ezennel meghívlak titeket ebbe a kellemetes városba, amelynek viruló parkjai friss levegőt lehelnek még a legszűkebb utcákba is, ahol az ablakpárkányokról és erkélyekről dúsan burjánzó növényzet deríti a megfáradt polgár testét-lelkét. Kerékpárotokat fölösleges magatokkal cipelnetek, itt természetesen minden utcasarkon kölcsönözhettek.

Mi a különbség a diplomata és az úriasszony között? Ha a diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem – akkor nem diplomata. Az úriasszony épp fordítva. Ha azt mondja, nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja, igen – akkor nem úriasszony.

A Naptévé április 11-én hétfőn reggel egymás mellé ültette Horn Gyulát és Kuncze Gábort. Horn volt a széptevő, Kuncze a tartózkodó. Horn arról beszélt, ami összekötheti az MSZP-t és az SZDSZ-t.

Elfekvő törvényjavaslatok, félbehagyott viták, arcátlanul halogatott vizsgálatok vagy légszomjasan keresztülhajszolt döntések – ezt a rozsdatemetőt hagyja maga után a második magyar köztársaság első parlamentje. Azok a képviselők, akik nem akarnak újra indulni, jobbára már be sem járnak, újra meg újra veszélybe kerül a határozatképesség.

A törvényhozás tevékenykedése kezd a rég betelt pohárhoz hasonlítani. Fontosságát bizonyítandó újabb és újabb ötleteket vesz sürgősséggel napirendjére, pedig napjai meg vannak számlálva. Mostani álmos ülése (mely alatt e sorokat rovom) után még négyszer telepedik a szavazógomb mellé.

A lassan áttekinthetetlen papírkazalban van egy indítvány, mellyel a javaslattevők nemzeti emléknappá akarják nyilváníttatni azt a történelmi dátumot, mikor (vélhetőleg egy hájas férfitarkót ábrázoló zöldes plakáttól megriadva) az utolsó megszálló katona is világgá ment hazánkból.

A parlament kedden tárgyalja Magyarország csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Bár a vitára lapzártánk után fog sor kerülni, annyit megkockáztathatunk, hogy különösebb izgalmakra nincs kilátás. A csatlakozást nyíltan elutasító Thürmer-pártnak – egyelőre – nincs képviselője az Országgyűlésben, a hasonló húrokat pengető, vagyis az ország „kiárusításával és „gyarmatosításával” rémisztgető szélsőjobb pedig a tagság egyértelmű megkérdőjelezésével eddig még nem mert előállni. Bölcs intéseket persze nyilván fogunk hallani.

A múlt heti hivatalos kampánykezdettel beindult a jelöltséghez szükséges kopogtatócédulák összegyűjtése. Ez 1990-ben aránylag könnyen ment, az emberek szívesen odaadták szelvényüket az akkor még ismeretlen pártok jelöltjeinek. Ma – megjósolható – sokan véreznek el ezen az első akadályon.

Már 4 éve voltak olyanok, akik az 1989-es választójogi törvény legsérülékenyebb pontjának épp a kötelező ajánlószelvény-gyűjtést tekintették.

Az oroszok egyre közelebb jönnek anélkül, hogy a németek egyre távolabb mennének – mondja Kállay miniszterelnök Darvas Szilárd remek Zilahy-paródiájában. A szocialisták előretörése meg a kormánypártok rugalmatlansága egy táborba hajtotta a két nagy és a két kisebb liberális pártot. Az SZDSZ–Fidesz-családregény most éppen az eljegyzésnél tart. A február 22-én aláirt négypárti megállapodás nemcsak annyival több a pontosan egy évvel korábban, 1993. február 24-én kelt SZDSZ–Fidesz-egyezménynél, hogy négypárti. A lényeges újdonság az eltelt időben rejlik.

Még mindig – vagy már megint – lövöldözgetnek a különböző frontokon a hajdani Jugoszláviában, de most először a délszláv konfliktus történetében mégis el lehet képzelni, hogy sor kerül egy olyan rendezésre, amely meghozza a békét. Nem Kant örök békéjét persze, csak egy törékeny, fogcsikorgatva elviselt békét: a háború hiányát valójában.

A békét kívülről fogják ráerőltetni a hadakozó felekre – mármint ha sikerrel járnak a külső hatalmak –, onnan, ahonnan az antiintervencionista iskola szerint nem is lehetne.

Hétről hétre feszült érdeklődéssel figyeljük, hogy felül tudja-e múlni magát Nahlik tévéalelnök úr kis igazmondója, a közszolgálati Magyar Televízió, ezen belül is Pálfy G. István főszerkesztő A Hétje. Február 20-án alighanem sikerült, legalábbis ami A Hét Kétegyházáról szóló blokkját illeti. Hát nem szégyenlősek, az biztos. Moldoványi Ákos műsorvezető és A Hét mesterriporterei képesek voltak vagy tíz percen keresztül úgy felidézni a tavalyelőtti kétegyházi eseményeket, hogy nem esett szó a tűzről.

Egy bonyolult dolog leegyszerűsítésével könnyebb örömet szerezni a publikumnak, mint egy leegyszerűsített dolog visszabonyolításával.