Skip to main content

Kultúra

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

A módszerek fejezete. Fejezet, melyben a kultúra fellendítésének módszereit egy fájdalmas kőhalom mögött, áruházak polcain és a konyhában leljük meg.

Tóth Krisztina: Hideg padló

Tizenhárom órát fogunk repülni. Kicsomagolom az ülésre készített vörös plédet és a fülhallgatót. Közben a mellettem ülő japán férfi is elhelyezkedik: gyakorlottan lerúgja a cipőjét, és fölveszi a vászon szemfedőt. Kicsit még fészkelődik, aztán elbóbiskol. Olvasni kezdem David Scott útikönyvét: „Japán igen drága ország, ám az ellátás színvonala mindenütt oly magas, hogy még ha a legszerényebb hotelban szállunk is meg, a japánok által naponta felkeresett éttermekben eszünk, és csupán a tömegközlekedési eszközöket vesszük igénybe, mindenütt kifogástalan szolgáltatásban lesz részünk.” Na ne.

Viktor Pelevin: A metamor szent könyve

(Részlet)

A 2006-os Budapesti Könyvfesztiválra jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Viktor Pelevin A metamor szent könyve című regénye, amely az író eddigi munkásságának összegzése.

K. Horváth Zsolt: Az erőszak imperatívusza

Molnár Gergely politikai ontológiája

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

A postások fejezete. Fejezet, melyből kiderül, hogy minden ember valahol postás, vagy ha még nem egészen az, akkor nemsokára postássá lehet.

Tóth Krisztina: Melegpadló

– Fradis vagy, vagy dózsás? – kérdezte Nagydodi, mikor megálltam az ajtóban. Tudtam, hogy mit kell mondani, csak azt nem értettem, hogy miért kell ezt a hülye játékot minden alkalommal végigcsinálni.

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Apahintó fejezete, melyben fizetett horkoló annyira meghatódik az Apák utáni vágyon meg egy darabon, hogy majdnem elfelejti megoldani a kulturális élet ezernyi égető problémáját, pedig arra szerződött. Jelen fejezettel viszont szeretne köszönetet mondani Apaságért és NemApaságért, mindenért és sokmindenért Varga Zoltánnak, akinek egyúttal nagyon Boldog Születésnapot kíván, boldog december 16-át, boldog hetvenediket és nagyon sok továbbit a LégyÖnmagad Nagymesterének, ApaHintók, ApaVitorlások hites kormányzójának.

Kiss Ferenc, Szabó Zoltán Ádám: Melyik a többi nyolc?

- vagy bölcs gondolatok a képregényről

– Miféle műveltségről beszélnek a képregényesek, a kilencedik művészet szerelmesei, ha azt sem tudják, melyik a többi nyolc? – kérdezte szarkasztikusan irodalmár barátunk.

„Az utca népének nyújt könnyített feladatot a képregény, megkíméli és egyben elzárja őket az erőfeszítéstől” – írja Bölcs István a 168 Órában.1

Lehet, hogy igaza van?

Tóth Krisztina: Egy boszorka van

Kezdjük a kályhától. Nagy, karamellszínű cserepek borítják, olyan a fényük, mint a dobostortán a cukormáznak, közelről még hajszálvékony felületi repedések is kivehetők. Gyerekkorom kályhája volt ilyen, legelső otthonunkban. Emlékszem, négyéves voltam, és nem értettem, mi az, hogy elköltözni.

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Anyacsokoládé fejezete, melyben fény borul a fizetett horkoló anyában és csokoládéban töltött utazására

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon