Skip to main content

Rábeszélő

Kováts Albert: Mata Attila szobrai

Kiállítás


a Műcsarnok Palme-házának is nevezett kiállítóházában, a Városligetben láthatók. Megérdemelten sikeres, kirobbanó tehetségű, eredeti alkotóról van szó. Munkáinak csinos galériája sorakozik most fel a három teremben. A rendelkezésre álló tér és a szobrok száma a legjobb arányban áll egymással: a művek éppen betöltik a teret anélkül, hogy túltelítenék. Mind körüljárható, s közben jól érzékelhetjük a tér – a szobrász szándékának megfelelő – hajlásait és hullámzásait.

Mata Attila durván elnagyolt fahasábokból, tuskókból ácsolja és illeszti össze szobrait.


Maloschik Róbert: I. Nemzetközi Jazzfesztivál Tatabánya, július 30–31.

Zene


A hetvenes évek vége óta egyre inkább bekerült a jazz-zenei köztudatba Tatabánya neve. Főleg a nyári táboroknak s az ottani örömzenéléseknek ment híre országszerte.

Aztán 1993 januárjában a megyei jogú város létrehozta a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. Az intézmény idei nyári kurzusába építve rendezik meg most szombaton és vasárnap az I. Nemzetközi Jazzfesztivált. A program szombaton 16 órakor kezdődik a Fő téren, ahol a fesztivál fővédnöke, Bencsik János polgármester köszöntőt mond, majd az Orient Dixieland Jazz Band ad hangversenyt.


Bán Zoltán András: A téboly stílusa

Fejgép


A múlt hónap prózai közleményeiből messze kiemelkedik Vladimír Nabokov regénye a Nagyvilágban. Az 1947-ben íródott Baljós kanyar eredeti címe (Bend Sinister) a magyar olvasó számára mindenekelőtt Bodor Ádám legutóbbi remeklését idézi. Akár a Sinistra körzet, az orosz író angolul fogalmazott regénye is egy totális diktatúra működését állítja a cselekmény bonyolításának középpontjába. Ám maga a történés itt sem különösebben lényeges, és nyilvánvaló, hogy legyenek bármily vérlázítóak a történetek, nem azok elbeszélése volt a megírás legfőbb indítéka.

Kováts Albert: Két kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Kiállítás


A német grafika két fénykorából is láthatunk most elsőrangú szemelvényeket a Szépművészeti Múzeumban. A németalföldi Lucas van Leyden (1494–1533) festő és híres-nevezetes kortársai, mint Dürer, Baldung, Grien, Altdorfer, Cranach vagy Burgkmair réz- és fametszetei, rézkarcai a grafikai kabinetben tekinthetők meg. A gazdag tárlat darabjai egytől egyig a múzeum gyűjteményéből valók. A patinás grafikusnevek ismertebbek, mint Lucas van Leydené, pedig ez a tárlat is meggyőzhet mindenkit arról, hogy méltán kerül velük egy sorba. A csodagyerek a képzőművészetben mint a fehér holló.

borz [Bori Erzsébet]: Magyar Napló, 1994/13–14. sz.

Folyóirat


Búcsúszimfónia, mert a hírek szerint az utolsó számot tartjuk a kezünkben. De legyünk pontosak: a folyóiratnak csak mostani – a második – korszaka ért véget, a lap nem szűnik meg, csak az már egy másik Magyar Napló lesz.

Milyen is volt ez a „második köztársaság”? Csupa kettősség. Eleve az, hogy biweekly volt – talán az egyetlen ilyen magyar periodika – kétféle irányból határozta meg a szerkesztést.


Maloschik Róbert: 50 éves a Verve jazzlemezkiadó

Zene


A II. világháború idején egy fiatal amerikai filmrendező, Norman Granz elhatározta, hogy felveszi a harcot a rasszizmus ellen. Eredeti ötlettel azt gondolta, erre legalkalmasabb műfaj a jazz, s hogy még hatásosabb legyen a dolog, helyszínül komolyzenei hangversenytermeket választott. Így született meg a Jazz at the Philharmonic sorozat, melynek első koncertjét 1944. július 2-án New Yorkban, a Carnegie Hallban rendezte. A „jam session”-öket magnóra vette, majd 78-as fordulatú lemezen jelentette meg.

[Bori Erzsébet]: Meghajlás betétes cipőben

Film


Megint Patricia Highsmith egyik regényétől kell elindulnunk. Alfred Hitchcock, az akkor már világhíres nagymester felfedez magának egy fiatal, kezdő írónőt. Az Idegenek a vonaton Highsmith egyik első – ha nem a legelső – regénye (magyarul is olvasható). Szinte minden benne van már, ami szerzőjét oly összetéveszthetetlenné teszi, s hogy pályakezdőről van szó, talán csak onnan derül ki, hogy nem dobta még el végérvényesen a műfaj – a bűnügyi történet – mankóját.

[Havas Fanny]: Oscar Wilde, a tékozló zseni

Tévé


„Azt csak nem gondolod komolyan, hogy az élet utánozza a művészetet, hogy az élet a tükör és a művészet a valóság?” De bizony komolyan gondolta – mármint Vivian, aki viszont Wilde-ot képviseli Wilde párbeszédesített elmélkedésében A hazugság hanyatlásáról.

–s–y [Havas Fanny]: Kígyótojás

Film


„Minél hamarabb filmet akartam csinálni, mert meg akartam mutatni a világnak, hogy tudok. Csábított a Kígyótojás. Mindenki biztatott, és azt mondták, hogy nagyon jó a történet. A hosszú és fáradságos forgatás közben egyre csak azt hajtogattam magamban, hogy most csinálom a legjobb filmemet. Feszült voltam és indulatos, mivel belső védelmi mechanizmusom teljes erővel működésbe lépett. Az illúzió, hogy mesterművet csináltam, még a vágás és a keverés közben is makacsul tartotta magát. A komoly bukás fájdalmas beismerése jóval később következett be.

[Bori Erzsébet]: Fekete széria

Film


A film noir, mint műfaj, a második világháború előtti francia mozi találmánya, amely aztán a háború alatti és utáni amerikai filmben folytatódott.

Ha gonoszak a gonosztevők, ha korruptak és dagadtak a zsaruk, ha a magándetektív társának felesége után kajtat, és piszkos a körme, ha az ügyfele hazudik (meg lop is), ha a titkárnő kettős játékot folytat, és a végén ebül végzi az egész díszes társaság, akkor helyben vagyunk.

Nem feltétlenül az adaptációk nagy száma miatt, de ezek a filmek (elsősorban az amerikaiak) feltűnő irodalmi kapcsolatokkal rendelkeznek.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon