Hátborzongató gyilkosságok sokkolják Dél-Magyarország lakosságát. Kecskeméten, Orosházán s legutóbb Szegeden – de nem messze onnan, a déli határ túloldalán, Szabadkán és Palicson is – családokat irtanak ki hidegvérű szörnyetegek. Kacziba Antal bűnügyi főigazgató titkosszolgálati jogosítványokat igényel a rendőrségnek.

Tanács Istvánnak a Népszabadságban a géppisztolyos szegedi családirtásról az jut eszébe, hogy Magyarországon nem érdemes szorgos munkával vagyont szerezni, mert nincs hová legálisan befektetni az összegürizett pénzt, s ráadásul megölik érte az embert.

Január 17-én a köztársasági elnök szóvivője közölte, hogy az elnök még nem döntött a választások időpontja felől. Bár Antall József halála után tárgyalt a parlamenti pártokkal, és szóba került a választások kívánatos időpontja is, lehetséges, hogy újabb tárgyalássorozatot folytat a pártvezetőkkel, mielőtt az időpontot kijelöli. Január 17-én, 18-án és 19-én a parlamenti pártvezetők sorjában találkoztak Boross Péter miniszterelnökkel, s ezen a tárgyalássorozaton is szóba került a választások időpontja.

Az SZDSZ ötéves – idén már hat! – történetében voltak jókedélyű és voltak borongós köz- meg küldöttgyűlések. Jókedélyű volt például az alakuló közgyűlés 1988. november 13-án, vagy az, amikor a tagság 1989 tavaszán, két fordulóban elfogadta a Rendszerváltás programját. Voltak aztán borús küldöttgyűlések, borús volt az 1990. áprilisi, hiszen vesztettünk a választáson. De azért ennek is akadtak derűs pillanatai. Például az, amikor a küldöttek közfelkiáltással az SZDSZ elnökévé választották Kis Jánost.

Nemzeti értékeink nehezen fogják túlélni a nemzeti értékeink iránt elkötelezett kultuszkáderek uralmát. A magyar zeneművészet kiváltképp.

A magyar hangfelvételeket megmentették attól, hogy a világ egyik legnagyobb cégén keresztül szétterítsék őket a világpiacon, s az egyik legkitűnőbb magyar orgonistát rávették arra, hogy azzal a két kezével, amely az orgonán nemzeti érték, szétrombolja a nemzeti hanglemezkiadást.

Akkor miért nem ezt mondja? – kérdezte egy freudista Vas Istvánt, amikor az ifjú költő a mélylélektan szakkifejezéseit segítségül híva magyarázta el neki, miről is szól Arany János Keveháza című elbeszélő költeménye.

Orbán Viktor azt mondta, amit mondott. Esetében inkább az szorul analízisre, miért értelmezték a kijelentését így vagy amúgy.

Karácsony előtt, a választási törvény módosítása során a parlament – az előzetes beharangozások ellenére – nem adott önálló és kedvezményes parlamenti képviseleti jogot a nemzetiségi, kisebbségi szervezeteknek.

Ideje lenne már a Gyermekről és a születésről is beszélnünk, hiszen bármi történt is, itt állunk karácsony küszöbén.

1989 tavaszán szűkebb baráti, szakmai körén kívül senki sem ismerte; neve, ez a tiszteletre méltó történeti név, túlságosan mindennapos volt ahhoz, hogy kapcsolatot sejtessen a múzeumigazgató és a menekültek legendás segítője között. Magam, aki alkalmi helyettesítőként vettem részt olykor az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, elképedtem, milyen odaadóan hallgatnak egy számomra még ismeretlen férfi szavára a történelmi pártok addig összevissza locsogó képviselői, s ő milyen mesterien pingpongozik a fejük felett Tölgyessy Péterrel.

A tavaly decemberben megalkotott szociális törvény többek között meghatározta a tartós munkanélküliek segélyezésének feltételeit is. Kimondta, hogy azokat a munkanélkülieket, akik járadékra már nem jogosultak, de továbbra sem tudnak elhelyezkedni, és családjukban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát, szerény összegű (az induláskor 5120 Ft-os) jövedelempótló támogatás illeti meg.

A kormány befordult a célegyenesbe. Bár a végső szavazás még hátravan, a fejezeti főösszegek, a sarokszámok november 30-i elfogadásával a parlamenti többség jóváhagyta az 1994. évi költségvetést. Ha igaz az, hogy a költségvetési szavazás évről évre bizalmi szavazás, el kell ismernünk: a volt szocialista tábor legidősebb kormánya negyedszer is bizalmat kapott.