„…vírushordozónak lenni ma, Magyarországon, felér egy száműzetéssel. Kell egy jel, egy gesztus, ami bizalmat szül… Amerikai egyetemi hallgató barátnőm mesélte, mennyire érthetetlen számára a mi viselkedésünk. Az Egyesült Államokban a szexualitás és az AIDS mindennapi beszédtéma.
Az már az impresszumból is kiderül, hogy Ember Mária új havilapja szolgáló lap. Nevezetesen „Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló havi folyóirat”. A vállalkozás egyrészt hiánypótló, másrészt hiábavaló, harmadrészt nagyon egészséges. Az első állítás nem szorul bizonyításra, nézzen magába a kedves olvasó, mennyit tud Magyarország kisebbségi népeiről, és milyen tájékozódási lehetőségei vannak.
Ha nem létezne eukaliptusz, azért még sok minden létezne. De koala nem létezne. A koala túlspecifikált lény, más élőhelye nincs neki. Nagy András írásainak is egyetlen élőhelye volt, a mi kis lapunk a magyar sajtó világvégi szigetén. András írásai az élőszóból éltek, s csak oda születhettek, ahol az ő élőszava élt, és nem születhettek másképp, csak kötetlen elkötelezettségben. Tavaly tavasz óta olyanok vagyunk, s most már mindétig olyanok is leszünk, mint az eukaliptusz koala nélkül.
András kádfürdőzött a világpolitikában.
A Népszabadság február 7-i száma közli az 1990-ben legjobb eredményt elért nyolc párt jelöltlistáját. A szociáldemokraták listája még eléggé foghíjas, de a másik hét kis híján teljes. Mindenesetre alkalmas arra, hogy az 1990-es jelöltlistákkal összevetve érzékeltesse, hogy mennyire cseppfolyós a magyar politikai élet.
A hét legnagyobb párt (a parlamentbe bekerült hat és az MSZMP) 1990-ben összesen 981 jelöltet indított, választókerületenként átlagosan ötöt-hatot. Közülük 195-tel, választókerületenként eggyel találkozhat most ugyanott, ugyanolyan színekben a választópolgár.
Egy bonyolult dolog leegyszerűsítésével könnyebb örömet szerezni a publikumnak, mint egy leegyszerűsített dolog visszabonyolításával.
A minap kipottyant a postaládánkból dr. Kis Gyula MDF-es országgyűlési képviselő („az Ön országgyűlési képviselője”) hírlevele, szokás szerint pártjelzés nélkül. „Tisztelt Külső-Ferencvárosi és Pestszenterzsébeti Polgárok! Három évvel ezelőtt Önök juttattak engem a Parlamentbe” – írja a képviselő úr. Mi tagadás, mi külső-ferencvárosi és pestszenterzsébeti polgárok agyon vagyunk képviselve az Ország Házában, mivel az itteni győztes, Zacsek Gyula mellett a második és a harmadik helyezettet, Orbán Viktort és Szabó Miklóst is felvették vigaszlistán Szabad tanár úr osztályába.
Volt egy nevezetes nyelvész, aki a kék elefántban ragadta meg az emberi nyelv és az emberi létezés specifikumát. Az állat számára ugyanis az kék, ami kék, az ember számára viszont bármi lehet kék, mert a kékség azáltal, hogy nevet kapott, elkülönült a kékséget viselő dolgoktól, megszabadult tőlük, önállóvá vált, és szabadon röpködhet egyik szóról a másikra, elefántra és rapszódiára. „Elleng a néma kék idő…” stb. Ebből a szabadságból származik az emberi képzelőerő, alkotóerő, fogalmi gondolkodás és szócséplő képesség.
Köztudott, hogy a Magyar Rádióban túl sokan dolgoznak főállásban, és logikus, ha a vezetők igyekeznek nyugdíjba küldeni a korhatárt elért munkatársakat. Nota bene: ezt már Gombár Csaba is szorgalmazta. A Magyar Rádióban azonban nincsenek normális viszonyok, és a nyugdíjazások egyrészt embertelen, „rapid” módszerekkel, másrészt tisztogatási akciók keretében folynak.
Nemzeti értékeink nehezen fogják túlélni a nemzeti értékeink iránt elkötelezett kultuszkáderek uralmát. A magyar zeneművészet kiváltképp.
A magyar hangfelvételeket megmentették attól, hogy a világ egyik legnagyobb cégén keresztül szétterítsék őket a világpiacon, s az egyik legkitűnőbb magyar orgonistát rávették arra, hogy azzal a két kezével, amely az orgonán nemzeti érték, szétrombolja a nemzeti hanglemezkiadást.
Egy évvel ezelőtt még élni akartunk emberként és polgárként, most már csak túlélni akarunk emberként és polgárként. Egy évvel ezelőtt, amikor a Magyar Televízió elnökét felfüggesztették az állásából, még elképedtünk, hogy mik eshetnek meg az Antall-korszakban. Azóta az elképedésbe belefáradt a képünk.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét