Skip to main content

Válassz szakszervezetet!

–eö– [Eörsi János]: Jön! Jön! Jön!

Liga-küldöttgyűlés


Egyikük rátermettségéhez sem fér kétség, s vetélkedésükből remélhetőleg egy egységes, harci szellemű Liga kerül ki győztesen. A legközelebbi s ezért most legfontosabb Liga-feladat a sikeres szereplés a várva várt tavaszi választásokon (üzemitanács-, közalkalmazottitanács-, társadalombiztosítási önkormányzati választások).

–iJ– [Eörsi János]: Tb-választási törvényjavaslat


A másik következmény kevésbé kellemdús, hiszen a majdani tb-képviselőknek vállukra kell venniük a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítás krónikus gondjait. (A nyugdíjbiztosítási önkormányzat nagyobb részét alkotja majd a 32 munkavállalói képviselő, az egészségbiztosítási testületben viszont a 30 megválasztott szakszervezeti küldött nem jut túlsúlyhoz a munkáltatók és más körök delegáltjaihoz képest.)

A két önkormányzathoz külön-külön listán állíthatnak jelöltet a szakszervezeti tömbök.


–kl– [Kozák László]: A BDSZ nem Kft.

Árajánlat


Kóczi József, a BDSZ alelnöke: – Az AMAZONIT Kft. önálló jogi személy, a BDSZ-hez csak annyi köze van, hogy a BDSZ alapította. Nemcsak szénimporttal foglalkozik, hanem állást is közvetít, valamint bartelkereskedelmet folytat. Téves adatok jelentek meg a kft. szénimportjára vonatkozóan. A november 27-i szövetségi tanácsülésre az ügyvezető igazgató beterjesztette a kft. múlt és az ez évi forgalmáról szóló jelentését. Az AMAZONIT 1991-ben 37 396 tonna, 1992.

–kl– [Kozák László]: A Munka Törvénykönyve nálunk és más nemzeteknél

Beszélgetés Prugberger Tamással


A Munka Törvénykönyve nemcsak szakmai körökben váltott ki heves vitákat, hanem a szakszervezetek is élesen kritizálták az elfogadott változatot. Megfelel-e ez a szabályozás a nyugat-európai normáknak?

Formailag követi a nyugat-európai szabályozást. Alapelveiben például megtalálható a hátrányos megkülönböztetés tilalma, ami nagyon fontos, csakhogy ennek nincsenek meg a biztosítékai.


–kl– [Kozák László]: Szakszervezeti újságkalauz

avagy kis munkahelyi re-cenzor


Rapülők

A rendszerváltás után a független szakszervezetek megalakulása és a régi szakszervezet jégzajlása összekapcsolódott az addig soha nem tapasztalt sajtódömpinggel, így a színre lépő és a saját hangjukat kereső szakszervezetek rákényszerültek arra, hogy a vállalati hírmondók hagyományait megújítsák, és útjára indítsák saját lapjaikat. A megszülető orgánumok címválasztása nem volt minden esetben invenciózus, a sok újság, lap, harsona, hírmondó között üde színfoltot jelent az FRSZ, a Független Rendőrszakszervezet tájékoztatója, a FRáSZ.


–kl– [Kozák László]: A cseppfolyós Hidroplasztik-ügy

ÁVÜ-döntés előtt


40 milliós agy

A nagykanizsai Finommechanikai Vállalatot 1978-ban a Tungsramhoz, majd a Központi Bizottság döntése alapján egy elegáns mozdulattal a kiskunfélegyházi Április 4-e Gépgyárhoz csatolták. A gépgyár is vízkezelő berendezéseket gyártott, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kulcsfontosságúnak ítélt atomerőművi vízkezelő berendezések gyártásában. A kelet-európai piacokon ’89-ig jól szereplő nagykanizsai leányvállalatot azonban a nyugati tőkebevonás reménye belerántotta egy kft.-be.


Szőke Zsuzsa: A „katasztrófaprogram”


Idézet „Az állam és a vasutak között 1993–95 időszakra kötendő keretmegállapodás” júliusi tervezetéből: „Ha bizonyos tevékenységeket a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium nem vagy nem a megjelölt mértékig támogat, akkor a MÁV-nak joga van más támogatókat keresni (pl.

A Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub felhívása


A fejlett ipari országok a hatvanas évek második felében kezdtek ráébredni, hogy a dinamikus technikai fejlődés tönkreteheti az ember környezetét. Az autóközlekedés rohamos növekedésével szemben ismét megnőtt a vasút becsülete. Magyarországon éppen ebben az időben, 1968-ban fogadták el a Közlekedéspolitikai Koncepciót, amely a környezetkímélő vasút ellenében a jóval inkább környezetkárosító közúti közlekedést támogatta.

K. F.–K. L. [Kőszeg Ferenc–Kozák László]: Vasútvesztőben


A Beszélő 46. számában bemutattuk a MÁV-nak azt a belső tervezetét, amely a vasút drasztikus öncsonkításának és a vasúti munkahelyek megszüntetésének lehetőségét vetítette előre 1993-ra. A tervezet (laikusok számára is feltűnő) színvonaltalansága, abszurditása, például a nemzetközi szerződések felmondásának és a két műszakos munkarend bevezetésének fölvetése azt sejteti, hogy a tervezet szándékos provokáció annak érdekében, hogy a vállalat nyomást gyakoroljon a költségvetésre.

–kl– [Kozák László]: Háttal a vasút felé


Árrobbanás

A kormány az utóbbi évtizedben gyakorlatilag nullszaldóssá egészítette ki a MÁV költségvetését. Folyamatosan elmaradtak a beruházások, de 1988 után megszaporodtak a vállalat adósságai is. Az emlékezetes jegyáremelés az utasforgalom visszaesését okozta, és a gazdaság teljesítőképességének beszűkülése a szállítási bevételeket is annyira lecsökkentette, hogy az úgynevezett keresztfinanszírozási rendszer, amelyben az áruszállítás pótolta a személyforgalombevétel-kiesést, összeomlott.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon