Skip to main content

révész

révész: Muszájprovokátorok


Hankiss Elemér kibillentette a főműsoridőből az antidemokratikus hírszolgáltatás élmunkását, és most sok demokratikus érzelmű polgártársunk úgy érzi, hogy több oka van a félelemre, mint eddig volt. Szeretnénk megnyugtatni ezeket a polgártársainkat: nincs több ok – eddig sem volt kevesebb. Aki a konszenzus lehetőségét félti, az a demokráciát félti, de ez a lehetőség minden ellenkező híreszteléssel, reménnyel, őszinte vagy őszintétlen szándéknyilatkozattal ellentétben eddig is alig létezett.

révész: Csalifül


A mi lapunkból mindig ez a tartalom melletti vezérfül készül el utoljára, Szent Lapzárta éjszakáján. Erre a lapszámra azonban nem készült el a fül. Amit most olvas a kedves olvasó, az egyszerűen nem létezik. Fülíróink java a nyár áldozatául esett.

révész: Inkább a törökök…


Az utókor érdeklődő diákjai számára, akik az 1992 júliusában megjelent ómagyar lapokban török vészről, török áradatról, török ostromról, török átokról szóló cikkek garmadával találkoznak, le kell szögeznünk az ómagyar sajtó eme félreeső zugában, hogy ezekben a napokban békés ótörök állampolgárok mennek haza szabadságra Ó-Magyarországon keresztül.

Ezeknek az ótörök állampolgároknak úgy, mint az ómagyaroknak, fejenként egy fejük van, az se kutyából, a kezüket nem áztatják ómagyar vérben, hanem dolgoznak velük távol az otthonuktól egy hideg országban, törik a hideg ország nyelvét, á


révész: Potya fórum (Beszélő, 1992. május)


A mi postaládánkba is belepottyant a potya Fórum, amelyet többek között azzal ajánlottunk a Kedves Olvasó figyelmébe, hogy abban a Magyar Fórum szerkesztőbizottságának az elnöke, Csurka István a saját lapjának nyilatkozik. Miután cikkünk poénja erre a vélt tényre támaszkodott, kötelességünk tudatni az olvasóval, hogy Csurka mégse nyilatkozott a saját lapjának, csak a hagyományosan néki fenntartott hasábokat írta tele. A szerző ártatlan, csupán elhitte azt, amit – a Magyar Hírlap tudósítása szerint – a Lakitelek Alapítvány sajtótájékoztatóján Lezsák Sándor mondott.


révész: Hallgatni arany


A gyöngébb felejtőképességgel rendelkező olvasóink még bizonyára emlékeznek arra, hogy az Új Magyarország indulása idején a Beszélő örömmel üdvözölte a köztiszteletben álló Albert Gábort a lap élén, s ezt abban a reményben tette, hogy a kormányhoz közel álló napilap az ő vezetése alatt az ellenzék mértékadó és mértéktartó vitapartnere lesz. Albert Gábor azonban hamarosan elszállt, a mi reményeink pedig még hamarosabban.

Az Új Magyarországot azonban továbbra is szorgalmasan olvassuk, mert ez ellenzéki lapszerkesztőknek kötelező, de ellenzéki lapolvasóknak is ajánlott.


(Dr. Török Ferenc), révész: Egy a „túlnyomók” közül…

A túlnyomók (Beszélő, 1992. április 25.)


„Politikai adatfalatkák”-at közölt a Beszélő „ínyenceknek”.

Az írás arról is tudósít, hogy „a képviselők közül kik szavaznak a leglazább frakcióhűséggel”.

Ezen a „szégyentáblán” 8. helyen állok 14,0 százalékkal.




révész: Nem


Demokrácia akkor van, ha a polgár elhiszi, hogy demokrácia van. Ha elhiszi, hogy azt választhatja, ami és aki megítélése szerint jobb. Demokrácia akkor nincs, ha a polgár elhiszi, hogy a hatalom birtokosa adott, és ennek az adottságnak megfelelően kell nem képviselőt, hanem protektort választania.

révész: Potya fórum


Kedves feszült és közömbös olvasó, Ön hamarosan felszabadult lesz, és röhögni fog. A Lakitelek Alapítvány példátlan akcióra készül, mégpedig Lezsák Sándornak, az alapítvány elnökének pénteki nyilatkozata szerint elsősorban az Ön kedélyállapotának feljavítása céljából.

révész: A túlnyomók

Politikai adatfalatkák ínyenceknek


Liberális szórás

A magyarországi politikusok népszerűségi indexét két közvélemény-kutató vállalkozás méri rendszeresen, a Medián és a Szonda Ipsos. Mindkét cég 0-tól 100-ig terjedő skálán mutatja be a kapott eredményeket. A két adatsor összemérhető.


révész: Kisebbség és még kisebbség


Az önkormányzati választások másfél évvel ezelőtt lezajlottak, de a részletes eredményeket azóta sem tudjuk áttekinteni. A Magyar Közlönyben (1991. december 11.) mindössze egy háromoldalas összefoglalás jelent meg, amelyből még a szavazatok megoszlását sem lehetett megtudni (a fővárosi listára leadottak kivételével).

A helyi eredményeket a helyi választási bizottságok tették közzé – az ország háromezer pontján.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon