Skip to main content

Kultúra

Forgách András: A nagy összecsomagoló

Koós Annával beszélget Forgách András


Kedves Anna, vágjunk a közepébe, hogy egy jó mérges kezdet legyen. Amikor megláttad a SZÍNHÁZ Halász-számát, mi volt az, ami fölbosszantott?

Az, hogy a színház úgy volt beállítva, mintha három, jobban mondva egy és utána pedig három férfi csinálta volna néhány gyerek és háziasszony segítségével. De mi sem áll távolabb az igazságtól.

Amennyiben?

Úgy vettem észre, hogy eddig senki – sem itt, sem Nyugaton, sem Amerikában –, nem tudta felfogni azt az alkotói módszert, amit mi használtunk.






Bikácsy Gergely: Az áldozat füstje

Árnyék a havon


A huszonharmadik Magyar Filmszemle Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjével zárult. Maradjunk azonban most még a nyitónapi díszelőadásnál: annál is inkább, mert múlt heti cikkemben tévesen tulajdonítottam a szemlepremiert Salamon András Zsötemjének (amiért az olvasók és az érintett alkotók elnézését kérem).

Hajdu István: Vizuális zsúr a pesti télutóban


Pici, finom kiállítások sorjáznak most egymás mellé; talán azért, mórt nincs hely a nagyoknak – a valószínűleg most még látható egyetlen méretesnek, a nemzeti galériabeli Stúdió-tárlatnak egyrészt lassan vége, másrészt, mert jobbára művészeten kívüli szempontok szerint válogatódott anyaga a művészet szempontjából így elemezhetetlen, kívül esik a befogható (márminthogy az én kapacitásommal átlátható) tartományokon –, és persze pénz sincs, pénz nélkül pedig nem lehet grandiozitásra törekvő kiállítóművészetet csinálni.

Apró zugolyokban zajlik tehát a pesti télutó vizuális zsúrja, ré


Hajdu István: Az idegen szép


Én például úgy gondolom, az idegen szép.

Az idegenhez képest mi például meglehetősen szürkék, unalmasak és érdektelenek lehetünk. Azt nem mondom, mert persze nem mondhatom anélkül, hogy hazugságba ne bonyolódnék, tehát nem mondhatom, hogy csúnyák lennénk, ám az idegen szép. Talán nem szebb nálunk, talán épp olyan szürke, unalmas és érdektelen, de legalább olyan szép. Vagy nem. Talán legalább olyan csúnya.

Az idegen szép.




Könczöl Csaba: A hitványság vonzásában


Több mint egy éve péntek esténként a magyar néző is részese lehet – a boldogult emlékezetű „szocreál” példázatok helyett – minden idők legsikeresebb „kapreáljának”. A „Dallas” sorozat nálunk is közeledik a hatvanadik részhez. S ez a földgolyóbis minden periferikus pontján az egyik legbiztosabb tünete annak, hogy eltökélten „fölzárkózunk a fejlett Nyugathoz”, meghonosítjuk a „gazdasági versengést”, a „piacorientált szemléletet”, a „racionalizált életvezetés” szellemét.

Bikácsy Gergely: Na most mi van?


Tehetséges bemutatkozás a Zsötem. Salamon András nevét eddig alig ismerhettük, most pedig elnyerte a legjobb első film kritikusi díját, és a Zsötem vetítésével nyílik meg a Magyar Játékfilmszemle. A filmet bemutatása hetében zsúfolt nézőtéren láttam, holott nézőterek ma már csak amerikai akciófilmeken vagy az Örökmozgó Wenders- és Kurosawa-premierjein telnek meg.

Vetítése alatt ellentmondásos érzések kerülgettek.


Kozák Gyula: Újra itthon az Irodalmi Újság


Kétségtelen, hogy az Irodalmi Újság egyike volt azoknak a soha el nem alvó fényeknek, amelyek ébren tartották a nemzeti lelkiismeretet. Hogy kikhez jutott el, kik olvasták, azt nagyon nehéz lenne ma megmondani, s nyilván a szerkesztőséghez beérkezett levelek sem tájékoztatnak pontosan azokról, akiknek körében ez a mindvégig magas színvonalú lap kifejtette a hatását.

1955–56-ban, 14-15 évesen, természetes volt, hogy vasárnap esténként az EMKE-nél vártam a Népsport hétfői számát a Kinizsi és a Vörös Lobogó legfrissebb eredményeivel.


Radnóti Sándor: „Ez egyszerű, mint a pofon”

Granasztói Szilviával beszélget Radnóti Sándor


Ezt ismered-e?

Hogyne ismerném, ezek a Martinovics-összeesküvés levágott fejei, amiket Te készítettél textilből a Jeles András filmjébe. Na, Szilvia, kezdjünk el beszélgetni. Az előbb megmutattál egy fényképet, amely az én lányomnak a gyerekkorából való,ahol három kis cigány gyerekkel látható együtt. Ez mindig nagyon jellemző volt a te dolgaidra, hogy szigorúan nem válogattál.


Hajdu István: Hőstelenül


Én például nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz most a történeti festészettel és az emlékműszobrászattal.

Neményi László: Polgárháború vagy szerb agresszió?

Neményi László
Beszélgetés Alain Finkielkraut francia filozófussal


Ön – a francia értelmiség jó részével ellentétben – kiállt Horvátország mellett. Szerepet játszott ebben zsidó származása?

Nemcsak a zsidók őriznek emlékeket. A második világháború emberiségellenes bűntettei mindenkit érintettek, nemcsak a zsidókat. Mindenkinek őriznie kell emlékezetében a második világháború bűntetteit, a zsidóknak talán leginkább. A zsidók az őrizők őrizői. Csakhogy résen kell lenni a manipulációkkal szemben is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon