Skip to main content

Kultúra

Barna Imre: Hatvanas éveink

Dalos Györggyel beszélget Barna Imre


Van köztünk hét-nyolc év korkülönbség, ami ma már nem sok, de akkor még nagyon sok volt. Én a magam hatvanas éveit akkor kezdtem igazán élni, amikor a hatvanas évek már véget értek. A te hatvanas éveid mikor zajlottak és milyenek voltak?

Nálam a hatvanas évek a hatvanas esztendővel kezdődtek, noha tudom, hogy az dátumszerűen még az ötvenes évekhez tartozik. Ekkor estem először – merőben plátói – szerelembe, s ekkor léptem be, második osztályos gimnazistaként, a KISZ-be, amivel egy másik plátói szerelem kezdődött.


Vitalij Moszkalenko: Kim Ir Szen és Fidel Castro titkos levelezése

avagy az üresség rejtjelezése


Két éve nagy elővigyázatlanságomban írtam egy forgatókönyvöt. Film készült belőle, játszották a moziban, aztán a Központi Televízió műsorán is szerepelt. Akkor hívott fel a film rendezője, mondván, hogy ezért nekem honorárium jár, de erősen vértezzem fel magam türelemmel, ha megpróbálok pénzt „kitaposni” ebből a monstrumból, megemlítette, hogy legalább öt intézmény foglalkozik a szerzők kifizetésével, de senkinek nem érdeke, hogy a pénzt meg is kapják, sőt.

(rácz) [Rácz Péter]: Megsértett közerkölcs

(Az Új Hölgyfutár a bíróság előtt)


A Színház című lap október–novemberi számának a Halász-színházat bemutató dokumentum-összeállításában lehet olyan remek betiltó határozatokat olvasni, mint amilyet két évtized múltán most a Fővárosi Bíróság produkált az Új Hölgyfutár vitatott címlapjának ügyében.

Hajdu István: Jelképes titkok – titkos jelképek


Elhülyéskedhetnénk, esetleg fölemelkedhetnénk valami savanyú filológiai-jelentéstani lecke magasságába a Lajos utcai kiállítóházban a múlt héten nyílt kiállítás címe – Emblematikus törekvések I. – olvastán, ám ne tegyük, bármilyen értelmetlen is a dolog, bármennyire mást is jelent a két fogalom együtt és egymásra vonatkoztatva, mint amit végeredményben a tárlat maga ábrázol.

Szabó Júlia: Képtárak, kaptárak

Az észt klasszikus avantgárd művészet kiállítása Pécsett


Ez év tavaszán a budapesti Nemzeti Galéria Hatvanas évek kiállításával foglalkozó írásban rögzített megfigyelésekből született ez a szójáték a kaptárrá, azaz börtönné alakulható múzeumokról. Egy majdnem titkosnak minősíthető pécsi kiállítás újabb példát szolgáltat a jelenségre. „Modern törekvések az észt művészetben 1915–1935” – ez a cím szerepelt a meghívón és a katalóguson.

Hajdu István: Édességet a földön


Már a francia új realizmus és az amerikai pop art sem vetette meg az édességet a művészeten (ezt elírtam: egy másik határozóragot, a -bent akartam használni, de talán pontosabb mégis az, ami véletlenül adódott); szóval, a hatvanas évek is szívesen nyúlt a cukorhoz bizonyos dadaista hagyományokat követve, a méz azonban mindig epével keveredett, a cukormáz alatt tüskék meredeztek.

Sz. Zs.: Nem tudnak megfélemlíteni – és a humorérzékemet se veszítettem el


A „vádlottal”, aki tagja a Román Képzőművészeti Szövetségnek, grafikáit, festményeit, karikatúráit nemzetközi díjakkal jutalmazták Amszterdamtól Tokióig, most első magyarországi kiállításának színhelyén, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Galériájában (Óváros tér 10.) beszélgetünk, ahol december 25-ig tekinthetőek meg eladásra szánt művei.

– Egy éve annak, hogy feketelistára kerültél. De úgy tudom, nem adtad fel.


Hajdu István: Peepvilág


Lehet, hogy régen színház volt az egész világ, ma inkább – a mienk legalábbis – peep show.

A peep show is egyfajta világmodell.


Rakovszky Zsuzsa: Az elme vitaminhiánya

Ferencz Győzővel beszélget Rakovszky Zsuzsa


Ha jól emlékszem, mi tíz évvel ezelőtt megalapítottuk a torokfájós költők klubját. De éppígy megalapíthattuk volna a keveset író költők klubját is, számos jeles pályatársunkkal együtt. Szerinted miért írunk mi olyan keveset?

Hát a torokfájással nem biztos, hogy összefüggésben van. Más torokfájós költők elég szép életművet hagytak hátra. Például Babits. Viszont az olyanfajta vers, amit mi írunk – bár ez többes számban elég ostobán hangzik, elvégre mindenki külön írja a műveit –, az nem megy olyan gyorsan, könnyen.


Kisbali László: A remény udvariatlansága

Farkasházy Tivadarral beszélget Kisbali László


Közgazdász voltál, mielőtt humorista lettél. Jót tett ez a Hócipőnek?

Feltétlenül: a lapot kiadó László Andrást még az egyetemről ismerem. Igaz, vele pénzről még sohasem beszéltünk Hócipő-ügyekben. Harmadik éve vagyok egy lap főszerkesztője anélkül, hogy nekem akár egyszer is azt mondták volna: erre nincs pénz. Manapság persze nem is közgazdásznak kellene lennem. Szeretném fölhívni a figyelmedet, hogy két jogász fog csatázni Mécs Imrével az SZDSZ elnöki székéért, bizonyára azért, hogy Orbán Viktornak, Torgyánnak és Kónyának méltó partnerei lehessenek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon