A fenti cím kedvcsináló a Nemzeti Megújhodás Programja c. olvasmányhoz. A VIII. fejezet (Művelődéspolitika) ötoldalas – a kultúrára, művészetre vonatkozó – szemelvénye már stílusában is szórakoztató. A művelődés – tanítanak a szerzők – hasonlít egy oszlopos építményre, melynek három tartóoszlopa: a tudomány, a művészet és az erkölcs.
Össztánc a Pokolban
Milan Kundera könyveiben mindenki egyszerre beszél. Szépen, tagoltan mondja-mondja mindenki a magáét. Kiábrándultan, sértetten, kétségbeejtően és nevetségesen. De nincs hangzavar, csak zsongás: rebarbara-rebarbara. Közép-európai trutyi, tragikus burleszkegyveleg.
Tehát: zenei szerkesztés.
De van más hasonlat is: a tánc.
Vegyük az 1972-es, még otthon, Csehszlovákiában írt, de már külföldön publikált Búcsúkeringőt.
Manes Sperber monumentális regényét, az Akár egy könnycsepp az óceánbant egy Nincs vége című fejezettel zárja. Sperber regénye Jalta idején végződik, de hát Jalta nem csupán valaminek a vége volt, hanem egy újabb konfliktus kezdete is.
Tegnap Dunaszerdahelyen voltam, Szlovákiában egy túlnyomórészt magyar mezővárosban, amely a világháború előtt túlnyomórészt zsidó volt visszamenően kétszáz éven át: módos, ortodox, polgárosult közösség, rangos rabbiiskolák, újság, kiadó. Aztán jön a német, magyar, szlovák fasizmus. Háromezret megöl, hatszáz életben marad. Aztán amikor a kommunizmus jön, elmennek Izraelbe, ahol még működik a dunaszerdahelyi hitközség. Voltam a templomukban Jeruzsálemben, magyarul szóltak hozzám a fiatalok is, akik már ott születtek.
Beszélő: Vállalkozásélénkítési programoktól hangosak az újságok: úgy látszik, soha jobbkor nem lehetne magánegyetemet alapítani…
H. I.: Ez a látszat. Az állami hatalom erős, és az oktatásügyben is felismerhetők centralizáló törekvések. Önmagában ez nem volna baj. Névadónk, Mátyás király is nagy centralizáló volt, de ő bőségesen áldozott a művelődésre. Ma azonban szerintünk nincs pénz az államkasszában egyetem alapítására. A Corvin Egyetem létrehozásához nem is kívánunk egy fillér állami hozzájárulást sem. Nem pénzjellegű segítséget viszont szerettünk volna kapni.
A recenzens tanácstalan. 307 oldal átolvasása után úgy véli, hogy nem kell többet jobban érvelni amellett, hogy az a megosztottság, ami az úgynevezett népi-urbánus vitában-ellentétben a politikai szellemi közélet háborújában kifejeződött, mennyire anakronisztikus, mennyire idejétmúlt.
A székesfehérvári Csók István Képtár előtti kis téren, alacsony talapzaton, majdnem a füvön fényesre polírozott acélból készült szoborcsoport csillog-villog esőben, napfényben: a Bartók-kút Beck András alkotása. A kubista szobrászat hagyományait követő mű egymás mellé rendelt, egymásra rétegezett elemekből áll, melyek egymáshoz szorosan simuló, valamire közösen figyelő embercsoportra emlékeztetnek, vagy igen sűrű erdőre, vagy szerves lények emlékét őrző ásványok képződményére.
Úgy tetszik, a mai Magyarországon szinte mindenki egyetért azzal, hogy mielőbb fel kell zárkóznunk Európához. Csak az a kérdés, melyik Európához? A mai civilizált, demokratikus és liberális szellemű nyugati világhoz, avagy az ötven évvel ezelőtti Európához?
A Mátra-örökmozgó, mint a Magyar Filmintézet mozija 1990 szeptemberében (!) azt a filmet kívánja bemutatni, amely kerek fél évszázada a fasiszta Németország leghírhedtebb zsidóellenes, gyűlöletkeltő propagandáját szolgálta.
– Mi a módszer lényege?
– Az, hogy a tananyagot eleve önálló megértésre alkalmasan tálalja, az emlékezetbe vésését a hallásra, a többszöri meghallgatásra építi, és feladatokat ad az önálló felidézés gyakorlására.
A relaxációs módszer a két, leginkább gyakorlati nyelvtanulási célt, a beszédértést és a beszédkészség mielőbbi elérését a többi cél elé helyezi. Ezekben akar először eredményt, sikerélményt biztosítani.
Beszélő: Miképpen befolyásolja az a filozófiaoktatás mai lehetőségeit, hogy évtizedekig összefonódott a hivatalos ideológiával?
Vajda Mihály: A helyzet, legalábbis Debrecenben, nem olyan rossz, mint ahogyan képzelhetnénk. A legutóbbi időkben a rendszer ezen a területen is bomlóban volt; fiatalok jöttek, akik tudomásul vették, hogy marxizmust kell oktatniuk, de voltaképpen már azt sem tudták, mi az. Ehelyett mániáikkal, szűkebb szakterületükkel foglalkoztak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 36 hét
9 év 9 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 17 hét
9 év 17 hét
9 év 18 hét