Az ember nem tehet meg mindent, amit megtehet, következésképpen megteheti azt is, amit nem tehet meg. És ez a kormányra, a koalícióra, a szabad demokratákra és a szocialistákra is igaz. A cselekvő minőségét jelzi, hogy mennyire teszi, amit tehet és nem tehet. Amit tehet, mert van hozzá ereje, de nem tehet, mert nincs hozzá joga. Amit tehet, mert van hozzá joga, de nem tehet, mert másképp állapodott meg. Amit megtehet, mert nem állapodott meg másképp, de nem tehet, mert nem fair.

Ha a cselekvő a kormány, akkor az ő minősége a demokrácia minősége.

A sors fintora, hogy az Európai Együttműködési és Biztonsági Konferencia csúcstalálkozóján az együttműködés hiányáról és a bizonytalanságról kell beszélnem – jegyezte meg Alija Izetbegovics keserűen. A sors fintora bizony, de a nemzetközi szervezetek impotenciájának ordító bizonyítéka is. A délszláv válságban csődöt mondott az ENSZ, a NATO, az EU, a NYEU és igen, az EBEÉ is.

„Piszkos dolgok fognak történni” – mondotta a tulajdonreformmal kapcsolatban még 1990-ben Tardos Márton a Beszélőnek (4. szám). A piszkos dolgok itt vannak, és mi némi zavarodottsággal állunk előttük. A Törvény és Rend buzgó őre, a BRFK fogdájának parancsnoka a tévékamerák és fotóapparátusok kereszttüzében hátrabilincselt kézzel vezettette elő a bírói meghallgatásra – 72 óra fogva tartás után – Kunos Pétert, az Agrobank vezérigazgatóját, s kegyesen csak elöl bilincselve a bank elnökét, a 68 éves Kovács Mihályt.

A Magyar Televízió elnöke hétfőn saját hatáskörben úgy döntött, leveszi a csütörtök esti műsorról Martin Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése című filmjét. Mint mondotta: karácsony közeledtével nem kívánnak vallási témájú érzelmi vihart kavarni. Alelnöke, Székely Ferenc fogalmazásában ez már így hangzott: ideológiai meggondolások nélkül döntöttek. Ha ennyire nem akarják, engedünk a kérésnek. Álláspontjuk a film jövőjét illetően sem volt azonos. Horváth Ádám szerint az év telis-tele van keresztény ünnepekkel, így nincs esély a bemutatására. Székely nem tartja kizártnak, hogy a nov.

„Én nem lennék híve a körzetesítésnek, annak, hogy több település egy iskolát hozzon létre. De azért el kell gondolkodni azokon a nyugati példákon is, hogy buszokkal szállítják a gyerekeket, mert ötven gyerek számára nem érdemes egy iskolát fenntartani egy kistelepülésen” – mondotta Horn Gyula november 4-én a salgótarjáni lakossági fórumon Ruzsányi János, a helyi Egészségügyi Szakközépiskola igazgatójának a kérdésére.

„A veszetteket keresi? Ott, arra följebb laknak. Mitől félnék? Mi nem érintkezünk cigányokkal” – beszél egy asszony a hétvégi Népszabadságban. Faragó József és Ránki Péter riportja fellebbenti a fátylat a szomorú történet egyik száláról – ha nem lényegéről.

A szerdai (október 26.) Híradóból és a csütörtöki napilapokból az ország népe értesülhetett a hátborzongató eseményről: a BAZ megyei Ricsén egy kétéves kisfiú (T. Attila) és egy negyvenéves asszony (Sz. Szilvia) meghalt veszettségben.

Miközben az emberfia kifejlett, huszonhét éves példánnyá cseperedett, egy s mást hallhatott ötvenhatról. Például egy román határ melletti falusi iskola diákjaként és az 1956-os számú Mező Imre Úttörőcsapat pionyírjaként megtanulhatta, hogy bármely természetes egész szám felbontható prímszámok szorzatára. Tehát ötvenhat egyenlő kettő a harmadikon szor hét.

„Kíméletlen, embert és eszményt nem kímélő harc folyik ’56 tulajdonlásáért” –jelentette ki vészjóslóan 1992-ben a BM ünnepségén Morvay államtitkár.

Vannak időszerű következtetések és időszerűtlen következtetések. Az Expo-pártiaknak két hónap alatt sikerült összegyűjteni feleannyi aláírást a népszavazás kiírása mellett, mint a liberális pártoknak 1989-ben négy hét alatt. Az akkortájt még elszigetelt és nem túlságosan népszerű szocialista párt egyedül is gyorsabban gyűjtögette az aláírásokat a közvetlen elnökválasztás mellett 1990 nyarán. A népszavazás azután teljes érdektelenségbe fulladt. A Létminimum Alatt Élők Egyesülete bármiféle komoly politikai háttér nélkül is elegendő támogatást szerzett egy eleve okafogyott kezdeményezéshez.

A köztársasági elnököt már sokszor akarták sarokba szorítani, de ritkán sikerült. Most se. Az ellenzéki pártok olyan döntéshelyzetbe hozták Göncz Árpádot, amelyben bármit dönt, őket igazolja.

Horn Gyula keddi, jó előre és nagy csinnadrattával beharangozott beszéde gazdasági-szociális állapotainkról, megdöbbentően színvonaltalanra sikeredett. Emellett fáradtnak látszott a miniszterelnök, fölolvasása második felében bele-belebotlott a szavak végződéseibe. S amikor a szónoklat fölött kibontakozó vita végén szabadon beszélt – Antall József rosszabb napjait idézve föl –, valósággal dühbe gurulva kelt ki az ellenzék kötözködő, „obstruáló” stílusa ellen.