Skip to main content

Visszabeszélő

(Győri György): Országomat egy pár lengyel cipőfűzőért?

Egy (kis)polgár aggodalmai


A hatalmas körúti bérházban és közvetlen környékén a választási előcsatározások – összejövetelek, vitaestek, gyűlések – óta négyen-öten tudjuk egymásról, hogy SZDSZ-tagok vagy szimpatizánsok, hogy Beszélő-előfizetők vagy rendszeres vásárlók vagyunk, és azt is, hogy az SZDSZ képviselőjelöltjére szavaztunk. Akad köztünk olyan, aki ötvenhatban forradalmárként lépett föl, a másik pedig vállalva a veszélyeket terjesztette a földalatti láncban az illegális Beszélőt és más szamizdat kiadványokat.

(dr. Bóc Imre), (Pless Zsuzsa): [Olvasói levelek]


Kezdetben volt az MDF-választási jelszó: Tavaszi nagytakarítás. Aztán jön a hatalomgyakorlás valósága, amit a népnyelv „nyári nagymosásnak” nevezett el. A közvélemény elégedetlen: minden marad a régiben?

Kezdődjék hát az össznépi játék: Kitől mit vegyünk el, kit hová tegyünk el?

Olvasóink is ehhez a témához szólnak hozzá örvendetes konkrétsággal.





Tisztelt Szerkesztő Úr!

Mint érdekelt egyetértőleg szólok hozzá a kiemelt nyugdíjak folyósításának szabályozásáról, ill. megvonásáról szóló cikkéhez.




(Geberle Erzsébet): Érted haragszom, Uram!

(Minden kényszer nélkül…; 25. szám)


Hívő katolikusként és gyakorló pedagógusként tenném közre néhány gondolatomat a hitoktatás bevezetésével kapcsolatban.

Az egészben azt furcsállom legjobban, hogy megint döntést hoztak az illetékesek, csak éppen az érintetteket (gyerekek, szülők, pedagógusok, hitoktatók, lelkipásztorok) felejtették el megkérdezni, mi a véleményük a dologról. Azt már tapasztalhattuk, mit jelentett az erőszakolt ideológia az elmúlt 40 év oktatásában.


(Fort András): Egy borzalmas éjszaka (levél barátomnak)

– erősen finomított formában –


Kedves Barátom!

Itt állok (illetve ülök) egy borzalmas éjszaka után, melynek neve is volt: Naptévé.

Ha láttad, akkor azt hiszem, nem kell ecsetelnem – de ha netalán nem láttad, akkor sem tudnám igazán „ecsetelni” –, mert ez a szegény öreg írógép is elszégyellné magát kissé vulgáris véleményemtől.

Mindenesetre most éppen június 9-e, szombat reggel 6 óra 25 perc van, s még mindig nem tudok aludni a dühtől. Az elmúlt éjjel derék kormánypárti urak és hölgyek partiztak, kaszinóztak, és jól mulattak, ők. Odabenn a stúdióban.






(Cseh Gergő Bendegúz): Egy kioktatott rebellis kérdései

(Lázadni csak pontosan, szépen… – megjelent a Beszélő 1990. június 9-i számában)


Elegánsan utasítgató és nem kevésbé hanyagul lekezelő stílusban írt Nagy W. András a Fidesz 3. kongresszusáról, amivel számos találgatásra adott alapos okot.

(Nagy Péter Tibor ), – szeg – [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Kis János: A megállapodás
(megjelent a Beszélő 1990. május 5-i számában)

Bauer Tamás: Paktumról paktumra
(megjelent a Beszélő 1990.




(Zöld Csilla): Tisztelt dr. Fehér Károly!

(Népesedési megoldás értelmiségi módra – megjelent a Beszélő 1990. június 16-i számában)


Szerény véleményemet nem az Ön által szent borzalommal, egzotikus állatfajtaként emlegetett „értelmiségi nők” nevében írom. Takarítónő vagyok, 24 éves, és első gyermekemet várom (tudatosan és nagyon boldogan). Önt bizonyára megdöbbenti, hogy ennek ellenére nem szándékozom 3-4 gyermek „terhét és áldozatát” vállalni. Két gyermeket szeretnék. Ám azokat sem azért, hogy felnövekedvén ágyútöltelékké váljanak „a haza fegyveres védelmében”.

(Urbán Károly): Levél a „pártsemleges” parlamentről…


A Hócipő címoldalán parlamenti fotó, fölötte „Tököl” helységnévtábla. Az újságírók minden lehetséges orgánumot felhasználnak, és nevetséges ügyekkel pepecselő, megint mások kontár módjára összecsapott előterjesztésekkel operáló parlamenti munkáról cikkeznek. Együtt jajgatnak egyes képviselőkkel, hogy a parlament lassan pártpolitikai csatározásokkal lesz teli. Tanácselnöknő szemforgatva ájuldozik: kerületében egy párt valamilyen ügyet felkarolni merészelt. Gombár Csaba diverziós cselekedetnek minősítené a rádióban megjelenő különböző(?) pártízlésű műsorokat.

A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének megjegyzései

az „Ügyrend a kerek asztalon” című cikkhez


A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége székházában 1990.

Kérdések a művelődési miniszterhez a hitoktatás tárgyában


Tisztelt Miniszter Úr!

Arról értesültünk a sajtóból, hogy Miniszter Úr döntést hozott az iskolai hitoktatás bevezetésére az 1990/91-es tanévre.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete alapelveinek megfelelően támogatjuk a tanulóifjúságnak azt a jogát, hogy a többi tanuló jogait, érdekeit nem sértve szervezett vallásoktatásban részesüljön.

Mint gyakorló pedagógusok érdekképviseleti testülete, kérjük Önt, hogy a sajtó útján is tájékoztasson bennünket e tárgyban a következő – eddig nyilvánosan nem tisztázott kérdésekben:

– Az iskolákra háruló, a hit








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon