Skip to main content

Válassz szakszervezetet!

–kl– [Kozák László]: Közel a 2000-hez

A tanévkezdés munkajogilag lehetetlen


Rendeletlenül

Nem teremtett rendet a július 1-jén hatályba lépett közalkalmazotti törvény az oktatásügyben. Továbbra sem tisztázott, mely feladatokat garantál a központi költségvetés, melyeket az önkormányzat. Mind a két fél egymásra mutogat, hiszen a törvény csak annyit mond, hogy a bért és a juttatásokat „a munkáltatónak ki kell fizetni”, de nincsenek meg ehhez a garanciák. Az önkormányzati törvényben benne foglaltatik, hogy kötelező feladatokat csak törvény szabályozhat (ez rendben is lenne), de az is, hogy ennek forrásairól is gondoskodni kell.


–kl– [Kozák László]: Utolsó esély

A szakszervezetek megegyezése a vagyonról


Miért ez az engedékenység?

Az MSZOSZ másfél évvel ezelőtt még a Liga 30 000 tagját ismerte el, és a volt SZOT-vagyont akkori árakon felértékelve számolta ki a fejkvótát. Készpénzben vagy ingatlanban 1500 forintot lett volna hajlandó fizetni tagonként. Mivel ezt a Liga komolytalan ajánlatnak minősítette, folytatódott az állóháború. De a XXVIII-as és XLVII-es törvény gyakorlatilag megbénította az MSZOSZ-t, mert a vagyonnal kapcsolatos döntéseit nem tudta érvényesíteni. A VIKSZ igazgatótanácsának egyhangú döntése kellett például egy ingatlan elidegenítéséhez.


–kl– [Kozák László]: Sajtóprés alatt

Hétköznapi kampány a napilapokban


Elemzésünkben azt figyeltük, hogy az 1991-es és az 1992-es évben július 20. és augusztus 6. között melyik szakszervezeti konföderáció milyen gyakorisággal szerepel a napilapokban. A vizsgált időintervallumot találomra választottuk ki, de a kiválasztásban tekintettel voltunk arra, hogy a nyári metszet ne a szakszervezeti törvényekkel kapcsolatos tudósításokat idézze, de ne foglaljon magába viszonylagosan hírmentes heteket sem.

-kl- [Kozák László]: A medvék, a sajt és a róka

Törvényjavaslat a szakszervezeti választásokról


A nagy magyar alapítvány

Az egy héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott tervezet tartalmazta a legeredetibb megoldást. A szakszervezeti konföderációk maguk gyűjtötték volna össze a lakosságnak kiküldött szavazólapokat, és az nyert volna, aki többet gyűjt. Ezen a héten ilyesmiről már szó sincs, viszont belekerült az MDF Monopoly-csoportjának javaslata – igaz, gyengített formában. Az eredeti Monopoly-javaslat szerint ugyanis az egész vagyont kb. 4000 Ft-os részletekben szét kell osztani a munkavállalalók között.


–kl– [Kozák László]: Nehéz az élet és könnyű a jog

Szabad a jogsértés


A májusi figyelmeztető vasutassztrájk a független szakszervezet vezetőinek rendőri előállíttatásával végződött. Az éppen arra járó rendőrök – a MÁV nem vállalta a felelősséget a rendőrség igénybevételéért – a kétórás sztrájk vége előtt kísérték be a rendbontó szakszervezeti aktivistákat az őrszobára. Ezzel egy időben a MÁV felkérte a Fővárosi Munkaügyi Bíróságot, hogy a VFSZSZ május 22-i sztrájkját nyilvánítsa jogellenesnek. A szakszervezet is beadta az ellenkérelmét. A FMB a szakszervezet álláspontját erősítette meg.

–kl– [Kozák László]: Ki fizeti a révészt?


Az Egyetem ’90-ben 24 millió forintot kapott a gidránlóprogram megvalósítására. A pénz az egyedülálló lehetőségeket figyelembe vevő tenyészprogramra járt, ugyanakkor a gidránménes istállóját jelentős ráfordítással átalakították, és bérbe adták – turisztikai hasznosításra. A munkák ködéből 35 millió forintos veszteség körvonalai bontakoztak ki, és a dolgozókat megcsapta az elbocsátások szele. A Ligához csatlakozott TDDSZ kaposvári szervezete taggyűlést tartott a lehetséges teendőkről.

–kozák–: Kivágjuk, kifosztjuk, kifizetjük

Még egy performance Gyulán


Központi pisiltetés

Nagyszabású terv született a múlt évben a Családsegítő Központ, a Gondozási Központ és a városi bölcsődék összevonásáról. A megszületendő intézmény tervét többen szakmailag abszurdnak vélték, mert például mit kezdjenek az öregek a szomszéd helyiségből át-átlátogató drogosokkal.


Eörsi János: Az erő relativitása

Bányászati kollektív keretszerződés


A BDSZ egyik legerősebb, legdemonstratívabb MSZOSZ-es szakszervezet. A riválisoknál, amelyek között a Balinkabányát uraló független szakszervezet a legerősebb, nyilvánvalóan nagyobb ellenfél maga a helyzet. Válságágazatról lévén szó, nem könnyű érdekvédői eredményeket fölmutatni. Bizonytalan a jövő, távolról sem fejeződtek be még a tömeges leépítések. Ilyenkor még az is eredmény, ha sikerül minél kevesebbet alábbadni a korábbi vívmányokból. És egy szakszervezet, amely az ágazati érdekegyeztetői pozíció fenntartására tör, óhatatlanul is két malomkő közé kerül.

Még sok a teendő

Interjú Lane Kirklanddel, az amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL–CIO elnökével


– Egyesek azzal vádolják Önt, hogy beleavatkozik a magyar szakszervezetek belügyeibe. Mi a véleménye erről?

– A mi gyakorlatunk következetes. Az egész világon támogatjuk azokat, akik fejlett, szabad és demokratikus szakszervezeti mozgalom létrehozásáért küzdenek. Évek óta ezt csináljuk. Sohasem próbáljuk nézeteinket azokra a szervezetekre rákényszeríteni, amelyeket segítünk. Ha segítséget kérnek tőlünk, amit tudunk, megteszünk. De ők mondják meg, hogy milyen segítséget akarnak, hogy mik az elsődleges szükségleteik.


–eö– [Eörsi János]: Öt párt – öt konföderáció


Ahogy korábban írtuk már, a kormány teljesen formális, semmitmondó beterjesztése nyomán egy öttagú, ötpárti csapat próbálta módosítványokkal kialakítani a végleges verziót, messzemenően figyelembe véve az ÉT-ben ülő öt konföderáció javaslatait.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon