép-európai módon teremtett lehetőséget „átállítani a váltókat”. S talán ez jelzi a leginkább, hogy tulajdonképpen nem is pénzről volt szó. Azaz nem elsődlegesen pénzről. Persze a fennálló rezsimek korruptsága lehetőséget adott némi pénzzel is megtámogatni az érveket.

Rádai Eszter: „Nem jó, ha egy filozófusnak életrajza van…”

Ludassy Máriával beszélget Rádai Eszter


Ráday Eszter: Nemrégen olvastam egy kis publicisztikádat a Magyar Narancsban. Úgy fejeződött be, hogy gyerekkorodban gyakran volt egy rettenetes álmod: becsöngetsz abba a lakásba, ahonnan nemrégen kitelepítettek, egy oda betelepült párttitkár kislánya nyit ajtót, és azt mondja, hogy már nem ti laktok itt Aztán úgy folytatod, hogy mostanában van egy még sokkal rémesebb álmod, hogy tudniillik becsöngetsz mint kislány ugyanabba a lakásba, és azt mondod ennek az oda betelepült gyereknek: már nem ti laktok itt, most már mi fogunk itt lakni.

Rakovszky Zsuzsa: „Valami bizalomfélét éreznek…”

Mándy Iván beszélget Rakovszky Zsuzsával


Rakovszky Zsuzsa: Már régen szeretném megkérdezni, voltaképpen honnan tud mindent Mándy Iván, már úgy értve, hogy honnan tudja például, miről beszélgetnek a gimnazista lányok a tízpercben, meg a kábítószercsempészek a barátnőikkel, és így tovább? Elég ehhez járkálni az utcán, ülni egy padon és figyelni? Vagy ezt az ember egyszerűen tudja?

Mándy Iván: Azt hiszem, elég, és azért pontosan persze nem lehet tudni. Pontosan soha semmit nem lehet tudni, de úgy valahogy a légkörből lehet tudni, hogy miről beszélgethetnek.

R.




Hajdu István: Anyag és szerűtlenség

A XII. Országos Kisplasztikái Biennále


Az 1967 óta rendezett Országos Kisplasztikai Biennálék mindig kis kiállítások voltak. Nemcsak azért, mert nem jutott számukra különösebben nagy hely – Pécsett, ahol ezeket a tárlatokat a kezdetektől befogadják, majd kinyitják, nem is igen akad méretes tér ilyesfajta ügyek számára –, hanem mert mindig dúlt valami fontosabb is e nemben. Egyrészt a híres biennálék, melyeknek, ha végeredményben semmi közük nem is volt egymáshoz (s a legkevésbé hozzánk), volt annyi erejük, mellyel „kívülről” is elnyomták a mi kis itthoninkat.

Sebes Katalin: „Tárgyiasítottam a düheimet”

Berkovits Györggyel beszélget Sebes Katalin


– Utolsó megjelent könyvednek, A barátom regényének főhőségről azt írta egy kritikus, olyan, mint egy mezei rágcsáló, a rozsomák: domesztikálhatatlan, befoghatatlan, szabad. Van-e hasonlóság közted és a hősöd között?

– Mivel nem azonosítom magam a főhősömmel – nem is tehetném –, nem mondhatom el, hogy olyan vagyok, mint a rozsomák, hiszen azt sem tudom pontosan, milyen az a rozsomák.


Litván György: Hiteles családtörténet

Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története


Ismét hazatért egy magyar tollból külföldön született „alapmű”. (Jó érzés leírni, hogy legalább ebben gazdagok vagyunk.) Ráadásul a legjobb pillanatban történt ez a hazatérés. Mintegy két esztendeje nagyobbrészt azzal vagyunk elfoglalva, hogy ténylegesen és gondolkodásban magunk mögött hagyjuk az előző négy évtizedet, s közben elemezzük és tudatosítsuk, miként is sikerült kilábalnunk a „népi demokráciának” nevezett pártállam korszakából.

Zádori Zsolt: A frizsiderszocializmus és a videobolsevizmus gyermekei

Jászi Oszkár Kör, Debrecen


A Jászi Oszkár Kör (JOK) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen alakult 1985 októberében. A kör története talán két szakaszra bontható. Az első szakaszban a szaktudományos, ismeretterjesztő jelleg dominált. Tagsága igen heterogén volt: reform-KISZ-esek, népiek, liberálisok, anarchisták, trockisták. Az összetartó erőt közöttük elsősorban Nagy Pista, a Történelmi Intézet akkori könyvtárosa teremtette meg és az az általános felismerés adta, hogy valami nem stimmel az egyetemen, a városban, az országban. Eleinte a kör nem volt egyéb eseményekre összeverődő szerveződő hallgatóságnál.

Petri György: Grammatica universalis


Kő kövön nem marad.
Kő kövön marad.
„Lesz maradása.”
De milyen maradás az,
ami csak lesz?

Az Ige,
alvadásgátló híján,
percek alatt
főnévvé kocsonyásodik.
Lesz minden:
-ás. -és.

Létezés-aszpik.

Dörzsöli
pici markát
kéjesen a
deverbális
nomenképző.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon