Skip to main content

Kultúra

Hajnóczy Csaba: Mamonov és a Taxiblues


Nem tudom, hogy a moszkvai avantgárd-underground kulturális gyülekezet, a tuszovka, megválasztja-e a maga „év emberét”. Pjotr Mamonov mindenesetre sikerrel pályázhatna a címre.

Mamonov a Zvuki Mu elnevezésű rockcsoport központi figurájaként robbant be a szovjet hétköznapokba 1985 táján. A Zvuki Mu nem volt elszigetelt jelenség, hiszen az évtized derekán már megindult az új mondanivalót sokféleképpen artikuláló rockegyüttesek kavalkádja, ahogy Nyugaton nevezték: a vörös hullám.


Bikácsy Gergely: A némák szava

Magyar rekviem


Utólag, a vetítés után bizonyos idővel válik csak bizonytalanná a néző: igazán jó filmet látott? Makk Károly alkotása a vetítés alatt hatalmában tart: feszültsége van, jó ritmusa, és a fekete, kegyetlen jeleneteket izgalmasan ellenpontozza humorral, könnyes érzelemmel, lélegzetvételnyi viharszünetekkel. 1958 őszén vagyunk, a halálraítéltek cellájában. A film hat hőse közül befejezéskor csak egyetlenegy van életben, az idős professzor. A filmet keretbe zárja a közönyös hullaszállítók hajnali koporsórakodása.

–s–y: Sírgyalázás


Amikor ez év májusában Carpentras zsidó temetőjét feldúlták és meggyalázták, minden liberális és minden demokrata – pártra, színre, felekezetre való tekintet nélkül – megmozdult Franciaországban. Mindenki, a köztársasági elnöktől az utca emberéig, a maga eszközeivel jelét adta tiltakozásának és szolidaritásának. Azt, ami történt, egységesen nemzeti ügynek tekintették.

Eperjesi Ágnes: A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának második – és egyben utolsó – nyílt levele a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségéhez


A Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöksége több mint két hónapos vita végére kívánt pontot tenni – a maga sajátos módján –, mikor november 21-i határozatával a stúdió elnökségétől megvonta a bizalmat, és a stúdiót feloszlatta. Ahhoz, hogy a mi álláspontunkat e kérdésről érdemben kifejthessük, célszerűnek látszik röviden felvázolni az előzményeket.

Szeptember 24-én Timár Péter – a szövetség új főtitkára – egy stúdió-összejövetel keretében kifejtette elmarasztaló véleményét tevékenységünkről.


Kovács Kristóf: Ó, az az énekes!


Cseh Tamás és Bereményi Géza óhajnak álcázott jóslata nem teljesedett be. Tíz év múlva – vagy mikor is vagyunk most? és mihez képest? – nem az a dal lett. A színpadon, igaz, még mindig nem magyarul, még mindig angolul énekel, de dalszövegeit már udvariasan magyarra fordítva is kivetítteti az énekes. Illetve – énekesnő; bár, azt hiszem, Laurie fütyül az ilyesmire. Csak bekapcsol egy samplert, és máris orrhangú, tenyérbemászó férfihang tekereg elő a mikrofonból.

Kozák Gyula: Régi számok


A KSH – a Központi Statisztikai Hivatal – mint tradicionális állami intézmény akkor is tette a dolgát, amikor a fővárosban és az országban zajlott a forradalom, ropogtak a fegyverek, pusztultak az emberek mindkét oldalon. Adatokat gyűjtött és feldolgozott, majd a hatalom instrukcióinak megfelelően – elfektetett. A történelem azonban bebizonyította, hogy semmilyen dokumentum nem vész el, legfeljebb elbújik, lappang, de amelyik száz példányban készült el, s abból legalább 40–50 példányt el is küldtek az akkor illetékesnek ítélt címzetthez, az bizonyosan eljutott illetéktelen kezekbe is.

[Tarr Péter]: Csak nézünk, mint a moziban…


Tíz évvel ezelőtt még 17,4 millióan jártak évente Budapesten moziba, idén már csak mintegy 9 és fél millióan váltanak jegyet. Ez az egy lakosra vetített évenkénti 4,7-es mozilátogatás azonban még mindig duplája a nyugat-európai fővárosokénak. A következő években a látogatottság alighanem tovább csökken majdan és a jelenlegi moziingatlanok jó része moziként nem lesz gazdaságosan hasznosítható. A filmszínházak azonban több funkciót is betölthetnek: az üzleti pénzbevétel mellett kulturális értékterjesztők, de mint ingatlanok is komoly vagyont képviselnek.

Rock’n Bauer [Rockenbauer Zoltán]: Van-e élet a földön a rock’n rollon túl

avagy kell-e nekünk pokoli aranykor?


Ez már rég nem rock’n roll. Túl vagyunk mindenen. Első Szabad Március 15., az Első Szabad Október 23., az Első Szabad Választások, I. Szabad György, Első Szabad Illés-buli… Első Szabad URH-koncert. Lehet ezt fokozni? Emlékezz erre a napra! A Népstadion Olimpiai csarnokában a színpadról hömpölyög le ránk a free-feeling. Kint kutyás rendőrök mosolyognak barátságosan.

Dalos György: Az Operaház fantomja


Vallomásos időket élünk. Előbb Zólyomi Ferenc, a fiatal személyi követő tette közzé emlékezéseit, majd dr. Horváth József vezérőrnagy állt elő a maga verziójával. Mindketten a belügyi szerveknek a demokratikus ellenzék elleni munkájáról nyilatkoztak. Most pedig Végvári József őrnagy, a belső elhárítás egykori főtisztje, a zenei élet egykori első számú megfigyelője szólalt meg. Igazság szerint őt illette volna meg az elsőség, hiszen ő volt az, aki 1990.

Fényi Tibor: Egy igazi szabad madár


Bécs, Währingerstrasse, Clam-Gallas palota.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon