Skip to main content

Rábeszélő

Maloschik Róbert: Új CD-k a third stream és a jazz-rock jegyében

Zene


Sajnos, a hazai lemezgyártás soha sem kényeztette el a jazzművészeket. Ezen a körön belül is hátrányos helyzetűek a vidékiek. Pedig a Szekszárdi Jazz Quartet példája is bizonyítja, vannak értékeink vidéken. A szakma által „a magyar Modern Jazz Quartet”-ként aposztrofált együttes – ők nem szeretik ezt a minősítést – előfutára, a Szekszárdi Jazz Trió (Kelemen Endre – zongora, Lőrinczy Gyula – bőgő, Radnai Tibor – dob) 1972-ben alakult. 1982-ben a szintén orvos Hulin István Szekszárdra költözésével Kelemen doktor átadta a helyét a zongoránál, s vibrafonra váltott.

(borz) [Bori Erzsébet]: Ugróiskola

(vagy Ipi-apacs egy, kettő, három…)


Akasszanak fel, ha értem! Nem Bertrand Blier munkáira gondolok, hanem magyarországi fogadtatására. A most 55 éves francia író-rendező – a neves színész, Bernard Blier fia – 1962 óta csinál filmeket, most tart a tizenharmadiknál. Közülük legalább négyet láthattunk – talán nem a legbotrányosabb, de jellegzetes, figyelemre méltó darabokat (Hidegtál, A mi történetünk, Túl szép hozzád, Kösz, megvagyok), és legkésőbb az utóbbi után fel kellett volna horkanniuk a magyar mozijáróknak (is). Fergeteges film, Blier pedig erős tehetség, a posztmodern mozi markáns képviselője.

Hevesy Iván: Buster Keaton


Keaton mint Chaplin felfedezettje indult, de nem mint utánzó, hanem mint a burleszkstílus új változatának megteremtője, és a burleszkhős új típusának megtestesítője. Chaplin mélyebben emberi, a dolgokhoz, élethez és emberekhez való viszonyában több a szeretet és a részvét. Keaton közömbösebb, részvétlenebb, hidegebb és szárazabb.

Arca… majdnem jelzéstelen.


A múltnak kútja…


…mélységes mély – ahogy Thomas Mann írja a JÓZSEF ÉS TESTVÉREI-ben, és ahogy Vikol Katalin, e műsor szerkesztője gondolhatja, amikor kalandozásra hív bennünket a kultúrhistóriában.

Elsőként az esztergomi Keresztény Múzeumba látogatunk, amelynek páratlanul szép anyagát aránylag kevesen ismerik. Sajnos. De talán épp e rövidre szabott ismerkedés csinál majd kedvet a nézőknek, hogy Esztergomba kiránduljanak, s hosszabban elidőzzenek a középkori festmények, szobrok, tárgyak társaságában.

Másodjára egy különleges könyv bemutatására kerül sor.




Kováts Albert: Az Óbudai Társaskör

Kiállítás


kiállításai gyakran tárnak fel rejtőző értékeket, tehetséges fiatalok eleddig ismeretlen munkáit vagy bármely okból háttérbe szorult kiváló alkotók műveit. „Bármely ok” kelet-közép-európai tájainkon elsősorban a politika. A szokásos képlet: polgári művész, mondjuk az Európai Iskola tendenciáin elindulva próbál együtt mozdulni az egyetemes fejlődéssel, negligálja a korszak művészetpolitikáját, minek következtében az ötvenes–hatvanas években „az asztalfióknak” dolgozik. Szlávics László (1927–1991) szürrealista (?) szobrász és festő esete azonban rendhagyó.

Az a szép fényes nap

Szabó Magda drámája
Színház


„Meglehetősen kókadtan üldögéltem az 1977-es kiállításom utolsó termében lovak és virágok meg tizenhét darab népi Krisztusom között, s erre minden okom meg is volt. (…) Egy japán baba jelent meg, és szaladt, nem, repült felém, mint egy pillangó, méghozzá az én fekete alapon világító virágaim mintáját viselte a csakugyan japánosan bő fekete felsőrész és nadrág szövetén.

Delicatessen a la Fischer & Jeles

Zene


A Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével, Derek Lee Ragin Harry van der Kamp (ének), Szatmári Zsolt (klarinét) közreműködésével Jeles András rendezésében különleges zenei sorozattal lepi meg a közönséget. Sosem vagy ritkán hallott, alig jegyzett cseh klasszikus szerzőket szólaltatnak meg. Köztük Georg, azaz Jiri Bendát (1722–1795), aki melodrámáival, a hangszerkísérettel mondott szöveg sajátos műfajával vált híressé.

Hrabal, Bohumil: Zsebcselek


„A megfélemlítettség az én erényem, az elhagyatottság az én társaságom, a locsogás a retorikám, a nagyvárosi folklór az esztétikám, az állandó magány a pontosságom, a szószegés a hűségem” – vallja a világhírű cseh író ebben a megkapóan őszinte – Szigeti Lászlóval készült – interjúregényben. A Hrabal változatos életútját, művészi eszményeinek gyökereit elénk táró, Hrapka Tibor fotóival gazdagon illusztrált könyv egy sajátos közép-európai léthelyzetet ábrázol a maga útkereséseivel, zsákutcáival.

Kalligram Kiadó, 176 oldal




borz [Bori Erzsébet]: Tom Jones

Film


A jóvágású és jó étvágyú csibészt Henry Fielding találta ki a XVIII. században. Az európai regény nagy korszaka amúgy a XIX.-re esett, de az angolok ebben is előreszaladtak: Defoe, Swift vagy Sterne munkái nemcsak tiszteletre méltó klasszikusok, hanem máig élvezetes olvasmányok. E kiváló társaság tagja volt a bővérű Fielding is. A viktoriánus kor finnyás ízlése és mord erkölcse utóbb túl szabadszájúnak és zabolátlannak találta, de a „romlott” modernitás éppúgy bolondult érte, mint a regény erényes vagy kétes erkölcsű hölgyei a vonzó hősért.

Sarkadi Ilona: Hrabal-repertórium

Könyv


Akárcsak Matisse idős korában, bizonyára Hrabal is elérkezettnek látta az időt a nagy kompozíciók megalkotására – kínál egyfajta hipotézist Szigeti László, a zsebcselelméletbe ágyazott Hrabal-legendák, -történetek, -vallomások, -mítoszok megörökítője, a mester önéletrajzi trilógiájának keletkezéséhez.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon