Skip to main content

Neményi László

Neményi László: Másfél év múlva: feleltetés

Neményi László


A terjedő rosszkedv, politikai csömör és apátia ellenére is lehet még pár százezer ember ebben az országban, aki aggodalommal vegyes reménykedéssel várta az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlését. Kár, hogy hiú ábránd lenne azt feltételezni, hogy másfél évvel a parlamenti választások előtt ennél sokkal többen érdemesítették egy vállrándításnál többre a legnagyobb ellenzéki párt tanácskozását. Hiszen nem volt mindegy, hogy mi történik ezen a küldöttgyűlésen.

Neményi László: Bőrfejű, polgár, politikus

Neményi László


„Szégyelljetek magatokat!” – ordította a Bild Zeitung méteres címsora a legsúlyosabb rostocki zavargásokat követő napon. Az imigyen megszólítottak nem a gyilkos erőszaktól sem visszariadó bőrfejűek voltak, nem is a nekik drukkoló „békés” rostocki polgárok, hanem a vezető német politikusok Kohltól Engholmig, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt. A politikusok bűne a Bild Zeitung szerint az, hogy csak beszélnek, de nem tesznek semmit a Németországot elöntő menekültáradat ellen.

Neményi László: Tüntetünk

Neményi László
A siker, amelyre inkább ne lett volna szükség


Több tízezren vettek részt a Demokratikus Charta múlt csütörtöki tüntetésén. Lapzártáig a rendőrség – nyilván politikai óvatosságból – nem rukkolt ki hivatalos becsléssel, de még az ellenzék iránti elfogultsággal aligha vádolható Pesti Hírlap is úgy véli, hogy háromszor annyian hallgattak a Charta hívó szavára, mint a Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottságéra az előző szombaton.

Neményi László: A kormány félúton, a parlamentarizmus tévúton

Neményi László
A Nagy Vita


De kiderült, hogy a Félúton a magyar Országgyűlés 6416. számú hivatalos dokumentumának a „széles nagyközönség részére” megjelentetett változata, mégpedig annak bőségesebb változata. Hihetetlen, de igaz: a Félútont a Házszabály 36. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget teljesítendő állították össze.

Neményi László: Amerika: konvenciók után

Neményi László


Félreértés ne essék: azok a módszerek, amelyekkel a világ legnagyobb hatalmú politikusát kiválasztják, nem tökéletesek. Merőben jogtechnikai szempontból is lehet rajtuk kivetnivalót találni. Elképzelhetőek ugyanis olyan körülmények, amelyek között az elnökválasztás alkotmányos módszerei csaknem teljesen csődöt mondanak, mivel nem teszik lehetővé valódi legitimációval rendelkező elnök megválasztását.

Neményi László: A „harmadik út” csábítása

Neményi László


A Mozgalom az Igazságosságért nevet viselő új szülemény pártokon felüli szervezetként a keletnémet érdekek védelmét hivatott szolgálni, s mint ilyen egyelőre nyomásgyakorló csoportként kíván működni, de alapítói nem zárják ki, hogy alkalmas időpontban párttá szerveződik, így bővítve a (kelet)német politikai kínálatot.

A mozgalom kiáltványát mintegy hatvan prominens keleti és nyugati személyiség írta alá, akik között az írók és más „szabadon lebegő” értelmiségiek határozottan túl vannak reprezentálva.


Neményi László: Csúcsról csúcsra

Neményi László


A Süddeutsche Zeitung vezércikke szerint a müncheni csúcs a jelentéktelenség csúcsa – magyarul inkább azt mondanánk: teteje – volt. A Die Zeit szerint a világgazdasági csúcstalálkozó nagy célokat tűzött maga elé, de ezeket nyilvánvalóan nem érte el. A berlini Die Tageszeitung ironikusan úgy véli, hogy a csúcs teljes siker volt – a biztonsági erők számára. A Westdeutscher Rundfunk neves tévékommentátora pedig annak örül, hogy a hiúságoknak ezen a vásárán ténylegesen nem is dönthetnek semmiről.

Neményi László: Az eurosör – és akiknek nem kell…

Neményi László


A népszavazások nagy hátránya, hogy dodonai eredményekhez vezetnek. Így van ez a múlt keddi dán népszavazással is: a szuverén szólt, de nehéz pontosan tudni, hogy mit. Nincs megbízható módszer annak kiderítésére, hogy mi nem tetszett a felséges dán népnek a rendkívül bonyolult maastrichti szerződésen. A hozzáférhetőbb nyelveken megszólaló dán kommentátorok még abban sem igazán biztosak, hogy a dánok valóban az európai politikai és gazdasági uniót utasították el.

Neményi László: Korszakalkotó esemény vagy gigantikus cirkusz?

Neményi László
A riói környezetvédelmi és fejlesztési világkonferencia


Vasárnap véget ért minden idők legnagyobb méretű konferenciája, az ENSZ égisze alatt megrendezett környezetvédelmi és fejlesztési konferencia. A szervezőket nem lehet álszerénységgel vádolni: célul nem kevesebbet tűztek ki, mint egy olyan stratégia kidolgozását és nemzetközi elfogadtatását, amely egyfelől biztosítja bolygónk megmentését, tehát az emberiség túlélését, másfelől pedig a Föld minden lakójának jólétét. Ilyen stratégiát a konferencia nem dolgozott ki. Tehát sok hűhó semmiért?

A konferencia eredményességéről erősen megoszlanak a vélemények.


Neményi László: Nátha vagy tüdőgyulladás?

Neményi László
Válsághangulat Németországban


S valóban, valami bűzlik Németországban. A politikusok egymásra mutogatnak, az újságírók a politikusokra, a közvélemény pedig aggódik. Két évvel a német egység létrejötte után Németországban eluralkodott a kedvetlenség, a pesszimizmus és a jövőtől való félelem.

Igaza lehet az amerikai Newsweeknek: a jelenlegi német „káosz” Olaszországban hozzátartozik a mindennapi élethez, Bulgáriában pedig ennyi „rendetlenség” maga lenne a paradicsom. Mégis hiba lenne félvállról venni a német kedvetlenséget és általában a német politika kevésbé örvendetes jelenségeit.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon