Mindenki kapott tapsot, a prominens személyiségek nagy tapsot, függetlenül attól, hogy mit mondtak. A tapsok alapján ítélve a kongresszus lelkesedett a liberális pártokkal való együttműködésért, de ennek elutasításáért is. A küldötteket önkívületbe ejtette az MSZOSZ-szel való választási szövetség ötlete, de a „poligám” szakszervezeti politikáé is.
Sokkoló dolog történt a múlt héten, magyar idő szerint csütörtök hajnalban a kaliforniai Ventura megyében. Egy esküdtszék kétségbevonhatatlannak tűnő terhelő bizonyítékok ellenére felmentett négy fehér rendőrt, akik tizenhárom hónappal ezelőtt állati kegyetlenséggel összevertek, csaknem agyonvertek egy huszonöt éves fekete férfit. A sokkot az iszonyat követte. Az ítélet elleni tiltakozás órákon belül véres faji zavargásba torkollt, amely negyvennyolc órán keresztül tombolt Los Angeles több kerületében.
A több mint két évvel ezelőtti választási kampány során Torgyán József pártját az első helyre várta. Mint köztudomású, a dolgok némileg másként alakultak.
A század egyik legnagyobb gondolkodója halt meg a múlt héten Freiburgban. Hayek a harmincas években végzett kutatásaiért, amelyek alapján joggal tekinthető a monetarizmus atyjának, 1974-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat.
A Stasi archívuma azonban nem tiszta forrás. Az ott tárolt dokumentumok értelmezéséhez – mint az alábbiakból remélhetőleg ki fog tűnni – forráskritikai eszköztár mozgósítására van szükség. Már a meztelen tények tisztázása is nehéz, bár legtöbb esetben nem lehetetlen feladat. Az erkölcsi kétértelműség azonban azután is megmaradhat.
Senki földjén
A Spiegel ez évi nyolcadik számának egyik negatív hőse Manfred Stolpe, Brandenburg jelenlegi szociáldemokrata miniszterelnöke, a keletnémet evangélikus egyház hajdani konzisztóriumi elnöke.
E viszonylagos közömbösségnek az a legkézenfekvőbb oka, hogy Németország számára Cseh-Szlovákia sokkal kevésbé fontos és sokkal kevésbé fenyegető, mint fordítva. A német közvéleményt a német–cseh kapcsolatok ellentmondásos történelme sem kavarja fel érzelmileg: a csehekkel kapcsolatban sem különösebb bűntudata nincsen, sem különösebb elégtételre nem vágyik. Éppen ezért nem is igen értette – s még kevésbé érdekelte –, hogy miről szól a német és a cseh–szlovák fél vitája valójában.
A német politikai osztálynak kifejezetten kapóra jött a közvélemény közönye.
Beszélgetés Alain Finkielkraut francia filozófussal
Ön – a francia értelmiség jó részével ellentétben – kiállt Horvátország mellett. Szerepet játszott ebben zsidó származása?
Nemcsak a zsidók őriznek emlékeket. A második világháború emberiségellenes bűntettei mindenkit érintettek, nemcsak a zsidókat. Mindenkinek őriznie kell emlékezetében a második világháború bűntetteit, a zsidóknak talán leginkább. A zsidók az őrizők őrizői. Csakhogy résen kell lenni a manipulációkkal szemben is.
Ennek ellenére sincs semmi példamutató abban, ahogy Németország az ex-NDK reálszocialista múltjával küszködik – konstatálhatjuk némi kelet-közép-európai malíciával. Már a mikéntről és a hogyanról folytatott vita stílusa sem mindig különbözik jelentősen az analóg magyar vita stílusától: az érdes érvek Németországban is gyakran csapnak át ordas inszinuációkba.
Az igazságosság kedvéért utalnom kell arra, hogy a Vergangenheitsbewältigung össznémet jellege – mindennek van ára – nem csak előnyöket jelent.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény a kárpótlandók körét részben a két, még pártállami törvény és a hatvanhárom utáni politikai ítéletek semmisségét kimondó, még el nem fogadott törvényjavaslat alapján vonja meg. Ezek alapján kártérítésre tarthatnak igényt az 1956-tal kapcsolatos vérbíráskodás áldozatai és mindazok, akiket 1945 óta összesküvés, lázadás, izgatás, egyesülési joggal való visszaélés, tiltott határátlépés, hazatérés megtagadása stb. miatt megbüntettek.
A Zétényi–Takács-törvénytervezet parlamenti vitája során gyakorta szóba került az a több mint két évtizeddel korábbi nyugatnémet vita, amelyet a náci bűnök elévülhetetlenségéről folytattak. A nyugatnémet jogi megoldásra több felszólaló úgy tekintett, mint a jogállamiság etalonjára. (Csak éppen abban nem volt egyetértés, hogy mit is jelentett a nyugatnémet megoldás.) Pedig a náci bűnök elévülhetetlensége Nyugat-Németországban – noha kétségkívül vetett fel jogi problémákat is – elsősorban és mindenekelőtt politikai kérdés volt, amelyre politikai válasz született.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 18 hét
8 év 43 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét