Skip to main content

révész

révész: A Nemzet lapszámosai

Szponzorok piaca


A Magyar Nemzet a nyolcvanas évek elején még egyértelműen nyereséges volt, a nyolcvanas évek végén… vagy igen, vagy nem. A tulajdonosi jogokat gyakorló Pallas Lapkiadó 1989-re 17 milliós veszteséget mutatott ki a lapnál, a Pénzügykutató Rt. vizsgálata szerint azonban a Magyar Nemzet még ekkor is nyereséges.

1990 elején a lap eléri a 180 ezres példányszámot. A legszínvonalasabb és legpolgáriasabb magyar napilapként számon tartott Magyar Nemzet megvásárlása minden számítás szerint jó üzletnek ígérkezett.


révész: Hitel, világ…-kiállítás


Vannak időszerű következtetések és időszerűtlen következtetések. Az Expo-pártiaknak két hónap alatt sikerült összegyűjteni feleannyi aláírást a népszavazás kiírása mellett, mint a liberális pártoknak 1989-ben négy hét alatt. Az akkortájt még elszigetelt és nem túlságosan népszerű szocialista párt egyedül is gyorsabban gyűjtögette az aláírásokat a közvetlen elnökválasztás mellett 1990 nyarán. A népszavazás azután teljes érdektelenségbe fulladt. A Létminimum Alatt Élők Egyesülete bármiféle komoly politikai háttér nélkül is elegendő támogatást szerzett egy eleve okafogyott kezdeményezéshez.

révész: Szép volt, elnök úr!


A köztársasági elnököt már sokszor akarták sarokba szorítani, de ritkán sikerült. Most se. Az ellenzéki pártok olyan döntéshelyzetbe hozták Göncz Árpádot, amelyben bármit dönt, őket igazolja.

Karátson Gábor, révész: [Levélváltás]

Béna agy és fürge kéz (Beszélő, 1994. július 28.)


Kedves Révész Sándor,

írásod végét nem értem. Honnan egyszerre ez a biztos defetizmus, hogy a vízlépcsőmeccs már úgyis elveszett? Lányaid, akiket sajnos nem ismerek, vajon mit szólnak ehhez? Ki kényszerítette össze a vegyes párost, s az eszdéesznek mitől bénult meg a keze? Ki tűri tovább ezt a szégyent? A párttagság ma is menlevél volna minden morál alól, még ott is, ahol magáról az Életről van szó, bizony, így, nagybetűvel? Igazából semmi ilyesmi nincs. A Nagy Katasztrófa mélyén mindenki külön felelős önmagáért.


révész: Jobb a békétlenség

avagy mit ketyeg a Világóra?


Akárhogy is nézzük (például a tanácsadó szemszögéből – lásd a túloldalon), úgy került bele, hogy bekérte magát, és beengedték. A műsor szerkesztőit utasították, a rendelt anyagokat félretették, Horn beszélt. Ne legyen hiányérzetük azoknak, akik azon a héten elmulasztották megtekinteni az exkluzív Horn-interjút a Tv4-en (amelynek politikai kínálata az utóbbi időben kizárólag a kormány tagjaival készült beszélgetésekből állt), s el sem olvasták a 168 órában az interjú szövegét, akik nem látták Horn Gyulát a Nap Tv-ben, s a Tallózóban sem olvasták el, hogy mit mondott ott.

révész: A jobbszél mint forgószél

Lassan a nemzettesttel!


1991. december 6-án, a független Ukrajna megszületése után és a Szovjetunió kimúlása előtt néhány nappal Antall József Moszkvában és Kijevben járt, s néhány óra alatt aláírt három alapszerződést. Egyet a Szovjetunióval, egyet Oroszországgal és egyet Ukrajnával.

révész: Béna agy és fürge kéz


A lányaim a világ elsajátítása során megtanulták, hogy a labda és a háló találkozását úgy hívják, hogy gól, és a gól, az valami jó dolog, mert egy csomó felnőtt örül neki. Nézték az apjukkal a focimeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól! Azután nézték az apjukkal a teniszmeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól!

Az emberiség is megtanulta a világ elsajátítása során, hogy ha a víz nekimegy egy forgó szerkezetnek, az valami jó dolog. Őröl a malom, ég a villany, örülnek a felnőttek: hopp, energia!


révész: Etele virágai


Közvetlenül a választások második fordulója után, május 30-án tizenkét környezet- és természetvédő szervezet nyílt levélben javasolta Horn Gyulának és Pető Ivánnak, hogy a koalíciós megállapodás kidolgozása során tartsanak kerekasztal-tárgyalásokat a társadalmi szervezetekkel.

Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások, a nyílt levélre, amelyet a sajtó nem közölt, nem érkezett válasz, viszont a 12 kezdeményezőhöz további 171 szervezet csatlakozott.


révész: Ördögidézés

Koalíciós megállapodás a közoktatásról


Az oktatással foglalkozó szakbizottságban a tárgyaló felek nem gyötörték agyon egymást, viszonylag kevés kérdésben voltak kemény viták, és az a szöveg, amelyet összeraktak, határozott modernizációs szándékokat tükröz.

Egy modernizációs oktatáspolitika csak akkor lehet sikeres, ha határozott és kemény, ha képes szembemenni a status quo fönntartásához fűződő hatalmas érdekekkel.

A két párt oktatásügyi programjában és a koalíciós tárgyalásokon képviselt álláspontjában meglévő különbségek arra mutatnak, hogy az MSZP sokkal inkább hajlik a status quo-hoz fűződő érdekek követé




révész: Választási betli


Bizony – az abszolút kudarcok mennyisége négy év alatt sokat nőtt. 1990-ben 122, 1994-ben több mint háromszor annyi, 393 jelölt zárta a választásokat 750-nél kevesebb szavazattal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon