Skip to main content

Neményi László

(Lovas István), Neményi László: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]


Kedves Feri!


Hozzászokva a mai többségi sajtóban megjelent cikkekhez, talán az utóbbi egy-két évben a legkellemesebb meglepetésem volt rólam szóló írásod. Tisztességesen írtál rólam. Amióta megismertelek Amerikában a nyolcvanas évek közepén, nem változtál. Már csak a kontraszt miatt is rendkívül jó érzés úriemberekkel találkozni egy olyan országban, amelyben az ellenzéki sajtó annak örvend, hogy Csúcs László biciklizés közben kitörte két fogát.

Néhány dologban azonban néhány apróságot kell a cikkedhez tennem. Sorrendben tehát:

A cím.





Neményi László: AWACS-ügyek, amerikai külpolitika

Neményi László


Helyes döntést hozott-e Boross Péter miniszterelnök, amikor február elején levélben arra kérte Manfred Wörner NATO-főtitkárt, hogy vonják ki az AWACS gépeket a magyar légtérből a NATO ultimátumát esetleg követő Szarajevó környéki harci cselekmények idejére?

Neményi László: …arról, hogy milyen könnyű nyilasnak lenni

Neményi László


Nem lett éppen szélsőjobboldali ünnep március 15-éből, de azért épp elég neo- és paleonyilas grasszált az utcán a nemzeti ünnepen. Mondhatjuk: így jó ez, hogy nyíltan megmutatkozhatnak. Legalább tudjuk, hogy vannak. Egyébként is, a demokráciában el kell tűrni a máskéntgondolkodókat.

Ez eddig rendben is van, nem rendőrért kiáltok. Ami nincs rendben, az az, hogy még máskéntgondolkodóknak sem kell érezniük magukat, hogy nyilasnak lenni lassan kisebb társadalmi kockázattal jár, mint polgárpukkasztó verset írni.


Neményi László: Mitévő legyen?

Neményi László
A NATO és a boszniai válság


A NATO február 10-i határozata érezhetően némi megelégedéssel tölti el mindazokat, akik már régóta úgy vélik, hogy a Nyugat nem nézheti ölbe tett kézzel a boszniai mészárlást. Az ultimátum kibocsátását követő rövid riadalom elmúltával – a boszniai szerbek azzal fenyegetőztek, hogy a humanitárius segítséget nyújtó szervezetek munkatársait Szaddám Huszein szellemében emberi pajzsként fogják felhasználni – a beavatkozás hívei igazolva érezhették magukat.

Neményi László: A dicsőséges látszat

Neményi László
A prágai csúcs


Sok minden játszódott le egyszerre a múlt héten kedd délutántól szerda estig a cseh fővárosban. Tanúi lehettünk először is egy profi módon, minden részletében megtervezett show-nak, amely Bill Clinton jutalomjátéka volt. E show külsőségeit, miként az amerikai elnök nyilvános fellépéseit általában, Mort Engelberg neves hollywoodi producer rendezte, semmit sem hagyva a véletlenre.

Neményi László: Felkelő konzervatizmus

Neményi László


Amíg nem izmosodik meg a modern konzervativizmus, amely képes a demokratikus konszenzust szétfeszítő szélsőjobboldali eszméket domesztikálni, kanalizálni vagy – ha kell – elszigetelni, addig a demokrácia sebezhető marad Magyarországon.

Kőszeg Ferenc, Neményi László: Volt egySZER…

Beszélgetés Kasza László Leventével


Beszélő: Elkerülhetetlen volt a rádió megszűnése?

Ez részben pénzkérdés volt. Amikor Amerikában a NASA-tól, az amerikai hadiipar különböző ágaiból, a diplomáciai szolgálatból, az állami hivatalokból ezreket bocsátottak el egyetlen tollvonással, akkor világos volt, hogy ezt a Szabad Európa Rádió mint költségvetési intézmény szintén nem fogja megúszni. Másrészt, noha állandóan hangsúlyozzák, hogy költségvetési döntésről volt szó, természetesen van benne politikum is.


Neményi László: Zűrös világ, zavaros amerikai külpolitika?

Neményi László
Fordulatos, mégsem sikeres


Clinton elnök az elmúlt hetekben több ízben arra kényszerült, hogy megalázó körülmények közepette lemondjon a meghirdetett amerikai külpolitikai célok megvalósításáról.

Kudarcok szomorújátéka

Szomáliában már nem akarja elfogni Aididot, nem akarja helyreállítani a polgári rendet, nem akarja bevezetni a demokráciát és a jogállamiságot.




Neményi László: Európai perspektívák

Neményi László
A maastrichti szerződés: túl az utolsó akadályon


A német alkotmánybíróság döntése nem olyan dodonai ugyan, mint annyi más szöveg a maastrichti szerződés körül, de egyenes beszédnek is túlzás lenne nevezni. Már megint nem lehet biztosan tudni, ki nyert: a föderalista euroenthuziaszták, vagy a nemzetállamista euroszkeptikusok.

Megnyugvás és gyanakvás

A bírák értelmezésében a német alaptörvény nem zárja ki eleve, hogy Németország egy nemzetek fölötti államközösséghez csatlakozzék (ez azért tényleg rendkívül megnyugtató hír a sok eurofilozofálás után).




Neményi László: „Báránybőrbe bújt birkák…”

Neményi László
Vezetési válság a német szociáldemokrata pártban


Az Engholm-ügy több mint öt évvel ezelőtt Barschel-ügyként kezdődött. Uwe Barschel, Schleswig-Holstein akkori kereszténydemokrata miniszterelnöke, enyhén szólva szokatlan eszközökkel igyekezett megtartani miniszterelnöki bársonyszékét az 1987-es tartományi választásokon: titkosszolgálati módszereket alkalmazó dezinformációs kampányt indított szociáldemokrata riválisa, Engholm ellen.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon