Skip to main content

Kultúra

Hajdu István: Az utópia piaca

A Budapest Art Expo


A vágyott közép-európaiság nemes ideájához méltó Közép-Európa ma utópia.

A közös kukoricára térdepeltetett nemzetek lassan föltápászkodnak, de zsibbadtságukat feledve máris acsarkodnak egymásra; gondolatközösségről beszélni merő naivitás. Történelmi paradoxon, de hatvan-hetven évvel ezelőtt az egymással szembefeszülő és gyűlölködő országok – miközben nem lehetett olyan kicsiny kanál, melybe ne tudták volna a másikat belefojtani – a civilizáció bizonyos szférájában egyformán gondolkodhattak, azonos módon működhettek, s ezt tudták is egymásról. Közép-európaiak voltak.


Kovács Péter: Két művész, két világ

W. Hasior és Van Breedam kiállítása a Műcsarnokban


„Két művész, két világ” – így szokták mondani. Most azonban a „két művész” bevallottan is hasonló ideálokhoz vonzódik, s ha gyorsan szétnézünk a teremben, úgy tűnik, hogy a megoldásaik is igen hasonlítanak egymáshoz; talált tárgyak új funkcióban, talált tárgyak szokatlan együttessé fűzve, érzelmek, misztikus sejtések itt is, ott is.

Bikácsy Gergely: Török induló, tortával

Jancsó Miklós: Isten hátrafelé megy


Hosszú folyosó

Klasszikus zenemű nyikorog-csikorog egy szál hegedűn az új Jancsó-film valamelyik hosszú folyosóján. A film maga azonban csöppet sem „klasszikus”. Tulajdonképpen nincs is stílusa: egy hajdan jelentős formaművész, a filmnyelv egyik forradalmasítója és megújítója botladozik e stílustalan zűrzavar folyosóin. A vásznon látható hegedülő alak valamiképpen a régebbi Jancsó-filmekben éneklő és gitározó narrátor (Cseh Tamás) utóda is lehetne, de épp az ellentéte: Bocskay-ruhás, vitézkötéses, anakronisztikusan idétlen figura.


Sarkadi Ilona: Eljő az a nagy, szép idő

Javorniczky István (Szilágyi Júlia) könyve


Szilágyi József a halált választotta.

Nem jött vissza hozzánk abba a valamibe, abba a majdnem-életbe, abba a kvázi-szabadságba.

A halált választotta.

Javorniczky István dokumentumkötete debreceni egyetemi éveitől kíséri végig Szilágyi sorsát. (Fegyház kommunista szervezkedésért; szabadulás: 1944-ben. Rendőrfőkapitány a felszabadulás után Debrecenben, házassága, súlyos betegségei. Országos rendőrfőkapitány, 1948-tól a KEB tagja. Kijelentései Rajk letartóztatásakor – kidobják a pártközpontból. Egyre alacsonyabb pozíciókban. KEB-megrovásban részesül.






Prókai Margit: Vereségmentes konfliktusmegoldás

Thomas Gordon: A szülői eredményesség tanulása c. könyvéről


Th. Gordon olyan ideális módszert javasol könyvében (Parent Effectiveness Training, New York, 1975) a szülő–gyermek kapcsolat rendezésére, amely mindkét fél megelégedésére vereségmentes konfliktusmegoldásra épül.

Bizonyára sok szülő mélyen egyetért a módszerrel, de lehet, hogy nem mindenkire hat a felfedezés erejével, mert egy régi, ösztönös szülői hozzáállás újfajta megfogalmazásaként is felfogható.

A lényeget érintő (az értő figyelem a vereségmentes megoldás kérdésében) alapvető egyetértéssel egy időben fölmerül néhány kétség is.




Hajdu István: Művészeink

Egy divatjamúlt birtokos szerkezethez
Hatszemközt a sárkánnyal


Nincsenek hát már művészeink, ami természetesen nemcsak annyit jelent, hogy a port egy egyszerűbb, kevésbé atyáskodó, semlegesebb szövegkörnyezetben verik fel vagy el körülöttük vagy rajtuk (olykor egyszerre mindkét irányt és módszert alkalmazva), hanem azt is, hogy – egyszerűen – a hatalomnak nincs művésze, épp most anélkül van.

Nánay István: A választóvonalak viszonylagossága

Szubjektív jegyzet egy szubjektív könyvről
Hatszemközt a sárkánnyal


A Rejtőzködő legendárium

egy olyan ember „sorstörténetét”, szellemi életrajzát mutatja be, aki irodalomtörténészként, tanárként, lapszerkesztőként és művelődéspolitikusként a Kádár-korszak egyik meghatározó egyénisége volt.


Bikácsy Gergely: A hattyú és a görény

Rainer M. János: Az író helye
Hatszemközt a sárkánnyal


Tárgyszerű és „hűvös” észrevételeim ezért néhány sorra szorítkozhatnak: Rainer M. János hidegvérű szakszerűséggel számol be a torz kapcsolatról. Afféle „pozitivista” módszerrel, mintegy lexikálisán, felsoroló jelleggel, nyugodtan és tárgyilagosan halad előre. Jó arányérzékkel foglalja össze, amit érdemes, saját kommentárt, észrevételt, netán érzelmet alig enged meg magának. A hattyúdalt szeretem és érdekel, a hattyúdalt fogadó (vagy megrendelő) görénymorgás nemcsak viszolyogtat: fikarcnyit sem érdekel.

Hatszemközt a sárkánnyal


A sárkányt, vagyis a kultúrpolitikát, művészek és hatalom viszonyát boncolgatja korba helyezve három szerző, három művészetkritikus. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően. A tegnapelőttről (az 1953–56 közötti időszakról) mond Rainer M. János könyve kapcsán szenvedélyes, elfogult véleményt az irodalom területére kiruccanó filmkritikus. Ugyancsak egy könyv kapcsán fejti ki álláspontját a mába áthúzódó tegnapról a színházkritikus, tárgyilagos higgadtsággal. S végül a mát elemzi ironikus távolságtartással a képzőművészeti kritikus.

André Burguičre: Az igazság nevében


Igazán keményszívűnek kell lenni ahhoz, hogy ellenálljunk ennek a fekete-fehér, de főleg fekete, lidércnyomásosan, aggasztóan, tragikusan fekete – a Csatorna óta a legfeketébb – Wajda-film lenyűgöző hatásának. Hogyan is lehetne színesben forgatni egy ilyen bezárt világról szóló filmet, amelyből már kipusztították az élet színeit? A film a gettóban indul, abban a pillanatban, amikor Korczak doktor és kétszáz árvája Varsó és más városok teljes zsidó lakosságával egyetemben a német hatóságok parancsára megérkezik ide.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon