Skip to main content

Kultúra

Koltai Ágnes: Filmkultúra 65/73

Beszélgetés Bíró Yvette-tel


Dramaturg, folyóirat-szerkesztő, filmfilozófus, tanár; a Bakaruhában, a Liliomfi és hat Jancsó-film dramaturgja, hét esztendeig megadatott neki a nagyszerű játék, teret adhatott a Filmkultúrában a legprofánabb gondolatoknak és a legironikusabb ellenérzéseknek is, s közben megírta A tízéves Talpalatnyi föld, A film formanyelve és A film drámaisága című könyveit. Bíró Yvette-nek hívják. 1973-ban eltávolították annak a folyóiratnak az éléről, amely több volt, mint puszta filmelemző szaklap.

Ara-Kovács Attila: Az idő ellenünk dolgozik

Beszélgetés Simon Wiesenthallal


Az Európa Könyvkiadó az idei könyvhétre megjelentette Wiesenthal: Az igazság malmai című memoárkötetét, pótolva ezzel több évtized mulasztását. Igaz, 1970-ben már magyarul is hozzáférhetővé vált a szerző A gyilkosok közöttünk járnak című leleplező, náciellenes munkája, de mintegy csak suba alatt.

–KL– [Kisbali László]: Liberalizmusok évada


Kezdetben voltak a liberális KISZ-titkárok, akik nem tartották rendszerellenesnek a hosszú hajat és a nyílt színi csókolózást. Aztán jöttek a liberális párttitkárok, akik immár nem ellenezték a géemkákat, kivált ha maguk is sápot szedhettek belőlük, miközben az eladósodás mértékével egyenes arányban nőtt a „piaci szabadelvűség” népszerűsége. Ekkoriban a liberalizmus, ahogyan Szabó Miklós fogalmaz, „a politikai közömbösség ideológia nélküli ideológiájának számított. Nem csoda, hogy a demokratikus ellenzék csak habozva társította szabadelvű nézeteihez a liberalizmus címkéjét.

Hajdu István, Sváby Lajos: Levélváltás a Képzőművészeti Főiskoláról


Tisztelt Rektor úr,
Kedves Sváby Lajos!


Titkárnőd által küldött üzenetedhez híven írásban teszem fel kérdéseimet, bár meg kell mondanom, furcsállom, hogy a beszélgetésnek (interjúkészítésnek) miért ezt a formáját igényelted. Sem ellenséged, sem barátod s újságíró sem vagyok, aki(k)től esetleg rutinból tartanod kellene, így igazán nem értem, miért ne találkozhattunk volna.

Első kérdésem mindjárt ez: miért választottad ezt a meglehetősen merev eljárást?
A második: 1990. novembertől 1991.





–u–n: Rém-kép


Sülöget lefelé az Új Hölgyfutár című „maművészeti magazin” képéről a bőr. Mint a Népszabadság május 27-i számából értesülhettünk, a Nemzeti Ellenzéki Kerekasztal – Torgyán József múlt heti parlamenti hozzászólása nyomán – javasolta a címlap grafikusának, Bernáth(y) Sándornak kiutasítását az országból.

A megtört léniák közé fogott fekete-fehér rajzolat a tematikus lapszám tartalmára utaló RÉM címsor és egy bizarr kijelentés („A magyarok zsenik”) között látható.


Virrasztó László [Kisbali László]: Európa kékes fényben


„Miért nézed folyton ezeket az ugyanolyanokat?” – kérdezte vasárnap este a híradó alatt, szobájából kisomfordálva Panni (Manó már aludt). Kislányomnak ezúttal nem volt igaza. Legkedvesebb híradóm szereplői egyre tévésebb személyiségek lesznek. A vasárnapi műsorvezető például roppant civil kurázsiról téve tanúságot, félbeszakította legfőbb hivatali főnökét. Komor gesztusaiból ki-ki érthetett: mit beszél itt a televízió elnöke a „helyzethez” vezető okokról, mondja meg egyenesen: lesz-e hétfő reggel adás a Tv2-n vagy sem.

Hajdu István: Tavaszi futamok I.


Ritkán tapasztalható szellemi és érzelmi bőségben (másfajta nem jutott) láthattunk az elmúlt hetekben jelentős kiállításokat Budapesten. Nem mintha más tavaszokon nem lett volna elég tárlat, de most mintha koncentráltabban s értelmesebben gyűltek volna össze a dolgok. Talán azok a magok keltek ki, melyeket évek óta vetegettek a Műcsarnok vagy a Nemzeti Galéria napszámosai, hogy a város nagyszerű klímája épp most szökkentse szárba őket.

Gergely István: Díjazott dekoráció

Egy remény programja – egy program reményei az Iparművészeti Főiskolán


Elgondolkodtató, hogy

– amikor kulturális életünk ilyen aggasztóan beszűkült;

– amikor korántsem a művészet, az esztétikum kérdései, hanem a puszta anyagi létezés személyes és társadalmi méretű súlyos gondjai sokasodnak;

– amikor a mi szűkebb szakmai közéletünk az egzisztenciális tanácstalanságtól az értékrendek bizonytalanságáig ezernyi súly alatt gyötrődik;

– amikor ez a szakmai közösség még nem is igényli igazán az elmúlt évtizedekkel való szembenézést;

– amikor a környezetkultúránkért felelős szakmai intézmények, testületek működésének és a










Kovács Kristóf: Miként fessük át a vöröset rózsaszínre, avagy hogyan mentsük meg Oroszországot?


Hiába, nem megy. Túráztassam, ahogyan csak bírom a fantáziámat, nem tudom elképzelni Konrád Györgyöt, amint a hadügyi tárca élén a Kossuth téren csapatzászlónak tiszteleg. Eörsi Istvánt se, amint a belügyi bársonyszékben hátradőlve bírálja a rendelkezésére álló erők effektivitását. Sőt, hogy igazságos legyek Csoórit és Csurkát sem.

Alekszandr Szolzsenyicin viszont egyáltalán nem festene holmi életre kelt quid pro quóként.


Kiss Ilona: Szolzsenyicin kontra Szaharov?


A vita – úgy látszik – eldőlt. Úgy látszik, Szolzsenyicin nemzeti konzervativizmusa végképp félresöpörte Szaharov törékeny liberális alkotmányeszméit, s nyomában ellenőrizhetetlenül támadnak föl azok a vad indulatok, amelyek az oroszság visszaperlésével akarják kitölteni a szovjetség térvesztése nyomán támadt több földrésznyi űrt. A sokfelé ágazó Szolzsenyicin–Szaharov-vita végére egy minapi moszkvai hírműsor tett pontot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon