Vajon hányan mentek el A jövő zenéje koncertsorozat cage–bartókos budapesti nyitókoncertjére és a VHK-s zárókoncertjére is? Jómagam se voltam ott a vigadóbeli Kocsis–Amadinda-nyitókoncerten, mert éppen az egyik párhuzamos vidéki koncerten vendégeskedtem. A koncertsorozatot az ezoterikustól a populárisig így nem egészen tudtam végigkövetni.
A jövő zenéje Szolnokon dzsesszhangversennyel kezdődött.
Konkoly Gyula, az 1970-ben Magyarországról eltávozott festő most visszamutatkozik.
Kornis Mihály: Imre, egyik naplójegyzetedben és azt hiszem, egy művedben is azt írod, hogy ha válaszolni kellene arra, mi veszett el a második világháborúban és a Holocaustban, akkor arra azt kell válaszolni, hogy minden elveszett. Nagyjából ezt mondtad, ugye?
Kertész Imre: Ezt, igen.
Kornis Mihály: Én ezzel mélyen egyetértek, és a magam részéről, ha ez szelleminek mondható, ez a szellemi kiindulásom a dolgok vizsgálatakor.
Párizsban történt, a hatvanas évek végén… Csengettek, bár senkit sem vártam. Kimentem ajtót nyitni. Azonnal ráismertem, bár nem ismertem őket. Rögtön tudtam, hogy Közép- vagy Kelet-Európa valamelyik fővárosából jöttek. Ismeretlen vendégeimnek csak egyetlen szót kellett kimondaniuk. Szélesre tártam előttük az ajtómat, s máris folytathattuk a soha véget nem érő beszélgetést a Jalta utáni Európáról…
Hogy miből ismertem föl azonnal ismeretlen látogatóimat?
Az osztályvezető úr fenti állítását nem áll módunkban megerősíteni. Bár természetesen igaz az, hogy Európában az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest kevés magánegyetem van, szinte minden nyugat-európai országban számos magánkezdeményezésű, független, non-profit egyetem létezik – melyek ráadásul jelentős állami támogatást élveznek. Ha pedig a szakosodott magán-felsőoktatás egészét tekintjük, nemcsak a teljes egyetemeket, akkor a következőnél jóval hosszabb listát lehetne összeállítanunk.
Mindenekelőtt azonban bizonyos fogalmakat kell tisztázni.
mi; Mártha István, Hobo és Galkó Balázs a Petőfi Irodalmi Múzeum valamennyi dolgozójától, mert:
1. a pincét összetévesztettük a kézirattárral,
2. azt gondoltuk – jó magyar szokás szerint mások megkérdezése nélkül –, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó József Attila kiállításának megszüntetése nem véletlenül esett egybe a hatalomváltással,
3.
Petri György: Utánaszámoltam, hogy több mint harminc éve ismerlek, kiskamasz korom óta.
Rakovszky Zsuzsa: Nagyon erős zenére nagyon nehéz szövegek nagyon drámai előadásban – ezt hallottam. A műfajt nehéz meghatározni, de az ötlet Hobótól eredt, ő választotta a verseket. Melyik volt az első vers, amit kiválasztott?
Hobo: Nem úgy készült ez, hogy egy bizonyos esthez verseket válogattam. A saját problémáimra kerestem választ József Attilánál, ahogy mondjuk, a Bibliában keres választ az ember.
Sajttakarékos egérfogó?
Beszélő: Hosszú ideig szervezted a gyerekek részére kiírt Tervezzünk tárgyakat pályázatot. Milyen reményeink lehetnek? Milyenek a gyerekek által tervezett tárgyak?
Gaul Emil: Noha sok szépet gondolunk a gyerekekről, mégpedig okkal, az igazság az, hogy a gyerekek nem egyszer kicsit konzervatívak, hiszen elképzeléseikre erősen rányomják bélyegüket a szeretett személyek – elsősorban a szülők – várakozásaiban megmutatkozó sémák.
Tudom, az illem azt kívánná, hogy abban a folyóiratban kezdeményezzek vitát, ahol a bírálandó írás megjelent. No de mit tehet az ember, amikor a Világ szerkesztői illegalitásba vonultak, s egyelőre nem tudni, vajon folytatják-e lapjukat szamizdatként vagy sem. Nem vitás, ez az igazi nagy kérdés, és nem az, hogy a kultúra mai helyzetéről készített sorozatuk levegőben marad-e vagy felvehetőek-e azok a szálak, amelyek az SZDSZ-es kulturális vitairat, az „elefánt” nyomán sarjadoztak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 28 hét
10 év 2 hét
10 év 5 hét
10 év 5 hét
10 év 7 hét
10 év 7 hét
10 év 7 hét
10 év 9 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét