Neményi László

Neményi László: Körkörös adatvédelem

Neményi László
A személyi adatokkal való önrendelkezés polgárjoga


Nyugat-Németországban igen korán felismerték, hogy az automatizált adatfeldolgozásban nemcsak lehetőségek, hanem veszélyek is rejlenek. Különféle állami (és társadalmi) intézmények a számítógépes korszak beköszönte előtt is gyűjtöttek ugyan személyi adatokat, de a computerek révén a különböző célokból létrehozott kartotékrendszerek adatbázisokká nőtték ki magukat, amelyek, egyfelől, összekapcsolhatóak, és amelyekből, másfelől, másodpercek alatt lehet információkat a távolból is lehívni. Ezáltal a személyi adatokkal való visszaélés veszélye új dimenziókra tett szert. Az 1977.

Neményi László: Gyűlölet és politika

Neményi László
Kinek van több joga a biztonsághoz?


Az elmúlt hét végén, november kilencedikén, Németország nem annyira a fal két évvel ezelőtti örvendetes leomlására emlékezett, hanem inkább egy ötvenhárom évvel ezelőtti szégyenteljes eseményre: a Reichskristallnachtra, a nácik által rendezett zsidóellenes pogromra. A különböző pártok, egyházak és szakszervezetek átfogó szövetsége ugyanis az „Együttélésért – a gyűlölet és az erőszak ellen” mottóval akciónappá nyilvánította november kilencedikét, a véres erőszaktól sem visszariadó idegengyűlölet elleni protestálás napjává.

Neményi László: A ravasz külpolitika veszélyei

Neményi László


A magyar kormány nem járult hozzá ahhoz, hogy a jugoszláv hadsereg Szlovéniában rekedt fegyverzetét és felszerelését Magyarországon keresztül szállítsák Szerbiába. Ez a minden jel szerint megfontolt döntés joggal tarthat igényt a parlamenti pártok és a közvélemény támogatására.

A kisjugoszláv – vagy nagyszerb – kérés teljesítésének az első pillantásra akár némi feszültségenyhítő hatása is lehetett volna.


Neményi László: Állami jogtiprás és a jogállam tehetetlensége

Neményi László


1989. február 5-én 23 óra 40 perckor lövések dördültek el Berlin-Treptowban a 33-as számú határszakaszon. A lövéseket keletnémet határőrök adták le két, az NDK-ból az NSZK-ba vágyó fiatalemberre. Találtak. Christian Gaudian csak könnyebben sérült meg, de barátja, Chris Gueffroy, húsz éves kelet-berlini pincér olyan súlyosan, hogy sérüléseibe belehalt.

Mikor, hol és hogyan – nem lehet pontosan tudni.


Neményi László: A blokkflótások tündöklése és bukása

Neményi László


Természetesen a kezdetektől fogva voltak olyan, a kákán is csomót kereső okvetetlenkedők, akik nem hitték, hogy a keleti és a nyugati CDU „újraegyesülése” során az nőtt össze, ami összetartozott. De 1990 elején a nyugati CDU-nak szüksége volt a keleti CDU-ra – egyrészt a német újraegyesülésnek a kancellár elképzeléseinek megfelelő megvalósítása érdekében, másrészt a közelgő össznémet választások miatt. A két CDU egymásra találása tehát a keleti CDU kritikátlan átvétele, és múltjának elhallgatása árán jött létre.

Neményi László: A német ribillió

Neményi László


Mi történt velünk? – kérdezik inkább tanácstalanul, mint költőien a német tárcaírók. Arra ugyan aligha számított bárki is, hogy az állami egység létrehozása után minden konfliktustól mentes, mennyei harmónia fog uralkodni a német tartományok fölött. Az sem látszott különösebben valószínűnek, hogy egy alkotmányos aktus egyik napról a másikra át tudja hidalni azt a pszichológiai szakadékot, amely az ex-NDK lakóit a régi NSZK polgáraitól elválasztja. De arra sem gondolt senki, hogy ez a szakadék az állami egység körülményei között tovább mélyül. Pedig bizonyos értelemben ez történt.

Neményi László: Bonn vagy/és Berlin?

Neményi László


A Bonn–Berlin-vita legfigyelemreméltóbb vonatkozása az, hogy egyáltalán van. Nehéz elképzelni, hogy Franciaországban vagy Olaszországban nagyszámú politikus komolyan elvitassa Párizstól vagy Rómától a fővárosi rangot, s hogy ezt ráadásul a közvélemény jelentékeny részének támogatásával tehesse. Csakhogy a németek nem olaszok vagy franciák, a német nemzet nem problémamentesen öntudatos nemzet.

Neményi László: Az SPD és a kormányképesség

Neményi László
Fele-barátok


A Kohl-kabinet népszerűsége zuhanó tendenciát mutat, a kormánykoalíció pártjai marakodnak, az SPD egyre-másra nyeri a tartományi választásokat. Ennek megfelelően várakozásteljes izgalom előzte meg a szociáldemokraták múlt heti brémai kongresszusát. De a kongresszuson kiderült, hogy a szociáldemokrata főnixmadár feltámadásáról terjesztett híresztelések erősen túlzottak voltak. Fiaskóról nem beszélhetünk ugyan, de átütő sikerről még kevésbé. Összességében az új szociáldemokrata korszak beköszöntének celebrálására hivatott pártkongresszus a déjà vu antiklimaxába fulladt.

Neményi László: A letargia és a parasztháború között

Neményi László
Kárpótlási korlátok


Az ex-NDK-s mezőgazdaság átalakításának keretfeltételeit az Egyesülési Szerződés írja elő. Noha a szerződés elvben és általában a privatizálást reprivatizálásként képzeli el (tehát a privatizálandó tulajdont az eredeti tulajdonosnak vagy örököseinek kívánja visszaadni), az 1945 és 1949 között kisajátítottak körére ezt az elvet nem terjeszti ki.

Neményi László: Az MSZP avagy a szocialista hullámvasút

Neményi László


Nem így lett. A november 26-i népszavazáson szertefoszlottak a Pozsgay megkoronázásához fűzött szocialista álmok, a tavasz beköszöntével pedig leköszönt az MSZP, mint hatalmi tényező. Az egykori teljhatalmú állampárt parlamentáris talpon maradt utódja a választásokon csak a szavazatok 10,8 százalékát tudta megszerezni, amely 33 mandátumhoz volt elég a 386 fős országgyűlésben.

Igen, a hála nem politika kategória – ahogy ezt Pozsgay Imre durcásan bár, de velősen megfogalmazta.