Kultúra

Istvánffy András: A terrorizmus mint rituális kommunikáció

Írásomban a terrorizmust mint jelentések elleni támadást közelítem meg. A kommunikáció neodurkheimi nézőpontja, ami a társadalom kollektív értékrendjének szimbolikus valóságát tekinti a média legfontosabb vonatkozási keretének, és tudatosan nem a politika, a gazdaság vagy osztályszerkezet felől olvassa a médiát, lehetővé teszi, hogy egy kevéssé vizsgált szempontból értsük meg a terrorizmus ránk gyakorolt hatását. Ezt a megközelítésmódot a modern terrorizmus két kiemelkedő eseményén próbálom meg bemutatni.

Sonnevend Júlia: Az álomszép azúrkék

Rendőrség-ábrázolás az MTV Kékfény című magazinműsorában1

Eörsi István: Német költemény

A Német költeményt Ernst Jandl 32 éves korában, 1957-ben írta. Én akkor 26 éves voltam, és előző évi forradalmi buzgalmam miatt éppen börtönben időztem. Tudtam, hogy életem döntő szakaszába léptem. A most következő években rám dőlhetnek, és széjjel mállaszthatnak a börtönfalak, de arra is esélyem nyílik, hogy jobbá váljak, mint amilyen lehetek.

Tóth Krisztina: A tolltartó

Az indigókék iskolaköpenyek és indigókékbe csomagolt füzetek és könyvek korában voltam gyerek. A hatalmas iskolaépületet mindig betöltötte az ebédlőből felszivárgó főzelékszag, ami elkeveredett a tornaterem pállott gyerektest- és tornacipőgumi-szagával.

Szerbhorváth György: Útravaló

Nemzetmentőknek, lengyeleknek, s főleg nekünk

Tandori Dezső: Miségiség az értelmiségiség

Felülmúlhatatlan félmúltságok

Bazsányi Sándor: És a léghajó száll…

Závada Pál: A fényképész utókora, Magvető, 2004, 416 oldal, 2690 Ft

Orbán Katalin: Kép, képtelenség és trauma

A Maustól a World Trade Centerig