Az idő ugyanakkor a kibontakozás malmára is hajtja a vizet. Hiszen még ez évben választásokat kell tartani – ezzel kerül pont a vagyonügyben hozott alkotmánybírósági döntés és a társadalombiztosítási önkormányzatok i-jére –, ehhez viszont szeptember végéig választási törvényt kell hoznia a parlamentnek.
Ahogy korábban írtuk már, a kormány teljesen formális, semmitmondó beterjesztése nyomán egy öttagú, ötpárti csapat próbálta módosítványokkal kialakítani a végleges verziót, messzemenően figyelembe véve az ÉT-ben ülő öt konföderáció javaslatait.
Elöljáróban még az állásfoglalásról, amelyet a munkacsoport (a Munka és Bér Szekció) javaslatára fogadott el a Liga-választmány. Kétségkívül a nemzetgazdaság teljesítményének és a termelékenységnek kell meghatároznia a reáljövedelmek alakulását – állapítják meg –, és ezt szem előtt tartva kell ágazati és munkahelyi szintű bérmegállapodásokat kötni. Követelik, hogy minimálbér alatti bérekért senkit ne lehessen foglalkoztatni, és ellenzik azt a manapság dívó munkáltatói magatartást, amely a kollektív szerződések helyett az egyéni munkamegállapodásokat helyezi előtérbe.
A „Búcsúzó vöröskatona” című alkotás 4000 forintot, a „Vörös kémények” 14 ezret ér, a „Munkáshatalom” ezer, az „Üzemi tárlat” 10 ezer, a „Vöröskatonák búcsúztatása” (1967-ből) 6 ezer, a „Békegyűlés”, a „Munkások”, valamint a „Parasztfej” ezer-ezer forintért kerültek a maguk idejében a SZOT nyilvántartásába. Persze, amint tudjuk, manapság minden annyit ér, amennyit a piacon adnak érte.
A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének május 22-én reggel 7-re meghirdetett sztrájkja elkeseredett bátorságpróbává fajult. A Keletiben mintegy tízen vállalták a kétórás munkabeszüntetést. Amint a napisajtó is írt róla, a mozdony elé állva tartóztatták föl a Lővér expresszt, mígnem – néhány perccel azelőtt, hogy „lefújták” volna a tiltakozó akciót – közbeléptek a rendőrök, Balogh János ezredes parancsnoklata alatt. Három sztrájkolót elvezettek, majd a IX. kerületi rendőrkapitányságról kiengedték őket.
A szakszervezetek üdülővagyona külön része annak a vagyontömegnek, amely fölött a múltkoriban (Beszélő, május 2.) ismertetett vagyonvita folyik: ennek, bármily furcsán hangzik is, mindenképpen üdülési célokat kell szolgálnia, mégpedig a Nemzeti Üdülési Alapítvány felügyelete alatt. Az alapítványról egyelőre nincs törvény (csak beterjesztett tervezet), bár – papíron – megalakították az úgynevezett előkuratóriumot, az Érdekegyeztető Tanács októberi megállapodása, majd pedig egy, véletlenül épp a januári interpelláció délelőttjén aláírt össz-szakszervezeti megállapodás értelmében.
Képviselői kezdeményezésre visszamenőleges hatályú, január 1-jétől számított illetményemelésre érkezett javaslat. Eddig 30 000 forint volt a képviselő alapilletménye (tisztségviselői, bizottsági pótlék nélküli fizetése). A kérdés az volt, hogy vajon 67 025 vagy 56 063 forintra kellene-e növelni a képviselői alapdíjat (tisztségviselői és bizottsági pótlék nélküli díjat). Illetve, kissé szemérmetesebben úgy volt föltéve a kérdés, hogy a képviselői alapdíj a vezetői pótlék nélküli miniszteri fizetésnek (a 112 125 forintnak) a 60 százaléka vagy csak 50 százaléka legyen-e.
Kedden a parlament olyan határozatot hozott az 1977-es magyar–csehszlovák vízlépcsőügyi szerződésről, hogy a magyar kormánynak április 30-áig fel kell mondania a szerződést, ha a cseh–szlovák kormány nem állítja le a szerződéssel ellentétes munkálatokat.
Az április 30-i terminust egy MDF-es környezetvédelmi bizottsági tag, Zsebők Lajos javasolta a kormány által előterjesztett „ésszerű időn belül” kitétel helyett.
Először is – érvelt az ELTE Jogtudományi Karának adjunktusa – itt van a szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezmény, amely a nemzetközi szokásjogot foglalja egységbe, s amelyhez hazánk is csatlakozott. Ebben le van írva: egy országnak joga van ahhoz, hogy „a szerződésszegésre mint a szerződés teljes vagy részbeni megszűnésének vagy alkalmazása teljes vagy részbeni felfüggesztésének okára hivatkozzon”, ha szerződőpartnere „a szerződés tárgyának és céljának megvalósításához nélkülözhetetlen rendelkezést” sért meg (Bécsi Egyezmény, 60. cikk).
Az ajkai önkormányzat nehezményezi, hogy a helybéli volt Videoton-üzemmel együtt a gyár területén fekvő tanműhelyt is privatizálták. A ’88 végén megépült tanműhelyben több mint 40 millió forint könyv szerinti érték szunnyad, amiből 8 millióval az állami Szakképzési Alap támogatásával beszerzett gépek képviseltetnek. Az 1991-es költségvetésről szóló törvény elővásárlási jogot adott a szakoktatási intézményt működtető önkormányzatoknak abban az esetben, ha egy ilyen támogatással létrehozott tanműhelyt el akarnak adni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét