Kultúra

Barna Imre: Hatvanas éveink

Dalos Györggyel beszélget Barna Imre


Van köztünk hét-nyolc év korkülönbség, ami ma már nem sok, de akkor még nagyon sok volt. Én a magam hatvanas éveit akkor kezdtem igazán élni, amikor a hatvanas évek már véget értek. A te hatvanas éveid mikor zajlottak és milyenek voltak?

Nálam a hatvanas évek a hatvanas esztendővel kezdődtek, noha tudom, hogy az dátumszerűen még az ötvenes évekhez tartozik. Ekkor estem először – merőben plátói – szerelembe, s ekkor léptem be, második osztályos gimnazistaként, a KISZ-be, amivel egy másik plátói szerelem kezdődött.


Vitalij Moszkalenko: Kim Ir Szen és Fidel Castro titkos levelezése

avagy az üresség rejtjelezése


Két éve nagy elővigyázatlanságomban írtam egy forgatókönyvöt. Film készült belőle, játszották a moziban, aztán a Központi Televízió műsorán is szerepelt. Akkor hívott fel a film rendezője, mondván, hogy ezért nekem honorárium jár, de erősen vértezzem fel magam türelemmel, ha megpróbálok pénzt „kitaposni” ebből a monstrumból, megemlítette, hogy legalább öt intézmény foglalkozik a szerzők kifizetésével, de senkinek nem érdeke, hogy a pénzt meg is kapják, sőt.

(rácz) [Rácz Péter]: Megsértett közerkölcs

(Az Új Hölgyfutár a bíróság előtt)


A Színház című lap október–novemberi számának a Halász-színházat bemutató dokumentum-összeállításában lehet olyan remek betiltó határozatokat olvasni, mint amilyet két évtized múltán most a Fővárosi Bíróság produkált az Új Hölgyfutár vitatott címlapjának ügyében.

Hajdu István: Jelképes titkok – titkos jelképek


Elhülyéskedhetnénk, esetleg fölemelkedhetnénk valami savanyú filológiai-jelentéstani lecke magasságába a Lajos utcai kiállítóházban a múlt héten nyílt kiállítás címe – Emblematikus törekvések I. – olvastán, ám ne tegyük, bármilyen értelmetlen is a dolog, bármennyire mást is jelent a két fogalom együtt és egymásra vonatkoztatva, mint amit végeredményben a tárlat maga ábrázol.

Szabó Júlia: Képtárak, kaptárak

Az észt klasszikus avantgárd művészet kiállítása Pécsett


Ez év tavaszán a budapesti Nemzeti Galéria Hatvanas évek kiállításával foglalkozó írásban rögzített megfigyelésekből született ez a szójáték a kaptárrá, azaz börtönné alakulható múzeumokról. Egy majdnem titkosnak minősíthető pécsi kiállítás újabb példát szolgáltat a jelenségre. „Modern törekvések az észt művészetben 1915–1935” – ez a cím szerepelt a meghívón és a katalóguson.

Hajdu István: Édességet a földön


Már a francia új realizmus és az amerikai pop art sem vetette meg az édességet a művészeten (ezt elírtam: egy másik határozóragot, a -bent akartam használni, de talán pontosabb mégis az, ami véletlenül adódott); szóval, a hatvanas évek is szívesen nyúlt a cukorhoz bizonyos dadaista hagyományokat követve, a méz azonban mindig epével keveredett, a cukormáz alatt tüskék meredeztek.

Sz. Zs.: Nem tudnak megfélemlíteni – és a humorérzékemet se veszítettem el


A „vádlottal”, aki tagja a Román Képzőművészeti Szövetségnek, grafikáit, festményeit, karikatúráit nemzetközi díjakkal jutalmazták Amszterdamtól Tokióig, most első magyarországi kiállításának színhelyén, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Galériájában (Óváros tér 10.) beszélgetünk, ahol december 25-ig tekinthetőek meg eladásra szánt művei.

– Egy éve annak, hogy feketelistára kerültél. De úgy tudom, nem adtad fel.


Hajdu István: Peepvilág


Lehet, hogy régen színház volt az egész világ, ma inkább – a mienk legalábbis – peep show.

A peep show is egyfajta világmodell.


Rakovszky Zsuzsa: Az elme vitaminhiánya

Ferencz Győzővel beszélget Rakovszky Zsuzsa


Ha jól emlékszem, mi tíz évvel ezelőtt megalapítottuk a torokfájós költők klubját. De éppígy megalapíthattuk volna a keveset író költők klubját is, számos jeles pályatársunkkal együtt. Szerinted miért írunk mi olyan keveset?

Hát a torokfájással nem biztos, hogy összefüggésben van. Más torokfájós költők elég szép életművet hagytak hátra. Például Babits. Viszont az olyanfajta vers, amit mi írunk – bár ez többes számban elég ostobán hangzik, elvégre mindenki külön írja a műveit –, az nem megy olyan gyorsan, könnyen.


Kisbali László: A remény udvariatlansága

Farkasházy Tivadarral beszélget Kisbali László


Közgazdász voltál, mielőtt humorista lettél. Jót tett ez a Hócipőnek?

Feltétlenül: a lapot kiadó László Andrást még az egyetemről ismerem. Igaz, vele pénzről még sohasem beszéltünk Hócipő-ügyekben. Harmadik éve vagyok egy lap főszerkesztője anélkül, hogy nekem akár egyszer is azt mondták volna: erre nincs pénz. Manapság persze nem is közgazdásznak kellene lennem. Szeretném fölhívni a figyelmedet, hogy két jogász fog csatázni Mécs Imrével az SZDSZ elnöki székéért, bizonyára azért, hogy Orbán Viktornak, Torgyánnak és Kónyának méltó partnerei lehessenek.