Skip to main content

Kultúra

Miltényi Tibor: Az idő emlékezete

A mexikói fotográfia 150 éve (Műcsarnok, nov. 9.–dec. 9.)


A képek a rendezés leleménye folytán nem követik az időrendet, s a régi felvételek egy része mai technikával van újranagyítva. Már az első teremben összezavarodtam, „eltévedtem az időben”; azután bekattant, hogy éppen akkor érkeztem meg voltaképpen Marquez csodálatos regényének világába, ahol száz év ide vagy oda – nem számít… Az időbe vetett erőszak képein csaták, kivégzések, halottak és tragédiák sorjáznak közömbös, időtlen fátumként.

K. Esztári Andrea, Krasztev Péter: „Ha lenne egy újság…”


Ezekkel a mondatokkal indult 1989 júniusában a Nappali Ház című irodalmi és művészeti folyóirat.

[Szabó Júlia]: „Én, itt, Picassóval…”

Száz éve született Kállai Ernő


Ez év január végén konstruktivista stílusú levélpapíron értesített arról Hubertus Gaβner, a közép-európai modern művészet jeles kutatója, hogy a kasseli egyetem, a Dokumenta-Archiv és még több más intézet közös emléküléssel fogja megünnepelni Kállai Ernő születésének századik évfordulóját, akinek a modern német kultúra legalább annyit köszönhet, mint a magyar.

Sinka Sándor: Kultúrajándékok

Gazdag koncert a Szeta javára az Egyetemi Színpadon


Babos Gyula (gitár) két nagyon tehetséges fiatal muzsikussal jött, Csomós Ferenc dobossal és Egri János basszusgitárossal. Fiatal partnerei remek hátteret adtak hagyományos szvinges, latinos darabjaihoz. Modern ritmikai elemekkel tarkítva érdekesebbé teszik a hagyományos dolgokat is. Babos Gyula nem tagadja meg múltját, a Szíriuszt, közel áll a rockzenéhez. Előtérbe hozza ezt a jelleget a hangszerelés, a basszusgitár és gitárszintetizátorok szerepeltetése.

Vladiszlav Todorov: Töredékek a múmiáról

Részletek „A konspiratív tér poétikájá”-ból


A hat előjel

„Minden csak átvitt értelemben történt.” (Pascal)

1924. január 21-én meghal Lenin. Január 26-án nyitják meg a szovjetek második kongresszusát, ahol Sztálin is felszólal. Beszédében hatszor tesz fogadalmat a párt nevében. „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk – kezdi szónoklatát. – Minket különleges anyagból faragtak.”

Ezután a beszédben hatszor is megjelenik egy erőszakos retorikai fogás, mely hatszor szakítja meg a gondolatmenetet.






Krasztev Péter: Így látta Trockij…


Trockij forradalmári elfogultsága ellenére az oroszországi események egyik legjobb megfigyelőjének bizonyult. Abból, ahogy a Téli Palota ostromát leírja, világosan kiderül, hogy a demokratikus orosz kormány tehetetlenségével szinte maga provokálta ki a bolsevisták hatalomátvételét.

Az események az ostrom napján játszódnak: „Egy tüzérségi szakaszvezető késlekedés nélkül jelentette a védelem parancsnokának: a junkerek a Konsztantinovszkij Katonai Iskola parancsnokának rendeletére lerakták fegyvereiket a bejáratnál, és elindultak hazafelé.


Szabó Júlia: Fehérvári kiállítások II.

Városi képtárak


A modern művészet magyarországi múzeumának felépítését a II. világháború után kezdték sürgetni. Az egyik legvilágosabb, legszebb elképzelés Kassák Lajostól származik – ő a Margitszigetre képzelt el egy valódi modern épületet, s benne századunk legjelentősebb alkotóinak műveit. Kassák álma nem valósult meg, s talán nem is fog soha, de a XX. század művészetének vannak kisebb „házai”, például Kiscellen, Óbudán, Pécsett, Kecskeméten, Miskolcon és Székesfehérvárott. Ezek a múzeumok, ezek a házak kevés pénzből, csodával határos módon jöttek létre.

Pomogáts Béla: Irodalmi napok Kassán


A hagyományos szlovákiai magyar irodalmi összejövetel, már csak a névadó önvizsgálatra és önismeretre intő szellemi örökségének hatására is, eddig is kinyilvánította, egyszersmind megerősítette a felvidéki magyarság oly sok sérülés emlékét hordozó közösségi és nemzeti tudatát. Most mégis változás, többen ezt mondták: történelmi változás következett be a Fábry-napok történetében.

Bihari Péter: Hogyan történt valójában? – 1956


„Wie es eigentlich gewesen?” – hogyan történt valójában? Erre a kérdésre kell választ adnia a történettudománynak – tartotta a múlt század nagy historikusa, Ranke Lipót. Azóta a történettudomány szerepéről sok mást is elmondtak, de az biztos: enélkül, illetve e kérdés megválaszolása nélkül a többit sem érdemes föltenni.

Az egyetemen úgy tanultuk: 1948 és környéke a magyar történelem legjobban feltárt időszaka. Most, 1990 végén megkockáztatható: 1956 és közvetlen környéke eseménytörténete felzárkózik a leginkább ismert periódusok közé.


Korsós Jenő: A sortűz-specialista

Beszélő-beszélgetés Eörsi Lászlóval


Beszélő: Lehet-e azt mondani, hogy sortűz-specialista vagy?

Eörsi László: Csak annyiban, hogy néhány sortűzről több ismeretem van, mint más halandónak.

Beszélő: Hogyan keveredtél bele a sortüzekbe?

E. L.: 1988. október közepén, amikor még a „hivatalos” sajtóban jóformán semmi nem kapott nyilvánosságot a témából, a Magyarország közölte Geréb Sándor hivatalos történész cikkét a Parlament előtti sortűzről.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon