Skip to main content

Neményi László

Neményi László: Camp David

Neményi László


1978. augusztus 8-án Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök nyilvánosan bejelentette, hogy elfogadja Carter amerikai elnök Camp Davidbe szóló meghívását. A korabeli nyugati sajtó szkepticizmussal keveredő várakozással tekintett a nem mindennapi esemény elébe. Szkepticizmussal, mivel az előző hónapok – de nyugodtan mondhatunk előző éveket is – sokszorosan bizonyították, hogy a szemben álló felekre gyakorolt amerikai nyomás nem feltétlenül vezet eredményre.

Mink András, Neményi László: „Innen könnyű volt kivinni a tőkét”

Oblath Gábor közgazdásszal Mink András és Neményi László beszélget


Nemrégiben egy tanulmányában azt fejtegette, hogy a jelenleginél nagyobb államháztartási deficit mellett is fenntartható a gazdasági növekedés, és éppenséggel a deficit túlértékelése hordoz veszélyeket. Az utóbbi évek uralkodó álláspontjához képest ez eretnek vélemény…

Először hadd pontosítsak.


Neményi László, Révész Sándor: „Egyfelől isteni, másfelől szomorú”

Bauer Tamással Neményi László és Révész Sándor beszélget


Te elég sajátos helyzetben lebegtél a reformkommunisták és a demokratikus ellenzék között. ’74-ben kirúgtak a pártból, de soha nem marginalizálódtál, végig megmaradt rendes, polgári kutatói pozíciód az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében. ’77-ben szerepelsz már az első szamizdat kiadványban, a Marx a negyedik évtizedben címűben, viszont az ott szereplők közül te vagy az, aki még a leginkább használható elméletnek tartja a marxizmust, különösen a gazdasági elemzésekben.

Neményi László: Komplex amerikai tragikomédia

Neményi László


„Feszült és keserves idők” jártak 1973 táján Amerikában, és ha valaki ezt nem veszi figyelembe, félreérti azokat a döntéseket és eseményeket, amelyek elvezettek a Watergate-ig – védekezett Nixon évekkel a botrány után visszaemlékezéseiben. Lehet ezt másnak tekinteni, mint egy megszégyenített politikus szánalmas magyarázkodásának?

Neményi László:

Neményi László


Három héttel a harmadik szabad választás első fordulója előtt már sok mindent lehet sejteni – majdnem tudni – e választás kimeneteléről, de ez a sok elég kevés. Bizonyosra vehető, hogy a két legnagyobb párt az MSZP és a Fidesz-MPP lesz, de hogy melyikőjük végez az első helyen, még nyitott kérdés. Miként arra is csak tippelni lehet, hogy az első hely – bármelyik párt szerzi is meg – elegendő lesz-e a kormányalakításhoz.

Neményi László: Véres vasárnap

Neményi László


1972. január 30-án Londonderryben szomorú véget ért az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (NICRA) által szervezett katolikus tüntetés. A brit hadsereg katonái tüzet nyitottak a tüntetőkre, és tizenhárom résztvevő holtan maradt az utca kövezetén. Ez a tragikus esemény vonult be véres vasárnapként az északír történelembe és mitológiába.

Hogyan került sor erre a véres incidensre? A tüntetés békésen indult, de az első perctől fogva törvénysértő volt.


Mink András, Neményi László: A demokrata és patrióta „magot vet a jövőnek”

Szabad Györggyel beszélget Mink András és Neményi László


A reformkor politikai elitje mai szemmel egységes és nagyszerű szellemi és politikai teljesítményt felmutató generációnak tűnik. De vajon a kortársak is így látták-e ezt akkor önmagukról?

Paradoxon, de a reformellenzék ereje éppen összetettségében volt. Éppen abban, hogy különböző indíttatású, különböző szemléletű emberek jutottak el a legkisebb közös többszörös felismeréséhez. Eljutottak ahhoz, amit ők nemcsak az elit és a néptömegek vonatkozásában, hanem a közéleti szférán belül is érdekegyesítő politikának tekintettek.


Neményi László: 1968 Amerikában

Neményi László


William Manchester, rendre bestsellerré váló, igen terjedelmes jelenkor-történeti munkák szerzője írta 1968-ról, hogy ez volt az az év, amikor Amerikában minden balul ütött ki. És valóban. 1968 az amerikai nemzeti traumák éve volt, olyan év, amelyben a legkétségbeejtőbb esemény sem maradt sokáig az újságok címlapjain, mert hamarosan leszorította onnan egy még sokkolóbb újdonság.

1968-ban lett gyilkosság áldozata a hatvanas évek két emblematikus politikai figurája. Martin Luther Kinget egy fehér rasszista, James Earl Ray lőtte agyon áprilisban Memphisben.


Neményi László: Emberek a Holdon

Neményi László


„Houston, itt Nyugalom Támaszpont. A Sas leszállt.” Edwin E. „Buzz” Aldrin Jr. ezredes szájából hangzottak el ezek a szavak 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt tíz óra tizenhét perckor a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A.

Neményi László:

Neményi László


Globalizálódó világban élünk, sőt föltartóztathatatlanul globalizálódó világban – nincs magára valamit adó magyar politikus, aki még nem használta ezt a kifejezést, miként nincs komoly politikai erő sem, amely nem azt hirdeti magáról, hogy vezetésével az ország jobban meg tud felelni a globalizációs kihívásoknak. A politikai elit egyetérteni látszik abban, hogy a globalizáció olyan folyamatok összessége, amelyeket Magyarország megállítani, lassítani – vagy akár csak érdemben befolyásolni – nem tud, és amelyekhez ezért így vagy úgy alkalmazkodnia kell.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon