Skip to main content

Kultúra

Illés Anikó: Mi is az a nő? Mi is az a KOGART?

A KOGART házban most identitásoznak. Az október közepéig futott kiállítás címe FRISS EURÓPA 2005. Formálódó identitások – változó határok. Az előzőé NECC – A világ tyúkszemmel – Kortárs képzőművészeti kiállítás a kelet-európai női identitásról volt (a kiállítást a Lumen Fotóművészeti Alapítvánnyal közösen rendezték). Ahol ilyen sűrűn emlegetik az önazonosságot, ott lehet, hogy sűrűn fel is teszik az erre irányuló kérdést. Mintha maga az intézmény is keresné önmagát. A születési traumából felépülve a maga útjára kíván lépni. Időzzünk hát el egy kicsit ebben a témában a NECC kiállítás és a KOGART mint kiállítóhely kapcsán.

Tóth Krisztina: Lakatlan ember

Úgy volt, hogy csütörtökön lemegyek Kecskemétre, de nem értem rá. Vasárnap érkeztem, túl későn. Nem volt már idő elköszönni tőle. Amikor megérkeztem, négyen álldogáltak a szobában a test mellett. Meleg nyár volt, mégse nyitottak ablakot, mintha egymás előtt is szégyellnék az émelyítő szagot, amin csak rontott a főzés konyhából beáramló langyos párája.

Bátorfy Attila: Digitális rabszolgasors

Az afrolatin kultúra és az elektronikus (tánc)zene találkozása

A tanulmány tudományos hátterét a kritikai kultúrakutatás (cultural studies) részét képező népszerűzene-kutatás (popular music studies) és az akadémizmustól egyre inkább távolodni látszó népzenetudomány (ethnomusicology) adja. A népszerűzene-kutatás létrejötte annak a felismerésnek az eredménye, hogy a hagyományos elitista-akadémista zenetudomány (musicology) a legkevesebb érdeklődést sem tanúsította a szubkulturális miliőkből kinövő zenei formák iránt.

Tóth Krisztina: Hangyatérkép

Nagymama mindig tudta, hogy milyen idő lesz. Néha ki se jött a kisházból, csak a derekát lapogatta, feküdt a tarkabarka, a környék kukáiból összeguberált párnákon, és nyögdécselt: Gyön a hideg.

Gintli Tibor, Péterfy Gergely, Stribik Ferenc: Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Résztvevők: Stribik Ferenc, Péterfy Gergely, Gintli Tibor

Bódis Kriszta, Dérczy Péter, Fábián Márton: Németh László: Gyász

Résztvevők: Bódis Kriszta, Dérczy Péter, Fábián Márton

Angyalosi Gergely, Erdős Virág, Gyeskó Ágnes: Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

Résztvevők: Gyeskó Ágnes, Erdős Virág, Angyalosi Gergely

Beszélő: Leporoló

A 2005. februári számban közölt beszélgetések után most három újabbat olvashatnak a következő lapokon. A Leporoló című beszélgetéssorozat célja, hogy új perspektívába helyezzünk néhány klasszikus magyar regényt, új olvasási szempontokat, értelmezési lehetőségeket kínáljunk fel olyan művekkel kapcsolatban, melyeknek a szakmai megítélése magas, de mégsincsenek előtérben sem az oktatásban, sem a művelt közönség irodalomképében. A beszélgetés résztvevői egy-egy író, irodalmár és magyartanár.

Tóth Krisztina: Miserere

Ha föl is feslik, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy a hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon